Végre film készül az első minden részletre kiterjedő és valóban alapos kutatómunka nyomán megírt Ferrari-életrajzból. Enzo Ferrari a 20. század egyik legbefolyásosabb, legtitokzatosabb szereplője volt. Brock Yates bebocsátást nyert Ferrari legbelső köreibe, és mindent felfed előttünk: törvénytelen fiával ápolt furcsa kapcsolatától egészen a briliáns marketingfogásokig, amelyek világszerte híressé tették a nevét. Ez a fordulatos, élvezetes, botrányos és informatív olvasmány minden tekintetben felér figyelemre méltó alanyához, Enzo Ferrarihoz. A kötet alapján készülő film Michael Mann rendezésében Adam Driver es Penélope Cruz főszereplésével 2023 karácsonyától látható a mozikban.

Még a Színművészeti Egyetem elsőéves dokumentumfilm-rendező hallgatója voltam, amikor az egyik tanárunk behozott az órára egy vadonatúj, frissen készült filmet. Azt mondta, nézzük meg, aztán beszélgessünk róla. Ez volt a Sose halunk meg, Koltai Róbert első rendezése. Egyetlen gondolat motoszkált akkor bennem, aminek aztán parázs vitát provokálva hangot is adtam az egyetemen: ennek a filmnek minden kockájából árad a szeretet. A filmet is, bennünket is megérlelt azóta az idő. Nem sejthettem, hogy pontosan 30 év múlva olyan könyvön fogok dolgozni, amely Koltai Róbert filmjeivel foglalkozik, és őt nem csak mint filmrendezőt, filmszínészt, hanem mint életem párját is kérdezem majd. A szubjektív kifejezés ily módon talán adja magát, a monográfiát pedig az magyarázza, hogy a könyv Koltai Róbert mintegy 15 filmjét és az elmúlt közel 30 évet öleli át. A könyvben mesélnek többek között: Bunyik Béla producer Darvas Ferenc zeneszerző Dés László zeneszerző, zenész Grecsó Krisztián író Kern András színművész Miklós Mari vágó Vámos Miklós író Nógrádi Gábor író A szerzőről Gaál Ildikó vagyok, színházi rendező, rádiós műsorvezető, de legfőképpen kíváncsi ember. Érdeklődésem tárgya pedig a másik ember. Filmen, színházban, rádióban és a magánéletben is. Kapcsolódni szeretek. Érteni, érezni, létrehozni.

A harmincéves Carli egy marburgi kávéházban dolgozik. Építészmérnöki tanulmányait abbahagyta, mert imádott olasz nagyszülei halála után mély gyászba zuhant, és elképzelése sincs, hogyan tovább: a marburgi közös albérletet nem neki találták ki, és a kávéházban végzett munkája sem éppen telitalálat. Az egyetlen fénysugár az életében a legjobb barátnője, Fritzi. Ám egy napon minden megváltozik: törzsvendégük, Fabrizio egyik napról a másikra elmarad, és Carlit nem sokkal később az idős férfi végrendeletének felolvasására hívják. Megtudja, hogy Fabrizio örökséget hagyott rá Firenzében. Carli mindent maga mögött hagyva elindul a napsütötte Toszkána szívébe, ahol a kanyargós utcácskákon sétálgatva és az olasz finomságokat kóstolgatva nem csupán a városba szeret bele. Egy napon pedig rábukkan egy régi levélre, és nyomozni kezd... Részlet - De hisz ez fantasztikus! - ujjongott Fritzi olyan hangerővel, hogy gyorsan a karjába kellett csípnem, majd bocsánatkérő pillantást vetettem a vendégeinkre. - De hisz ez fantasztikus! - suttogta erre újra boldogan. - Én is olyan szívesen mennék, imádom Firenzét! Imádom az olasz napsütést és az életvidám embereket, a toszkán szőlőhegyeket és az ételeket, a pizzát! - Hogy lehet imádni Firenzét? Zsúfolt, forró és büdös. - Mi? Nem, egyáltalán nem az. Ahogy a város ott ragyog alattad aranylón, amikor fönt állsz a Piazzale Michelangelón. Vagy amikor egy helyi bárban belekortyolsz egy hűsítő aperol spritzbe, miközben az Arno mentén sétálgatva a lemenő nap utolsó sugaraiban gyönyörködsz... - Arra a barna szennyvízcsatornára gondolsz, ami a várost átszeli? Fritzi ideges pillantást vetett rám. - Egyértelműen hiányzik belőled a romantikus szemlélet. Na igen, mindjárt fel is hívom a régi osztálytársamat, Steffit, talán át tud venni tőled néhány órát. Jó ideje mellékállás után kutat. Talán néhány napra is be tud ugrani helyetted. Bár nem szándékoztam különösebben sokáig Firenzében maradni, bizonyára beletelik majd egy kis időbe, ha az adásvételt elejétől a végig el akarom intézni. Megköszöntem Fritzinek, és hamarosan rá kellett jönnöm, milyen nehezemre esik aznap a munka. Egyszerűen képtelen voltam koncentrálni. Tekintetem akarva-akaratlanul, újra és újra az üres asztalt leste, mintha továbbra is bármelyik percben megpillanthatnám ott Fabriziót. Teljesen lefoglaltak a gondolataim, a Fabrizio Polival és az életével kapcsolatos kérdések, az elkövetkező napok tervei, a lakás, amit oly sokszor elképzeltem, valamint a kérdés, hogy mit kezdek majd a pénzzel, ha eladtam az ingatlant - feltéve, ha tényleg hoz valamit a konyhára. Az első és legfontosabb egy új lakás, ez világos. Végre saját magam lehetnék. Egyelőre bele se mertem gondolni. De amikor arra a kérdésre került sor, hogy mi lenne a következő, elakadtam. Mégiscsak keressek magamnak egy műszaki rajzolói állást egy építészirodában, vagy lehet, hogy a pénz nem csak arra elég, hogy a diákhitelt kifizessem, hanem arra is, hogy akár saját vállalkozásba kezdjek? Esetleg nyithatnék egy saját kávézót? Hisz az legalább valami olyasmi lenne, amihez értek, még ha nem is voltam benne biztos, hogy valóban erre vágyom. Bár igazából semmi értelme előre spekulálni, míg meg nem tudom, mennyit kaszálhatok a lakással. Ezért próbáltam inkább elterelni a gondolataimat, és a munkára koncentrálni - természetesen hiába. Újra és újra két érzés között ingadoztam: a Fabrizióval szembeni bűntudat, ennek az elmúlt napokban váratlanul olyan közel került, pedig csaknem idegen embernek a halála miatt érzett bánat, és a hirtelen jött eufória között, hogy végre lehet, valami megváltozik az életemben. Vajon Fabrizio is pontosan ezt akarta az örökséggel?" Megjelent: Pauline Mai Levendulakék boldogság Előkészületben: Pauline Mai A szerelem almazöld

Egyszer volt, hol nem volt, hajdanában-danában, volt egyszer egy regény, a címe: Zenga zének. Az első sora: ,,Nincs szebb könyv szívnél és léleknél." Imakönyv bevezetőjéből vette a szerző, valami Vámos Miklós. E tőmondat azóta újra meg újra fölzeng benne. Hol a szívében, hol pedig a lelkében. Kiskorában úgy képzelte, lehetetlen, hogy a gyerekek és a felnőttek szíve ugyanolyan alakú, anyagú és színű legyen. Hiszen akkor miért bánnának a felnőttek úgy a gyerekeikkel, mintha azok nem nyiladozó értelműek volnának, hanem ütődöttek? A lelkekről nem is beszélve. Ikermese található e kötetben, avagy páros mese. Összetartoznak. Úgy képzelem: kezdetben a szülők olvassák föl a gyerekeknek, később a gyerekek a szülőknek, netán egymásnak. Ezért ajánlom az olvasni tudóknak. Persze nemcsak a betűket olvashatja az elme, hanem azt is, amiket mögéjük rejtett a szövegek írója. Ehhez kívánok annyi örömöt és élvezetet mindenkinek, amennyit én éreztem, amikor kitaláltam és mondatokba öntöttem. Vámos Miklós Utóirat. Ez a kiadvány más szempontból is izgalmas: Magyarországon még aligha készültek címlapok és könyvillusztrációk mesterséges intelligencia (MI) segítségével. Fölteszem, mire nyájas olvasóimhoz eljut, ők nálam már sokkal jobban fogják tudni, hogy mi fán terem az artificial intelligence, és mire jó.

Otthonától több ezer kilométerre egy asszony áll a sötét utcán, és két kislányt figyel az ablakon át. Az unokái azok, akikkel sohasem találkozott, a lánya gyermekei. A lányát sem látta évek óta. A történet középpontjában az édesanya áll, aki arra keresi a választ, hogyan sodródhatott ilyen elképesztő messzeségbe tőle egyetlen, imádott gyermeke. Időben oda-vissza ugrálva próbálja felidézni a rég eltemetett érzelmeket, a határtalan szülői gondoskodás ezernyi mindennapos és jó szándékú megnyilvánulását, amelyek együtt mégis tönkretették azt, ami a legfontosabb volt számára. Hila Blum tévedhetetlen pszichológiai érzékkel mutat rá a családi élet látszólag jelentéktelen melléfogásaira és hazugságaira, ahol a féltés öntudatlanul kisajátításba csap át, és bizonytalanná válik a visszaút. ,,Feledhetetlen, megrendítő könyv. A Hogyan szeresd a lányodat szerzője könyörtelen őszinteséggel vet számot a szülő-gyermek viszonyban a személyiség határaival, amelyek hol világosak, hol elmosódottak vagy épp hiányoznak." - Meg Wolitzer, amerikai regényíró ,,A célt tévesztett anyai szeretet mélyelemzése... részben nyomozás, részben erkölcsi példázat... Mesteri." - Kirkus Review ,,Az egyetlen gyermekét bálványozó anya története talán közhely, mégsem egyszerű. Hila Blum bámulatos éleslátással írja le egy gyermekét majomszeretettel imádó anya és gyermeke kapcsolatát. Regénye feszültséggel teli lélektani utazás, amelynek során egy különös rejtélyt tár fel: hogyan vezet a legönzetlenebb anyai szeretet kínos, sőt katasztrofális következményekhez." - Sigrid Nunez, amerikai regényíró

Maktub, azaz ,,ami meg van írva" - Paulo Coelho legnagyobb hatást és számára a világhírnevet hozó Az alkimista című regényének egyik visszatérő kifejezése ez, amely a sorsra, az eleve elrendeltre utal. ,,Akármelyik nap alkalmas az életre, vagy arra, hogy eltávozzunk a világból. Minden egy szótól függ: >>Maktub<<" - mondja Az alkimista főszereplője, Santiago. Ahogyan Coelho fogalmaz: a Maktub nem tanácsok könyve, hanem tapasztalatok cseréje: alkalom a gondolkodásra és az önmagunkkal való újratalálkozásra. Paulo Coelho húsz nyelvre lefordított, világhírű könyve végre magyarul is kapható.

Sophie Mackintosh hipnotikus erejű, új regényének központjában egy valódi, máig felderítetlen bűntény áll, egy francia kisvárosban 1951-ben történt tömeges mérgezés. A világtörténelem legkegyetlenebb háborújától megrendült Pont-Saint-Esprit városkában össznépi őrület tör ki. A történészek úgy vélik, a rejtélyes betegséget, a heves hallucinációkat rossz kenyér okozta; mások szerint titkolt kormányzati kísérlet alanya volt a helybéli lakosság. A kis városkában él Elodie, a pék felesége, egy csúnyácska, jellegtelen külsejű nő, akinek leghőbb vágya, hogy kitörjön egyhangú élete keretei közül. Egy karizmatikus pár, az erőtől duzzadó követ és hegyes fogú felesége, Violet érkezik a városba, akik bűvkörükbe vonják Elodie-t. Veszélyes macska-egér játék veszi kezdetét. Az Átkozott kenyér lázas vallomás, az átváltozás erotikus példázata egy hiszterizált városban, amely egyszerre szól a vérben mételyként keringő irigységről, és az égető, emésztő vágyról.

,,Anyám mindig kényelmetlen ember volt, nemcsak az orosz hatóságok, de az egyszerű emberek számára is. Minden szépítés nélkül írta meg az igazat a katonákról, a banditákról és a háború húsdarálójába került civilekről. Fájdalomról, vérről, halálról, megcsonkított testekről és derékba tört sorsokról írt." Anna Politkovszkaja, az egyik vezető orosz ellenzéki lap, a Novaja Gazeta újságírója egészen a haláláig írta tudósításait a második csecsenföldi háborúról, valamint a Putyin Oroszországát behálózó korrupcióról, bűnökről és hallgatásról. Miután 2006. október 7-én Moszkva belvárosában meggyilkolták, arca a szólásszabadság jelképévé vált. Lánya, Vera akkor huszonhat éves volt, és a bátyjával, Iljával együtt sokáig küzdött azért, hogy kiderüljön az igazság. Vera közvetlen közelről tapasztalta meg az orosz igazságszolgáltatás gépezetének lassúságát és megbízhatatlanságát, az egymásnak ellentmondó információkat, a képtelen feltételezéseket. Legfőképpen azért harcolt, hogy ne felejtsék el az édesanyja üzenetét: ,,Legyetek bátrak, és mindig nevezzétek nevükön a dolgokat, a diktátorokat is." Miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, a Politkovszkaja név újra halálos fenyegetések tárgya lett, ezért Vera végül kénytelen volt egy titkos helyre költözni a családjával. Azért írta meg ezt a könyvet, hogy lánya - az unoka, akit Anna már nem ismerhetett meg - és az egész világ emlékezzen annak a nőnek a különleges történetére, aki mindig kifejezte, hogy nem ért egyet Vlagyimir Putyin politikájával, és volt bátorsága az olvasók elé tárni, hogyan sérti meg az emberi jogokat Oroszországban egy volt KGB-tiszt, akiből egy veszedelmes birodalmi ábránd megalkotója lett.

Ha 2024. január 1-ig megvásárolod a Non Nobis Domine illusztrált, kétkötetes díszkiadását, ajándékba kapod a Lázár evangéliuma hangoskönyvet! Az ajánlat csak a lira.hu webshopban érvényes! AZ ANJOUK-SOROZAT ELŐZMÉNYE ILLUSZTRÁLT, KÉTKÖTETES DÍSZKIADÁS DÍSZDOBOZBAN, VÁRAI ARTÚR GRAFIKÁIVAL. 1292. Bátor Vilmos keresztes lovag huszonhárom év után hazatér a Szentföldről a Magyar Királyságba, hogy szárnyai alá vegye unokaöccsét, akiben a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét látja. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni növendékét, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre: titkos éjszakai párbajt vív, útonállókkal harcol, súlyos sebet kap, majd tiltott szerelembe esik egy fogadós lányával. Amikor pedig III. András halála után véres trónharcok veszik kezdetüket, csakhamar a fiatal, feltörekvő nápolyi királyjelölt, Anjou Károly környezetében találja magát. A Non nobis Domine a lovaggá nevelkedő Attila szemén keresztül mutatja be a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását. Bíró Szabolcs első történelmi regényét olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa. Idézet ,,Nem harsant kürtszó, nem döndült dob. A magaslaton álló nehézlovasság mintha jelzés nélkül indult volna meg, hogy elsöpörje Anjou Károlyt, és mindent, amit csak az uralkodó megtestesített. A völgyben felsorakozott sereg egyszeriben azon kapta magát, hogy meredten bámulja a domboldalról lezúduló páncélos lovasokat, akik alatt úgy remegett a föld, hogy azt talán még Kassán is érezni lehetett. - Készüljetek! - hangzott a parancsszó minden oldalról, mire a gyalogság az élre állt, és több rétegű sorfalat alkotott. - Élő várfal! - kiáltotta László a jól ismert jelszót, a liliomos lovag százötven lándzsása pedig éppoly gyorsan és hiba nélkül foglalta el helyét a király előtti sorokban, éppen a derékhad kellős közepén, ahogy azt már számtalanszor gyakorolhatták. Féltérdre ereszkedtek, lándzsáik kisebb tüskével felszerelt végét a földbe szúrták, a fegyver hegyét pedig úgy tartották el maguktól, hogy az majd lehetőleg az odafentről leözönlő lovak szügyébe, nyakába fúródjon. Károly görcsösen markolta kopjáját, készen arra a pillanatra, amikor majd a feléjük tartó borzalom áttöri a gyalogság vonalait, és neki ugyanúgy kell majd küzdenie az életben maradásért, mint bármelyik emberének. Lovagjai körében nem érzett félelmet, csak jéghideg zsibbadást a gyomrában. Csák Máté nehézlovassága jött, megállíthatatlanul jött lefelé a domboldalon, de csak nem akart szétszóródni: szoros ék alakzatban, roppant nyílvesszőként dübörögtek egyenest a királyi zászló felé, mint akik nem is törődnek semmi és senki mással, csak a középütt álló seregtesttel, mely az uralkodó köré összpontosult. - Isten, segíts! - hördült fel Frank Tamás, és már Károly is jól látta, mire készülnek a szembejövők. Strucctollas sisakja takarásában hamuszürkévé vált az arca, de a hangja egy cseppet sem remegett, amikor megszólalt: - Tarts ki, Tamás! - Majd címeres pajzsát maga elé emelve artikulálatlan üvöltésben tört ki, és csatakiáltását vele visszhangozta minden fegyverese. A kapitányok zászlójelére a szárnyakról még több lándzsás gyalogos igyekezett a centrum védelmére, de mire odaérhettek volna, már késő volt: a nehézlovasok félelmetes tömege fülsiketítő robajjal csapódott az első sorba, majd a másodikba, a harmadikba és a negyedikbe is. Vasseprő módjára törtek utat maguknak Károly védvonalain keresztül. Csatalovak fájdalmas nyerítése szállt az égbe, ahogy a gyalogság igyekezett megállítani a támadást, és a fegyverek hegye belefúródott a hátasok húsába, majd a lándzsák szálfa módjára törtek ketté az irdatlan tömeg alatt. A lovasroham jelentősen lassult, de nem akadt fenn sehol: folytatta útját a parancsba adott cél felé. Károly fegyverhordozója és lovagjai még szorosabb gyűrűbe vonták a királyt, és üvöltve döftek előre kopjáikkal, majd újból és megint, pajzsukkal pedig alig győzték hárítani a pokoli erejű csapásokat. A szárnyak ekkor már mindkét oldalról megindultak, hogy gyilkos körbe zárják a tartományúri nehézlovasságot. A pontos, rendezett alakzatok hamar felbomlottak, és a dombtetőről csak egy óriási, kusza, tolongó tömeget lehetett látni, mely homogén masszává olvad a vérmező kellős közepén. Balassa Demeter egészen elszörnyedt a látványtól. Nem egy csatában részt vett már, gyakran egészen kétségbeesett küzdelmeket is volt alkalma közelről látni, de ilyen káosz addig még sehol sem tárult a szeme elé. - Támadás! - adta ki a parancsot kissé megkésve, amikor végre magához tért kábulatából. - Rohamra mindenki! A férfi kiáltására a dombot uraló sereg - könnyűlovasok, illetve több mint kétezer főt számláló nehéz- és könnyűvértezetű gyalogság - teljes létszámban megindult, hogy egy második rohammal a lehető leggyorsabban eldöntse a csata kimenetelét. *** - Jönnek! - bődült e

A tizenkét elbeszélést tartalmazó kötet feltárja előttünk az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb filmrendezőjének titkait, és sajátos humorával fűszerezett, valósággal keveredő álomvilágába repít bennünket. Olyan életrajzi töredékeket tesz közzé, amelyek Almodóvar alkotásaiban sajátos egésszé álltak össze. A kötet igazi csemege mindazok számára, akik szívesen megismernék a madridi La Movida kulturális mozgalom egyik kulcsfigurájának mozgatórugóit, illetve azt a spanyol művészeti hátteret, amely mind a mai napig meghatározó. ,,Nem az volt a szándéka, hogy emlékiratokat közöljön, és azt sem szeretné, ha más írná meg az életrajzát; pusztán papírra vetette azokat a töredékeket, melyek egyfajta forgatókönyvalapot képeztek, és egy titkos bőröndben lapultak, és ebbe mi most betekinthetünk. Mindezek segíthetnek megismernünk és megértenünk Pedro Almodóvart, az embert." - Jaume Bonfill, a Reservoir Books irodalmi igazgatója Részlet ,,Egy jó forgatókönyv szerzője képes (és hivatott is) jó regényt írni, gondolhatnánk. Azt hittem, ez csupán idő kérdése; hogy meg kell érni, tapasztalatokat kell gyűjteni, tehetséggel, megfelelő látásmóddal és saját világgal kell bírni hozzá. Ám annak ellenére, hogy azt hiszem, mindennek birtokában vagyok, lassan rájöttem, hogy csak áltatom magam. Jó forgatókönyvet írni nem egyszerű dolog: sok idő és magányos óra (valamint narratív ravaszság) kell hozzá, és egy kicsit kíméletlennek is kell lennünk önmagunkhoz. Mindez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy egy jó forgatókönyvből jó regény szülessen. Senki sem olyan ostoba, hogy azt higgye, egy jó forgatókönyv jó regényhez is vezet, még kevésbé egy nagy regényhez. Mégis jogos emberi törekvés, amely mellett ki kell állni; ehhez azonban nagyon fontos szempont, hogy ne szeressünk bele a saját munkánkba."