Ez a kötet tizenkét fiatal öngyilkosságának története. Szülők, hozzátartozók vallanak fájdalommal és megdöbbentő nyíltsággal a többségében kamaszkorú áldozatok halálának körülményeiről és hátteréről, az önvádról és a szükségszerű továbbélésről. A szerző célja, hogy riportkönyvével felhívja a figyelmet: odafigyeléssel és idejében való cselekvéssel szülőként, pedagógusként, orvosként sokat segíthetünk, sok életet megmenthetünk.Sem a hangulati zavarokkal járó betegségek, a valódi depresszió, sem a szerelmi és a családi válsághelyzetek nem szabad, hogy tragédiához vezessenek. Az esetek többségében a tüneteket fel lehet és fel is kell ismerni, és szakemberhez kell fordulni. Az interjúkat Dr. Zonda Tamás neurológus, pszichiáter átfogó tanulmánya egészíti ki, amely eloszlatja az öngyilkossággal és a lelki betegségek kezelésével kapcsolatos gyakori tévhiteket, és a társadalmi-kulturális környezetet is elemzi.

Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét.

`Magyarország, amely uniós tagságának első két évét ebben a hangulatban és politikai szituációban tapasztalta meg, érdekes helyzetbe került. Diplomatáinak, minisztereinek, képviselőinek e nehézkes helyzetben kellett megérteniük a szervezet működését, megtanulniuk, hogyan tudják az ország hasznára fordítani. A jelen könyv ennek az időszaknak, az új Európai Unió és új tagjai első két évének történetét szeretné bemutatni három brüsszeli történeten keresztül, amelyeket újságíróként követtem végig.` (A szerző)

A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában -amely eltűnt személyek felkutatásából áll- rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Báthory István portréja nyolc éven keresztül köszöntötte a fejedelem által alapított kolozsvári főgimnázium lépcsőin felfelé igyekvő ifjú Passuthot. A fejedelem arcáról - úgy hírlett - le lehet olvasni a sors erélyeit. `Láttad-e ma Báthoryt?` - kérdezgették egymást az iskola diákjai, valójában tanáraik aznapi hangulata iránt érdeklődve. A Négy szél Erdélyben című regény tehát nemcsak a jelentőségében Báthory Gáborhoz és Bethlen Gáborhoz mérhető fejedelmet örökíti meg, hanem Passuth ifjúkorának egyik emblematikus figuráját is. Báthory kora, a XVI. század - mintegy az iskolásévekhez hasonlóan - a nagy válságok és merész kezdeményezések időszaka. Mindaz, ami egy évszázaddal később, Bethlen Gábor uralkodásának idején megvalósult, valójában már ekkor elkezdődött. Erdély viszonylagos önállóságát sem a Habsburg-ház, sem a törökök nem fenyegették, és ha rövid időre is, de megszilárdult a központi hatalom. Mindennek persze ára volt: le kellett verni a Békes-féle lázadást, meg kellett törni a rendek hatalmát, nem lehetett visszaadni a székelyeknek a János Zsigmond által elvett jogokat. Az eseményeket a szerző hiteles dokumentumok alapján, egy történész felkészültségével mondja el, mégsem száraz történelemkönyvet, hanem izgalmas regényt ír, amelyben a megelevenített alakoknak sorsa, emberi arca, önálló gondolatvilága van.

A regény egy pannóniai születésű, a történelem európai színpadát aggkoráig uraló fejedelem életútját örökíti meg, és egyben az emberi civilizáció nagy korszakától, a klasszikus ókortól is búcsúzik.

Történelmi búvár` - ezt a műfaji fantázianevet adták az RTL Klub munkatársai a XXI. század című sorozatnak. A népszerű műsor nem egyébre vállalkozik, mint a közelmúlt kisebb-nagyobb, de mindenképpen érdekes és izgalmas történeteinek felderítésére, méghozzá első kézből: az események tanúitól, avagy az érintettek rokonaitól, közeli és távolabbi barátaitól, ismerőseitől. Így kerülhettek egymás mellé nagy filmes vagy színházi siker- és kudarctörténetek és a működő szocializmus mindennapjai, legendák és tények, közismert sztorik és meglepő, egészen eddig rejtve maradt elbeszélések: sok- sok huszadik századi történet. S ha az olvasó a dokumentumfilm-sorozathoz hasonlóan lebilincselő könyv végére ér, maga is meggyőződhet róla: `egy anekdota vagy gesztus legalább annyit elmond egy karszakról, mint egy esszé`.

2004-ben magyarul is megjelent Hullamerev című könyvének hatalmas világsikere után nehéz feladat várt Mary Roach-ra: valami hasonlóan lebilincselőt alkotni. Sikerült. Előző művében a testek halál utáni `életével` foglalkozott, új kötete pedig a lélek halál utáni létét mutatja be részletesen, csípős humorral átitatva, rendkívül szórakoztató formában. Az írónő szakismereteit, kíváncsiságát és szkepticizmusát egészséges arányban vegyítve a tudomány és a hit furcsa keverékét tárja elénk történeteiben. Kutatásai közben médiumnak képezi magát, agyát elektromágneses sugarak segítségével akarja feltérképezni, és megtudni: léteznek-e, elérhetők-e az állítólagos szellemek ilyen körülmények között, majd egy olyan csoporthoz csatlakozik, amely a hangok útján akar a szellemekkel kapcsolatba kerülni. Mary Roach képes élővé varázsolni bármilyen halott témát, könyve olvasása közben rá kell jönnünk, milyen ravaszsággal vezet keresztül bennünket a szellemvilágon.

A szerző Hofi Géza unokaöccse. A könyvben arra vállalkozott, hogy összegyűjti mindazt az anyagot, amelyben saját maga és a közelebbi családtagok (Hofi Géza testvére, unokatestvére és lemenőik) emlékeznek a művészre, az emberre, megélt kapcsolataikra. Kiderül, hogy a nagy nyüzsgéstől irtózó Hofi mennyire ápolta a rokoni kapcsolatait, milyen közvetlen viszonyt tartott fenn legközelebbi rokonaival. A könyv tulajdonképpen egy hatalmas sztorigyűjtemény, amelynek savát-borsát Hofi hétköznapi poénjai adják. (Megtudjuk például, hogy Hofinak valóban volt anyósa, és egészen különleges kapcsolat fűzte hozzá.) A művész, akinek szinte csak a pódiumon készített fotóit ismerjük, ezúttal a földre lép, és egészen mindennapos helyzetekben ábrázolják a fényképek. Szórakoztató olvasmány egy szórakoztató művész magánéletéről.