Az Örs vezér tere sokaknak csupán a főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja - végállomás, átszállóhely, találkozási pont. De aki megáll egy pillanatra, és figyelmesebben körbenéz, felfedezheti, hogy ez a tér sokkal több ennél: történeti rétegeket rejtő városi szövet, amelyben múlt és jelen különös elegyet alkot. Ez a sétakönyv arra hívja olvasóját, hogy ne csak áthaladjon az Örs vezér terén, hanem ismerkedjen meg vele: sétáljon, nézzen fel az épületekre, kutasson emlékek után a panelrengeteg és a városligeti zöldfoltok határán. A könyv az egykori gazdasági udvarok, majorok és kertvárosi kísérletek világából vezeti el az olvasót a szocialista várostervezés lenyomatain keresztül a mai, zsúfolt, mégis élő városrészbe. Részlet Bevezető ,,Ki a bánat jön idegenvezetővel az Örs vezér térre?" - morogta zsémbesen egy idős hölgy, mikor mikrofonnal a fejemen elhaladtam az ablaka alatt, nagyjából harminc embernek magyarázva a látnivalókról (bár ő nem a ,,bánat" szót használta, hanem egy egészen másik kifejezést.) Kérdése persze teljesen jogos volt. Vajon miért jönne valaki épp az Örs vezér tér környékére sétálni, mikor tele van Budapest nevezetesebbnél nevezetesebb látnivalókkal? Itt nincs se igazán különleges épület, se természeti csoda, se híres ember szülőháza, de még csak egy valamire való csatának, feltalálásnak, kikiáltásnak vagy sorsfordításnak se volt soha helyszíne ez a vidék. Mégis, amikor Káldi Emese, az Imagine vezetője megkeresett 2020-ban, hogy nincs-e kedvem egy urbanisztikai sétát tartani nekik valahol, én egyből ezt a környéket ajánlottam. Azóta sok száz embert vezettem végig az Örs körül, akik a két és fél órás séta végén szinte mind azt mondták: nem hitték volna, hogy ennyire érdekes ez a környék. Hogy miért esett a választásom pont erre a térre? Egyrészt mert gyönyörűen rakódnak itt egymásra a huszadik század különböző várostervezési elképzelései. Olyan, mint egy régészeti lelőhely, ahol egyre mélyebbre ásva, egymás után tárulnak fel a múlt század különböző korszakai, a fejlesztések és a fejlesztési zsákutcák nyomai. Kiderül, hogy milyennek képzelték eleink az ideális várost, lakást, boltot a különböző évtizedekben, és hogy aztán mit sikerült ezekből megvalósítaniuk. Másrészt azért választottam éppen ezt a helyet, mert szorosan kötődöm hozzá. Születésem óta Mátyásföldön élek, fél évszázada az Örsön keresztül járok ,,be a városba". Sőt, kertvárosiként nekem tulajdonképpen ez már maga a város. Naponta ingáztam át rajta iskolásként épp úgy, mint munkába igyekvő felnőttként. Sőt óvodásként is, mert helyhiány miatt ide hordott anyukám minden reggel, a lakótelepi ,,Csoki oviba". Számtalan átszállásom, vásárlásom, éjszakai buszra és ismerősökre várásom, hamburgerezésem és gíroszozásom, sörözésem és randim kötődik ehhez a helyhez. Mindezt csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert bizony lesz, hogy rosszat is írok majd róla, de ez ne tévesszen meg senkit! Bármilyen is, én nagyon szeretem az Örs vezér teret. Csak hát tele van hibákkal szegény, igaz ezek egyik sem kijavíthatatlan. Talán egyszer kigyógyul belőlük az Örs, de addig is tökéletes állatorvosi ló mindazoknak, akik a város felfedezésére adják a fejüket. Annyit azért elárulok - bocsánat a spoilerért - hogy könyv mindezek ellenére hepienddel zárul majd, a séta végére egy szerintem nagyon pozitív látnivalót tettem. Bízom benne, hogy ha valaki nyitott szemmel végigjárja ezt a sétaútvonalat, akkor maga is rájön majd, hogy ,,mi a bánatnak jött várost nézni az Örs vezér térre" (használjon bármilyen szót is a bánat helyett).