Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása egyetlen nap tükrében: 24 végzetes óra, amelyben a háború őrülete tetőfokára hág, 24 katolikus óra, amelyben a hősiesség és gyáva árulás, tétovázás és elszánt cselekvés, közöny és önfeláldozás egymást váltják és egymást áthatják, 24 sötét óra, amelyben ezrek halnak meg a spanyolnátha halálos vírusától, 24 sorsdöntő óra, amelyben a tegnap véget ér, és földerengenek a holnap körvonalai, melyek korszakhatárt jelentenek... ...s melyek előrevetítik a jövő konfliktusait és tragédiáit. Aznap 1918. október 28-át írtak: a délnyugati fronton a Habsburg Birodalom legutolsó csatáját vívta. A szövetséges csapatok elszánták magukat arra, hogy halálos csapást mérjenek Károly császár seregeire. Míg a Piave mellett és a Monte Grappa kopár sziklái között a császári és királyi ezredek kétségbeesetten küzdenek az óriási túlerőben lévő ellenséggel, addig Bécsben, a fővárosban, a birodalom székhelyén egy tulajdonképpen már nem létező állam új kormányát köszöntik. Károly, Ausztria császára, Magyarország királya, akit az emberek már kellő előrelátással `utolsó`-nak neveznek, még mindig a Monarchia fennmaradását biztosító békekötésben reménykedik - miközben a hatalom valójában egyre inkább kicsúszik a kezéből. Minisztereivel együtt tehetetlenül kell megélnie, hogy Prágában és Krakkóban, Budapesten és Zágrábban a kétfejű sas porba tiprásával az egykor oly jelentős soknemzetiségű állam bukása keserű valósággá válik. 24 végzetes óra, amelyben a háború őrülete tetőfokára hág, 24 kaotikus óra, amelyben a hősiesség és gyáva árulás, tétovázás és elszánt cselekvés, közöny és önfeláldozás egymást váltják és egymást áthatják, 24 sorsdöntő óra, amelyben a tegnap véget ér, és földerengenek a holnap körvonalai, melyek korszakhatárt jelentenek, s melyek előrevetítik a jövő konfliktusát és tragédiáit.