Egy a jelszó, sok a menedzser, még több a rabszolga, és végtelen az idiotizmus. Így dolgoztok ti. Felmerült már Önben a kérdés, mi értelme a maratoni meetingeknek, a parasztvakító prezentációknak, az elburjánzó e-maileknek, a HR-személyzetnek - vagy az életnek úgy általában? Ha nem találja a válaszokat, ez a könyv Önnek szól - talán éppen Önről. A történet egy átlagos munkahét kezdetének bizarr folytatása egy magyar tanácsadó mindennapjainak nem mindennapi fordulatain keresztül. Fekete humor a vállalati kultúra legmélyebb bugyraiból, groteszk formában mutatva be az alkalmazotti lét stációit egészen az őrületig. Hogyan lesz a munkaviszonyból munkaiszony, a kétségből kettősség, és végül az állásból menés? Sartre szerint az ember szabadságra ítéltetett. A gondolat szellemében nem közölte, hogy ebből a szabadságból mennyit javasol átvinni a következő évre. Azt is vallotta, minden létező eredendő ok nélkül jön létre. Bizonyosan neki is volt egy menedzsere. Ki vagyok égve. Azt hiszem, a munka taposómalmában sok apró dolog különös élt kap, az értelmetlen mindennapoktól a reggeli kapkodásban vasalt nadrágig. Hétfőn újraindul minden. A meetingek, ahol lopjuk egymás idejét, az e-mailek, amelyek a kibertéren át csempészik az agyunkba a reménytelenséget, és persze a telefonhívások, hogy távolról se eresszen a póráz. Egy ügyeletes baromarc megint lecsordogál a vállalati hierarchia mentén, a szlájdjain ott a jövő. Majd csak elővarázsoljuk neki Excelben, ha a valóság időközben cserbenhagy minket. Azon a bizonyos hétfőn azonban valami más forrott a levegőben. Talán csak azért emlékszem olyan határozottan, mert aznap töltöttem be a harmincat. Mindenesetre úgy döntöttem, attól a naptól írom le a történteket, még mindig reménykedve, hogy idővel előkerül a főnököm.