1953. november 25. A ködlepte Wembley-stadionban a futball szülőhazája és addig legfontosabb csapata, Anglia fogadta az ötvenes évek legizgalmasabb válogatottjának számító Magyarországot. Az angolok felé óriási volt az elvárás, hiszen addig még soha nem kaptak ki hazai pályán. A Magyarország-Anglia-futballmeccsre a birodalmi érzület utolsó fellángolásakor, II. Erzsébet megkoronázása és a Mount Everest meghódítása idején került sor. A magyar játékosok úgy indultak neki a barátságos mérkőzésnek, hogy tudták, nagy lehetőség előtt állnak, ugyanakkor a szovjet vezetés részéről rájuk is kőtömbnyi nyomás nehezedett: kizárólag a győzelem számított elfogadható eredménynek. Az újságok már a találkozó előtt ,,Az évszázad mérkőzésének" kiáltották ki a meccset. Mire megszólalt a mérkőzés végét jelző hármas sípszó, a szakírók, a játékosok és a szurkolók egyaránt tudták, hogy a megnevezés egyáltalán nem túlzás. Idén, 2023-ban, hetven esztendővel később, a meccsnek a futballpályán messze túlmutató szimbolikus jelentősége is van. A 6:3 annak a találkozónak a részletes története, amely a játék alapjait megrengető következményekkel járt; nyugodtan kijelenthető: örökre megváltoztatta a futballt. A magyar kiadáshoz az előszót Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya írta. Részlet a könyvből: ,,A magyarok tudták, hogy otthon, hazai pályán olyan fegyvertény volna legyőzni az angolokat, amellyel véglegesen beírhatják nevüket a játék történetébe. Tisztában voltak vele, hogyha ezt az esélyt elszalasztják, aligha hullik majd újabb lehetőség az ölükbe. Nem volt tehát más választásuk, ki kellett ütniük az ellenfelüket. A feszültséget csak az enyhítette valamelyest, amikor a nem kifejezetten égimeszelő Puskás, miután megpillantotta Ernie Taylort a kijáratban, azzal tért vissza a többiekhez, hogy Anglia soraiban még egy nála is alacsonyabb játékos is helyet kapott. Hogy tovább javítson a többiek kedélyén, Puskás fogadott Kocsissal, hogy nem tud százat dekázni egyhuzamban. Kocsis engedelmesen belement a játékba, és már kilencvenkilencnél tartott, amikor Czibor, a többiek derültségére, közömbösen oldalba lökte. Puskás azért kifizette neki a tétet. Miközben a RAF zenekara az utolsó darabjait is eljátszotta a himnuszok előtt, a két csapat végül szembenézhetett egymással a Wembley-stadion játékoskijárójában. Ekkor került sor arra a momentumra, amely a futball folklór egyik oly sokat emlegetett legendájaként bevonulva a történelembe, tökéletes metaforaként szolgált a következő kilencven perc eseményeire. Amikor a játékosok egymást méregették, az angolok láthatóan meglepődtek, sőt már-már szórakoztatónak találták a magyarok öltözékét, akik könnyűnek tűnő és alacsonyabb szárú stoplist viseltek a britek hagyományosan nehezebb, bokaközépig érő bőrcipőinél. Az angolok jól tudták, hogy az ellenfeleik a kemény, belemenős futballról ismerik őket, ezzel együtt őszintén megütköztek azon, hogy a vasfüggöny túloldaláról érkező csapat, amelynek tagjai állítólag sanyarú körülmények között tengődnek és világéletükben keményen robotoltak, olyan lábbeliben érkeztek a meccsre, amely inkább illett volna egy felsőosztálybeli dandyhez, mint komoly labdarúgóhoz. Billy Wright olyannyira meghökkent az ellenfelük viseletén, hogy Stan Mortensenhez fordult, és ekkor súgta oda neki azokat a - saját szerénytelen értékelése szerint ,,halhatatlan" - szavakat: ,,Nem lesz itt semmi gond, Stan. Nézd csak, még rendes szerelésük sincs!" A szerzőről Matt Clough újságíró, fiatal kora óta nagy futballrajongó. Cikkei jelennek meg többek között a Guardianben és az Independentben is. Staffordshire-ben él.

Még a Színművészeti Egyetem elsőéves dokumentumfilm-rendező hallgatója voltam, amikor az egyik tanárunk behozott az órára egy vadonatúj, frissen készült filmet. Azt mondta, nézzük meg, aztán beszélgessünk róla. Ez volt a Sose halunk meg, Koltai Róbert első rendezése. Egyetlen gondolat motoszkált akkor bennem, aminek aztán parázs vitát provokálva hangot is adtam az egyetemen: ennek a filmnek minden kockájából árad a szeretet. A filmet is, bennünket is megérlelt azóta az idő. Nem sejthettem, hogy pontosan 30 év múlva olyan könyvön fogok dolgozni, amely Koltai Róbert filmjeivel foglalkozik, és őt nem csak mint filmrendezőt, filmszínészt, hanem mint életem párját is kérdezem majd. A szubjektív kifejezés ily módon talán adja magát, a monográfiát pedig az magyarázza, hogy a könyv Koltai Róbert mintegy 15 filmjét és az elmúlt közel 30 évet öleli át. A könyvben mesélnek többek között: Bunyik Béla producer Darvas Ferenc zeneszerző Dés László zeneszerző, zenész Grecsó Krisztián író Kern András színművész Miklós Mari vágó Vámos Miklós író Nógrádi Gábor író A szerzőről Gaál Ildikó vagyok, színházi rendező, rádiós műsorvezető, de legfőképpen kíváncsi ember. Érdeklődésem tárgya pedig a másik ember. Filmen, színházban, rádióban és a magánéletben is. Kapcsolódni szeretek. Érteni, érezni, létrehozni.

Ha 2024. január 1-ig megvásárolod a Non Nobis Domine illusztrált, kétkötetes díszkiadását, ajándékba kapod a Lázár evangéliuma hangoskönyvet! Az ajánlat csak a lira.hu webshopban érvényes! AZ ANJOUK-SOROZAT ELŐZMÉNYE ILLUSZTRÁLT, KÉTKÖTETES DÍSZKIADÁS DÍSZDOBOZBAN, VÁRAI ARTÚR GRAFIKÁIVAL. 1292. Bátor Vilmos keresztes lovag huszonhárom év után hazatér a Szentföldről a Magyar Királyságba, hogy szárnyai alá vegye unokaöccsét, akiben a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét látja. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni növendékét, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre: titkos éjszakai párbajt vív, útonállókkal harcol, súlyos sebet kap, majd tiltott szerelembe esik egy fogadós lányával. Amikor pedig III. András halála után véres trónharcok veszik kezdetüket, csakhamar a fiatal, feltörekvő nápolyi királyjelölt, Anjou Károly környezetében találja magát. A Non nobis Domine a lovaggá nevelkedő Attila szemén keresztül mutatja be a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását. Bíró Szabolcs első történelmi regényét olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa. Idézet ,,Nem harsant kürtszó, nem döndült dob. A magaslaton álló nehézlovasság mintha jelzés nélkül indult volna meg, hogy elsöpörje Anjou Károlyt, és mindent, amit csak az uralkodó megtestesített. A völgyben felsorakozott sereg egyszeriben azon kapta magát, hogy meredten bámulja a domboldalról lezúduló páncélos lovasokat, akik alatt úgy remegett a föld, hogy azt talán még Kassán is érezni lehetett. - Készüljetek! - hangzott a parancsszó minden oldalról, mire a gyalogság az élre állt, és több rétegű sorfalat alkotott. - Élő várfal! - kiáltotta László a jól ismert jelszót, a liliomos lovag százötven lándzsása pedig éppoly gyorsan és hiba nélkül foglalta el helyét a király előtti sorokban, éppen a derékhad kellős közepén, ahogy azt már számtalanszor gyakorolhatták. Féltérdre ereszkedtek, lándzsáik kisebb tüskével felszerelt végét a földbe szúrták, a fegyver hegyét pedig úgy tartották el maguktól, hogy az majd lehetőleg az odafentről leözönlő lovak szügyébe, nyakába fúródjon. Károly görcsösen markolta kopjáját, készen arra a pillanatra, amikor majd a feléjük tartó borzalom áttöri a gyalogság vonalait, és neki ugyanúgy kell majd küzdenie az életben maradásért, mint bármelyik emberének. Lovagjai körében nem érzett félelmet, csak jéghideg zsibbadást a gyomrában. Csák Máté nehézlovassága jött, megállíthatatlanul jött lefelé a domboldalon, de csak nem akart szétszóródni: szoros ék alakzatban, roppant nyílvesszőként dübörögtek egyenest a királyi zászló felé, mint akik nem is törődnek semmi és senki mással, csak a középütt álló seregtesttel, mely az uralkodó köré összpontosult. - Isten, segíts! - hördült fel Frank Tamás, és már Károly is jól látta, mire készülnek a szembejövők. Strucctollas sisakja takarásában hamuszürkévé vált az arca, de a hangja egy cseppet sem remegett, amikor megszólalt: - Tarts ki, Tamás! - Majd címeres pajzsát maga elé emelve artikulálatlan üvöltésben tört ki, és csatakiáltását vele visszhangozta minden fegyverese. A kapitányok zászlójelére a szárnyakról még több lándzsás gyalogos igyekezett a centrum védelmére, de mire odaérhettek volna, már késő volt: a nehézlovasok félelmetes tömege fülsiketítő robajjal csapódott az első sorba, majd a másodikba, a harmadikba és a negyedikbe is. Vasseprő módjára törtek utat maguknak Károly védvonalain keresztül. Csatalovak fájdalmas nyerítése szállt az égbe, ahogy a gyalogság igyekezett megállítani a támadást, és a fegyverek hegye belefúródott a hátasok húsába, majd a lándzsák szálfa módjára törtek ketté az irdatlan tömeg alatt. A lovasroham jelentősen lassult, de nem akadt fenn sehol: folytatta útját a parancsba adott cél felé. Károly fegyverhordozója és lovagjai még szorosabb gyűrűbe vonták a királyt, és üvöltve döftek előre kopjáikkal, majd újból és megint, pajzsukkal pedig alig győzték hárítani a pokoli erejű csapásokat. A szárnyak ekkor már mindkét oldalról megindultak, hogy gyilkos körbe zárják a tartományúri nehézlovasságot. A pontos, rendezett alakzatok hamar felbomlottak, és a dombtetőről csak egy óriási, kusza, tolongó tömeget lehetett látni, mely homogén masszává olvad a vérmező kellős közepén. Balassa Demeter egészen elszörnyedt a látványtól. Nem egy csatában részt vett már, gyakran egészen kétségbeesett küzdelmeket is volt alkalma közelről látni, de ilyen káosz addig még sehol sem tárult a szeme elé. - Támadás! - adta ki a parancsot kissé megkésve, amikor végre magához tért kábulatából. - Rohamra mindenki! A férfi kiáltására a dombot uraló sereg - könnyűlovasok, illetve több mint kétezer főt számláló nehéz- és könnyűvértezetű gyalogság - teljes létszámban megindult, hogy egy második rohammal a lehető leggyorsabban eldöntse a csata kimenetelét. *** - Jönnek! - bődült e

Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása a boncasztalon... vagyis nem, egyelőre nem a boncasztalon, hanem egy motelnek álcázott kuplerájban a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének teljesen új irányt szab. A regényben "nem szokványos" pénzkereseti lehetőségek után kutat első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben - ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszokhattuk - folyton menekülnek valakik elől, közben milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival.

A testvéri kapcsolatok nehézsége: ketten (hárman, négyen, öten stb.) vagytok, ugyanazoktól a felmenőktől, mégis óriási a különbség. A helyzet bonyolódik, ha más égtájakra sodor benneteket az élet, főleg ha a vasfüggöny két oldalára, össze sem hasonlítható anyagi helyzetbe. A vétkeket, bűnöket és erényeket törli a halál. Kár, hogy erre csak a temetés után döbben rá a túlélő. Hogy a halott mire jön rá, arról nincs megbízható forrásunk.

Az ünnepek ünnepére szánt kötet szüleink, nagyszüleink karácsonyainak világát idézi meg. Ezúttal a magyar és a világirodalom nosztalgikus, békebeli hangulatú novelláiból válogatott a szerkesztő, Papp Sándor Zsigmond. A kötetbe bekerültek többek között Andersen, Csehov, Dosztojevszkij, Rilke, Gion Nándor és Erdős Virág művei. Az ünnep mindenkié, legyen az olvasás ajándék!

,,Brilliáns, szívfacsaró könyv, amely egyetemes és időtlen leckét ad az információ - és a dezinformáció - hatalmáról. Megakadályozható a tömeggyilkosság azzal, ha kimondjuk az igazságot?" - Yuval Noah Harari 1944 áprilisában Rudolf Vrba egyike volt azon keveseknek, akiknek sikerült megszökniük Auschwitzból. A szabadulás mellett az volt a célja, hogy a világ elé tárja az igazságot a haláltáborról, és figyelmeztesse az európai zsidókat - leginkább a magyarokat - arra, hogy mi vár rájuk a vasútvonal másik végén. Fogolytársával, Fred Wetzlerrel részletesen kidolgozták a szökést, hegyeket másztak meg, folyókon keltek át, németek golyói elől menekültek, míg végül Szlovákiában tollba mondták a leleplező igazságot Auschwitzról: egy minden részletre kiterjedő jegyzőkönyvet, amely végül Franklin Roosevelt, Winston Churchill, sőt magának a pápának is a kezébe került. Mégis csupán alig néhányan hallgattak a figyelmeztetésre, melyet Vrba - mindössze tizenkilenc évesen - élete kockáztatásával tárt eléjük. Egyesek képtelenek voltak elhinni a benne leírt borzalmakat. Mások jobbnak láttak hallgatni. Vrba kétszázezer zsidó megmentésében működött közre - de haláláig hitte, hogy ez a szám lehetett volna sokkal több is. Jonathan Freedland elismert újságíró és bestsellerszerző Rudolf Vrba, egy zseniális, de zaklatott elméjű ember, egy tehetséges ,,szabadulóművész" történetét meséli el, aki már tizenévesen megértette, hogy az igazság és hazugság közötti különbség életet vagy halált jelenthet. Rudolf Vrbának Anne Frank, Oskar Schindler és Primo Levi mellett a helye, olyanok között, akiknek története alapvetően formálta azt, ahogyan ma a holokausztot látjuk. Jonathan Freedland a Guardian publicistája és korábbi külföldi tudósítója. A BBC Radio 4 kortárs történelmi sorozata, a The Long View műsorvezetője, közéleti podcastokat vezet, 2014-ben elnyerte az újságírók Orwell-díját. Tizenkét könyv szerzője, kilenc ezekből thriller, amelyeket nagyrészt Sam Bourne álnéven jegyez.

Zalán Peti egy szűkös mezővárosi panellakásban él az édesanyjával. Iskolatársai zaklatása elől a könyvekbe menekül, és arról álmodozik, hogy egyszer író lesz - csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a valódi nagy kaland. Egy váratlan telefonhívásnak köszönhetően az előtte álló nyarat a varázslatos Egerben töltheti. A város felfedezése közben ismerkedik meg Tündével, akivel különös rejtély nyomába erednek: egy városi legenda szerint Gárdonyi Géza egyik ismeretlen kézirata máig ott van elrejtve valahol Egerben. Valóban létezik a titokzatos Gárdonyi-kézirat, vagy csak kitaláció az egész? Képes-e Tünde és Peti feltörni mind az öt pecsétet, amely a rejtély megoldásához vezet? Vajon csak ők tudnak a titokról, vagy vannak mások is, akik rátennék a kezüket az értékes régiségre? Bíró Szabolcs népszerű ifjúsági regénye az első kaland és az első szerelem története, amely egyszerre szól egy agyafúrt művészettörténeti nyomozásról és egy zárkózott fiú emberré válásáról. Horváth Ildikó illusztrációival.

Nyárutó van. Vonat száguld egy svéd kisváros felé. A kocsikban egy válságban lévő házaspár, egy elvált apa a kislányával, valamint egy nő utazik, aki elhunyt anyja titkait kutatja. Mindannyian Malma állomás felé tartanak, de maguk sem tudják még, mi várja őket ott, sem azt, hogy ez milyen hatással lesz a további életükre. A neves svéd szerző, Alex Schulman (A túlélők) a rá jellemző pontos, precíz stílusban olyan történetet alakít, akár egy időn átszáguldó vonat: minden fejezet külön kocsi, ami kapcsolódik a következőhöz. Az állomás érzékeny és mégis erőteljes regény családi titkokról és igazságtalanságokról, amelyek generációkon keresztül öröklődnek - mindemellett pedig izgalmas hajsza az agyonhallgatott családi múlt rejtélyeinek feltárásáért. Alex Schulman (1976) svéd író, újságíró, blogger és rádiós, magasan jegyzett és az egyik legnépszerűbb szerző Svédországban; a nemzetközi ismertséget a magyarul is megjelent A túlélők című regénye hozta meg számára.

Celie o 7:01 AM ?????? Ryan o 7:12 AM Igaz ez, bakker?? Ismeretlen felhasználó781 o 7:35 AM OMG LÁTTÁTOK A LISTÁT? Ola élete fenekestől felfordul, amikor a vőlegénye neve felbukkan egy nem akármilyen listán a Twitteren. Ola Olajide, egy női magazin fiatal, szép és sikeres újságírója egy hónap múlva hozzámegy élete szerelméhez, Michaelhez. A közösségi térben ,,álompárként" emlegetik őket, ám egy reggel Ola és Michael ugyanarra az üzenetre ébred: ,,OMG LÁTTÁTOK A LISTÁT?" Egy ilyen kezdeményezést, mint a Listát, a Twitter híres-hírhedt névsorát, amely zaklatók nevét hozza nyilvánosságra, Ola normál esetben támogatná, retweetelné, követelné a felsorolt férfiak kirúgását, és ontaná a cikkeket a témáról. De mi van, ha a vőlegénye is rajta van egy ilyen listán?... Yomi Adegoke, elismert újságíró és nemzetközi bestsellerszerző aprólékosan kidolgozott, merész és korszerű látleletet ad az online világ valóságos életünkre gyakorolt hatásáról, és megdöbbentő éleslátással ír titkokról, hazugságokról és a közösségi média visszásságairól. ,,Aktuális, provokatív és bölcs könyv. Yomi Adegoke jó érzékkel formálja karaktereit, így szinte életre kel a regény teljes szereplőgárdája." Bernardine Evaristo Booker-díjas szerző ,,A Lista felteszi a kérdést: Mi lenne, ha?", és a válaszok, amelyeket ad, mélyen elgondolkodtatják az olvasót. A szerző bebarangolja a virtuális és az offline kapcsolatok komplikált, zűrzavaros >>interfészét<<. Letehetetlen regény!" Charmaine Wilkerson, a Black Cake című New York Times-bestseller szerzője