Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak eszünk ilyenkor, mondja Roy Strong, akinek figyelemre méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal története áttekinti a pazar lakomákat az ókori Görögországtól napjainkig. Újra és újra rámutat arra, hogy `az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus és hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának eszköze volt, és mindmáig az, bármilyen formát öltsön is a társadalom`. Illusztrációképp Strong utazásra invitálja olvasóit, föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula szerette az étkezést lefejezéssel fűszerezni), az étkezések kulturált szórakozás mintáinak számítottak. A keresztény kort és a reneszánsz időszakot, a szimbolikus egyházi szertartás udvari ceremóniává alakulását és az új módon hierarchikus világot, amely feledve a francia forradalom eszményeit létrehozta a 19. és a korai 20. század meghatározó eseményét, a vacsorapartit. Végül saját lehangoló korunkat, amelyben a hagyományos formák eróziója miatt ráfanyalodtunk a tévé előtti rágcsálásra, legelészésre és az étteremre, mint rangjelzéspótlékra, ami valaha a társadalom feladata volt. Strong a tudós éles tekintetével vizsgálja az étkezést, ugyanakkor kellemes és mulattató kalauz olvashatunke témakörben. Nehéz elképzelni, hogy bárki is lényegretörőbben tárná föl például a jómodor evolúcióját és jelentését (az udvari szertartástól a feltörekvők kirekesztéséig), az étkező feltalálását (amely állandó ebédlőasztalt igényelt), a cukor sarkalatos szerepét (mint barokk szobrászati eszközt) és a szakácskönyvek történetét. Mindenkinek, akit érdekel, hogy - sok egyéb közt - mit jelentett villát használni (eleinte státusszimbólum, majd, a kést kiszorítva, az egyetlen elfogadott eszköz az étel szájba helyezéséhez), tökéletes olvasmány a `Lakoma`.

Miért nem derül ki az igazság, mikor az ENSZ bevonul Ezt a könyvet akkor írtam, amikor a kilencvenes években az ENSZ békefenntartó misszióiról tudósítottam a világ különböző pontjain. Szomáliában, Haitin, Ruandában és Sierra Leonéban figyelemmel kísérhettem, ahogy a világ leghatalmasabb országai saját nemzeti érdekeiknek megfelelően manipulálták az Egyesült Nemzetek Szervezetét.

Bár a tengernek sok neve van, és gyakran váltogatja színét és hangulatát, a Föld felszínének háromnegyedét összefüggő óceán borítja. Földrajzi szempontból nézve ez a tény nem mellékes körülmény, hanem bolygónk legjellemzőbb sajátossága. Korunkban, amikor az utolsó talpalatnyi földre is igényt tart valamelyik kormány, és amikor az emberként való lét abszolút alapfeltételének az állampolgárságot szokás tekinteni, az óceán birodalma továbbra is radikálisan szabad maradt. Ezt a szabadságot több mint negyvenezer hatalmas tengerjáró hajó testesíti meg, amely a megszámlálhatatlanul sok kisebb partmenti vízi jármű között szinte minden szabályozás nélkül szántja a nyílt óceán vizét. Erre a negyvenezer hajóra nehezedik a nemzetközi kereskedelem szinte teljes súlya, gyakorlatilag a teljes nyersanyag- és készáruszállítás, amire szárazföldi életünk épül. Ezek az acélból készült, lassú és elképesztően hatékony behemótok már csak méretük és célszerűségük alapján is fenséges lények. De politikai és társadalmi szempontból sem közömbös - nemcsak azért, mert ez az ősidők óta létező végtelen sivár pusztaság emlékeztet arra, hogy milyen volt egykor a világ, hanem azért is, mert jelzi azt, hogy mekkora, - talán a korábbiaknál is nagyobb - káosz elébe nézünk. Ez a megállapítás nem holmi vészmadárkodás, hanem a modern életnek egy ritkán látott helyről való megfigyelésből ered.

Fotóalbum az útról! Tolvaly Ferencnek a Santiago de Compostelába megtett zarándokútjáról szóló könyvet nagy érdeklődéssel fogadták az olvasók. A spanyol formájában meghagyott cím (`Az út`) a vállalkozás egyediségére is utal. A sikeres szöveges kiadvány után most a képekkel illusztrált változatot is kézbe vehetik az érdeklődők. A képes változat látványos úti fotókkal mutatja be a jellegzetességeket, érdekességeket és látványosságokat. Tolvaly Ferenc erdélyi származású író, költő, korábban az egyik kereskedelmi televízió vezetője volt.

Nullkalóriás könyv, napi fogyasztásra! Tényleg le lehet fogyni a pezsgőtől? Kenyér, bor és csokoládé - lehet bűntudat nélkül vétkezni? A francia nők nem híznak olyan étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre. Nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások. Nem azt feszegeti, mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül - bár mértékkel - kipróbálnunk.

Százféle adalék a derűs életszemlélethez. Jelenszky László karikatúráival. Tekintettel arra, hogy: - a fizetések szerények, az elvonások jelentősek; - ma már csak növekvő nehézségek árán engedhetjük meg magunknak az utazást, a síelést, a színházat, a könyvet, a vendéglőt és a húsz százalékos zsírtartalmú tejfölt; - rácsodálkozunk az újgazdagok zöldövezeti villáira, kastélyaira és arra gondolunk ha az ilyen otthonok valamelyikében élhetnénk az maga lenne a boldogság; - az utazási irodák katalógusaira, óriásplakátjaira is vágyakozva nézünk. Ezeken dologtalan turisták áznak a szállodai úszómedencék égszínkék vizében, a pálmafás tengerpartokon pedig szintén munkaképes emberek lopják a napot, miközben enyhén fodrozódó hullámok nyaldossák a fehér homokot. Mindazonáltal vajon van-e okunk arra, hogy emésszük magunkat? Vajon boldogok és gondtalanok azok akik megengedhetik maguknak mindazt, ami után a többség csak sóvárog? Ezért aztán a könyvben található száz gondolat új nézőpontokat kínál az Olvasónak, amelyek segítségével megbizonyosodhat az áhított és egyre kevésbé elérhető javaknak és élvezeteknek semmi közük a boldogsághoz. Ezek ráadásul olyan terhekkel, kötöttségekkel, bosszúságokkal járnak, hogy a róluk való lemondás kifejezetten elősegíti az örömteli élet megvalósítását.

Bujaság és intrika a reneszánsz Velencében Velence, XVI. század: a város fénykorát éli, egyszerre gazdag és szegény, vallásos és haszonleső, gyönyörű és romlott. A kurtizán Fiammetta, és segítőtársa, a törpe Bucino Róma 1527-es kifosztása után menekül ide, gyomrukba (!) rejtve vagyonuk maradékát. Minden bátorságukat és ravaszságukat latba vetve lassan a velencei társadalom elismert figuráivá válnak.

Az IDŐJÁRÁS című képeskönyv egyfelől a különleges légköri eseményeket és természeti jelenségeket - például a hurrikánt és a tornádót, a jégtakarót és a jégsivatagot -, másfelől környezetünk hétköznapi jelenségeit, a felhőket, az esők fajtáit vagy a napsütést mutatja be. A harmatcseppekben tükröződő világtól a pólusok felett ragyogó sarki fényig bolygónk éghajlati és időjárási viszonyainak leglátványosabb jelenségeit ábrázolják az angliai Science Photo Library különleges képei, amelyekhez a szerző részletes magyarázatokat fűz. A légköri optika jellemzői és a különböző csapadékformák ugyanúgy helyet kaptak a kötetben, mint azok a fejezetek, amelyek a viharok keletkezésével, a látási viszonyokat befolyásoló köddel, párával, az éghajlatváltozással vagy azokkal a műszaki eszközökkel foglalkoznak, amelyek segítségével a meteorológusok előrejelzik az időjárást (mint ahogy vázolja a könyv a lehetőségek határait is az időjárás-előrejelzés területén). Minden fejezetben időjárás-megfigyelő műholdakkal felvett vagy hagyományos fényképekkel illusztrálja az időjárási rendszereket és jelenségeket - sokszor a kezdeteiktől a végkifejletig -, és bemutatja azokat a károkat is, amelyek az embernek a természeti környezetre gyakorolt hatásából adódnak. A bolygónk időjárásáról rajzolt átfogó kép egyrészt azt bizonyítja, hogy változatosságuk ellenére mennyire `otthonosak` a földlakók időjárási viszonyai az univerzumban, másrészt arra is emlékeztet, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárás viszontagságainak és szélsőségeinek. STORM DUNLOP író, szaktanácsadó, a meteorológiai, illetve csillagászati jelenségek szakavatott fotósa. Könyvei több nyelven jelentek már meg, közülük a legnépszerűbb `Az időjárás oxfordi szótára`. Képeskönyvünket H. Bóna Márta meteorológus lektorálta.