A munkamánia mint szenvedélybetegség csak a legutóbbi évtizedekben öltött tömeges méreteket. Szalonképességét az adja, hogy egészen odáig hajlamosak vagyunk szemet hunyni felette, amíg csupán az egyén személyiségjegyeit változtatja meg. Akkor válik elviselhetetlenné, amikor tönkreteszi a családi, baráti kapcsolatokat, sőt, legvégül magát a munkavégzést is hátrányosan befolyásolja. Barbara Killinger kanadai pszichológus szerint e szenvedély gyökerét a túlzott bizonyítási és sikervágyban kell keresni, hiszen meg kell felelni a társadalom, a gazdasági élet és a család elvárásainak. A szerzőnő aprólékosan leírja azokat a tapasztalatait, amelyeket a munkamániások terápiája során szerzett, részletesen elemzi a jelenség okait, végül pedig olyan megoldásokat ajánl, amelyekkel helyre lehet állítania belső lelki egyensúlyt, és önképzéssel rávezeti olvasóját arra az útra, amely egészségesebb életvezetést eredményez otthon és a munkahelyen egyaránt. Nem véletlenül hirdették úgy már az eredeti könyvet is, hogy `a társas kapcsolatok megmentésének kötelező olvasmánya.` A munkamániának nincs egzakt mennyiségi kifejeződése, mint az alkoholfogyasztásnak vagy a dohányzásnak. Éppen ezért a könyv mindenkori olvasóját annak latolgatása tartja végig izgalomban, hogy a munkamánia jeleit milyen mértékben fedezi föl önmagán, avagy milyen meggyőződéssel tudja magától elhessegetni annak még a gondolatát is, hogy ő maga munkamániás volna.

Népszerű `Hetvenes` sorozatunk jelen kötete a legutóbbi huszonöt évszázad nagy csatáit és konfliktusait mutatja be. Kronológia szerint hét fejezetre tagolva elemzi az ókori, középkori, reneszánsz kori ütközeteket, valamint a legutóbbi három évszázad csatáit egészen az iraki háborúkig. A szerzők nemcsak a legnagyobb szárazföldi csatákat értékelik, hanem az ostromokat, így Konstantinápoly, Tenochtitlán és Sztálingrád ostromát; a tengeri csatákat Actiumnál, Lepantónál és Trafdalgárnál; valamint a levegőben vívott kegyetlen harcokat, például az angliai csatát és az amerikaiak légitámadását Japán ellen. Valamennyi csata esetében megismerjük az előzményeket, a csata lefolyását és a következményeket. Emellett áttekintést kapunk a haditechnika mindenkori állapotáról, a hadvezetés jellegéről és a taktikai elemeiről. A Hetven döntő csata az ókortól napjainkig több száz látványos fényképpel, korabeli ábrázolással és térképvázlattal is illusztrálja a hadtörténelem legfontosabb eseményeit.

A szerzö hét évig mondta a magáét szerda reggelenként a Kossuth Radióban. A könyvben az utolsó két esztendö írasai szerepelnek, amelyek mindennapi életünk visszásságait ostorozzak.

Két évtized érdekességei a világról és a televízióról Szellő István közel két évtizede dolgozik a médiában. Bejárta a világot és a televízió világát. Tekintettel arra, hogy a néző mindig is kíváncsi volt a láthatatlan háttérre, a stúdió rejtelmeire, a hírgyártás semmi mással nem összehasonlítható hangulatára, ennek az érdeklődésnek a kielégítését vállalja könyvében a pályája csúcsán lévő Szellő István. A gyakornoki évektől kezdve villantja föl azokat az eseményeket, történeteket, amelyeknek részese és alakítója volt – a szocialista tévétől a digitális kereskedelmi csatornáig. Szerkesztőként, riporterként, műsorvezetőként is sikeres volt, bár az igazi népszerűséget a híradó műsorvezetői szerepköre hozta meg számára. A könyvben olvashatunk számos világeseményről és arról, hogy azok hogyan jelentek meg a televízióban. A cseh bársonyos forradalomról, amelyet a szerző prágai egyetemistaként élt meg, a londoni éjszakákról, az arab világról `Ne filmezd a nőt!” és a horvátországi polgárháborúról `Össztűz a tévésekre” címmel, vagy a Sierra Leone-i polgárháborút követő eseményekről `Gyémántbánya és füstöltmajom` jelzettel. A könyv elején néhány oldalon azok ajánlják a könyvet az olvasók figyelmébe, akik Szellő Istvánt a megírására is bíztatták: így többek között Erős Antónia, Fábry Sándor, Garas Dezső és Somló Tamás.

az `Impotens férfit keresek` szerzőjének új regénye Hellát, az ötvenen túl, ám a szerelmen még bőven innen lévő hölgyet fura dologra kéri saját leánya: kémkedjen új pasija után, mert vajon mit művelhet az imádott férfi napokig egy lovardában, és miért akar minden áron nélküle menni? Hella jó anya: duzzogva bár, de mégis elutazik a festői szépségű helyre, ahol a pihenés és kémkedés mellett szép lassan egy szövevényes bűnügybe is belebonyolódik. Emellett találkozik álmai férfijával, akivel szenvedélyesen egymásba szeretnek. De milyen titok lappanghat a háttérben? Lányának barátját tényleg csak a lovak érdeklik, vagy valami más is? Gyilkosság vagy baleset történt az erdőben? Együtt maradnak-e párok a nem mindennapi kaland után? Mindezt megtudhatjuk a német írónő érzelmekkel átfűtött írásából, melynek minden sorából a táj, az állatok, a természet: vagyis az élet szeretete árad.

Chaz Perrone egy igazi balek. Hiába az összeügyeskedett diplomák, hiába a doktori cím, a zsíros állás és a szeretők hada, nincs semmi és senki, aki megmenthetné saját ügyetlenségétől. Nem képes a feleségét rendesen eltenni láb alól, és ennek a malőrnek a következményei is csak egyik ingoványból a másikba sodorják.

Anita Diamant kitűnő mesélő, aki A vörös sátor című könyvében csodálatos képzelőerővel festette meg az Ótestamentum asszonyait. A Szajhák és boszorkányok az 1800-as években játszódik New Englandben. Szereplő özvegyek, árvák, vénkisasszonyok, gazemberek, lotyók, felszabadított rabszolgák és `boszorkányok`. Diamant csaknem tíz évvel ezelőtt bukkant rá egy 19. század eleji leírásra, amelyben a massachusettsi partvidéken lévő elpusztult faluról olvasott. Nagyszerű regényét ez a vékony könyvecske ihlette. A Bostontól mindössze nyolcvan kilométernyire lévő szigorú vidéken különös és félresikerült alakok élnek. Kutyafalva lakosai között van Fekete Ruth, egy afrikai nő, aki férfiként öltözködik, és kőművesként dolgozik; Mrs. Stanley, az ellentmondást nem tűrő madam, akinek Sammy nevű unokája az ő falusi bordélyházában válik nagykorúvá, Oliver Younger, aki egy különös nagynéni kezei között éli át szörnyű gyerekkorát, és Cornelius Finson, a fölszabadított rabszolga, akit mindentől megfoszt származása. Közöttük él Judy Rhines, a független lélek. Mélységesen magányos, mégis fölépít magának egy élhető világot a mocsokban, és ezzel arra ösztönzi a körülötte lévőket, hogy ők is nemeslelkűbbek legyenek. Diamant kifinomult nyelvérzékkel és szenvedéllyel festi le alakjait ebben a megrázó és erőteljes regényben.

Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak eszünk ilyenkor, mondja Roy Strong, akinek figyelemre méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal története áttekinti a pazar lakomákat az ókori Görögországtól napjainkig. Újra és újra rámutat arra, hogy `az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus és hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának eszköze volt, és mindmáig az, bármilyen formát öltsön is a társadalom`. Illusztrációképp Strong utazásra invitálja olvasóit, föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula szerette az étkezést lefejezéssel fűszerezni), az étkezések kulturált szórakozás mintáinak számítottak. A keresztény kort és a reneszánsz időszakot, a szimbolikus egyházi szertartás udvari ceremóniává alakulását és az új módon hierarchikus világot, amely feledve a francia forradalom eszményeit létrehozta a 19. és a korai 20. század meghatározó eseményét, a vacsorapartit. Végül saját lehangoló korunkat, amelyben a hagyományos formák eróziója miatt ráfanyalodtunk a tévé előtti rágcsálásra, legelészésre és az étteremre, mint rangjelzéspótlékra, ami valaha a társadalom feladata volt. Strong a tudós éles tekintetével vizsgálja az étkezést, ugyanakkor kellemes és mulattató kalauz olvashatunke témakörben. Nehéz elképzelni, hogy bárki is lényegretörőbben tárná föl például a jómodor evolúcióját és jelentését (az udvari szertartástól a feltörekvők kirekesztéséig), az étkező feltalálását (amely állandó ebédlőasztalt igényelt), a cukor sarkalatos szerepét (mint barokk szobrászati eszközt) és a szakácskönyvek történetét. Mindenkinek, akit érdekel, hogy - sok egyéb közt - mit jelentett villát használni (eleinte státusszimbólum, majd, a kést kiszorítva, az egyetlen elfogadott eszköz az étel szájba helyezéséhez), tökéletes olvasmány a `Lakoma`.

Miért nem derül ki az igazság, mikor az ENSZ bevonul Ezt a könyvet akkor írtam, amikor a kilencvenes években az ENSZ békefenntartó misszióiról tudósítottam a világ különböző pontjain. Szomáliában, Haitin, Ruandában és Sierra Leonéban figyelemmel kísérhettem, ahogy a világ leghatalmasabb országai saját nemzeti érdekeiknek megfelelően manipulálták az Egyesült Nemzetek Szervezetét.