Népszerű `Hetvenes` sorozatunk jelen kötete a legutóbbi huszonöt évszázad nagy csatáit és konfliktusait mutatja be. Kronológia szerint hét fejezetre tagolva elemzi az ókori, középkori, reneszánsz kori ütközeteket, valamint a legutóbbi három évszázad csatáit egészen az iraki háborúkig. A szerzők nemcsak a legnagyobb szárazföldi csatákat értékelik, hanem az ostromokat, így Konstantinápoly, Tenochtitlán és Sztálingrád ostromát; a tengeri csatákat Actiumnál, Lepantónál és Trafdalgárnál; valamint a levegőben vívott kegyetlen harcokat, például az angliai csatát és az amerikaiak légitámadását Japán ellen. Valamennyi csata esetében megismerjük az előzményeket, a csata lefolyását és a következményeket. Emellett áttekintést kapunk a haditechnika mindenkori állapotáról, a hadvezetés jellegéről és a taktikai elemeiről. A Hetven döntő csata az ókortól napjainkig több száz látványos fényképpel, korabeli ábrázolással és térképvázlattal is illusztrálja a hadtörténelem legfontosabb eseményeit.

A szerzö hét évig mondta a magáét szerda reggelenként a Kossuth Radióban. A könyvben az utolsó két esztendö írasai szerepelnek, amelyek mindennapi életünk visszásságait ostorozzak.

Két évtized érdekességei a világról és a televízióról Szellő István közel két évtizede dolgozik a médiában. Bejárta a világot és a televízió világát. Tekintettel arra, hogy a néző mindig is kíváncsi volt a láthatatlan háttérre, a stúdió rejtelmeire, a hírgyártás semmi mással nem összehasonlítható hangulatára, ennek az érdeklődésnek a kielégítését vállalja könyvében a pályája csúcsán lévő Szellő István. A gyakornoki évektől kezdve villantja föl azokat az eseményeket, történeteket, amelyeknek részese és alakítója volt – a szocialista tévétől a digitális kereskedelmi csatornáig. Szerkesztőként, riporterként, műsorvezetőként is sikeres volt, bár az igazi népszerűséget a híradó műsorvezetői szerepköre hozta meg számára. A könyvben olvashatunk számos világeseményről és arról, hogy azok hogyan jelentek meg a televízióban. A cseh bársonyos forradalomról, amelyet a szerző prágai egyetemistaként élt meg, a londoni éjszakákról, az arab világról `Ne filmezd a nőt!” és a horvátországi polgárháborúról `Össztűz a tévésekre” címmel, vagy a Sierra Leone-i polgárháborút követő eseményekről `Gyémántbánya és füstöltmajom` jelzettel. A könyv elején néhány oldalon azok ajánlják a könyvet az olvasók figyelmébe, akik Szellő Istvánt a megírására is bíztatták: így többek között Erős Antónia, Fábry Sándor, Garas Dezső és Somló Tamás.

az `Impotens férfit keresek` szerzőjének új regénye Hellát, az ötvenen túl, ám a szerelmen még bőven innen lévő hölgyet fura dologra kéri saját leánya: kémkedjen új pasija után, mert vajon mit művelhet az imádott férfi napokig egy lovardában, és miért akar minden áron nélküle menni? Hella jó anya: duzzogva bár, de mégis elutazik a festői szépségű helyre, ahol a pihenés és kémkedés mellett szép lassan egy szövevényes bűnügybe is belebonyolódik. Emellett találkozik álmai férfijával, akivel szenvedélyesen egymásba szeretnek. De milyen titok lappanghat a háttérben? Lányának barátját tényleg csak a lovak érdeklik, vagy valami más is? Gyilkosság vagy baleset történt az erdőben? Együtt maradnak-e párok a nem mindennapi kaland után? Mindezt megtudhatjuk a német írónő érzelmekkel átfűtött írásából, melynek minden sorából a táj, az állatok, a természet: vagyis az élet szeretete árad.

Chaz Perrone egy igazi balek. Hiába az összeügyeskedett diplomák, hiába a doktori cím, a zsíros állás és a szeretők hada, nincs semmi és senki, aki megmenthetné saját ügyetlenségétől. Nem képes a feleségét rendesen eltenni láb alól, és ennek a malőrnek a következményei is csak egyik ingoványból a másikba sodorják.

Anita Diamant kitűnő mesélő, aki A vörös sátor című könyvében csodálatos képzelőerővel festette meg az Ótestamentum asszonyait. A Szajhák és boszorkányok az 1800-as években játszódik New Englandben. Szereplő özvegyek, árvák, vénkisasszonyok, gazemberek, lotyók, felszabadított rabszolgák és `boszorkányok`. Diamant csaknem tíz évvel ezelőtt bukkant rá egy 19. század eleji leírásra, amelyben a massachusettsi partvidéken lévő elpusztult faluról olvasott. Nagyszerű regényét ez a vékony könyvecske ihlette. A Bostontól mindössze nyolcvan kilométernyire lévő szigorú vidéken különös és félresikerült alakok élnek. Kutyafalva lakosai között van Fekete Ruth, egy afrikai nő, aki férfiként öltözködik, és kőművesként dolgozik; Mrs. Stanley, az ellentmondást nem tűrő madam, akinek Sammy nevű unokája az ő falusi bordélyházában válik nagykorúvá, Oliver Younger, aki egy különös nagynéni kezei között éli át szörnyű gyerekkorát, és Cornelius Finson, a fölszabadított rabszolga, akit mindentől megfoszt származása. Közöttük él Judy Rhines, a független lélek. Mélységesen magányos, mégis fölépít magának egy élhető világot a mocsokban, és ezzel arra ösztönzi a körülötte lévőket, hogy ők is nemeslelkűbbek legyenek. Diamant kifinomult nyelvérzékkel és szenvedéllyel festi le alakjait ebben a megrázó és erőteljes regényben.

Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak eszünk ilyenkor, mondja Roy Strong, akinek figyelemre méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal története áttekinti a pazar lakomákat az ókori Görögországtól napjainkig. Újra és újra rámutat arra, hogy `az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus és hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának eszköze volt, és mindmáig az, bármilyen formát öltsön is a társadalom`. Illusztrációképp Strong utazásra invitálja olvasóit, föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula szerette az étkezést lefejezéssel fűszerezni), az étkezések kulturált szórakozás mintáinak számítottak. A keresztény kort és a reneszánsz időszakot, a szimbolikus egyházi szertartás udvari ceremóniává alakulását és az új módon hierarchikus világot, amely feledve a francia forradalom eszményeit létrehozta a 19. és a korai 20. század meghatározó eseményét, a vacsorapartit. Végül saját lehangoló korunkat, amelyben a hagyományos formák eróziója miatt ráfanyalodtunk a tévé előtti rágcsálásra, legelészésre és az étteremre, mint rangjelzéspótlékra, ami valaha a társadalom feladata volt. Strong a tudós éles tekintetével vizsgálja az étkezést, ugyanakkor kellemes és mulattató kalauz olvashatunke témakörben. Nehéz elképzelni, hogy bárki is lényegretörőbben tárná föl például a jómodor evolúcióját és jelentését (az udvari szertartástól a feltörekvők kirekesztéséig), az étkező feltalálását (amely állandó ebédlőasztalt igényelt), a cukor sarkalatos szerepét (mint barokk szobrászati eszközt) és a szakácskönyvek történetét. Mindenkinek, akit érdekel, hogy - sok egyéb közt - mit jelentett villát használni (eleinte státusszimbólum, majd, a kést kiszorítva, az egyetlen elfogadott eszköz az étel szájba helyezéséhez), tökéletes olvasmány a `Lakoma`.

Miért nem derül ki az igazság, mikor az ENSZ bevonul Ezt a könyvet akkor írtam, amikor a kilencvenes években az ENSZ békefenntartó misszióiról tudósítottam a világ különböző pontjain. Szomáliában, Haitin, Ruandában és Sierra Leonéban figyelemmel kísérhettem, ahogy a világ leghatalmasabb országai saját nemzeti érdekeiknek megfelelően manipulálták az Egyesült Nemzetek Szervezetét.

Bár a tengernek sok neve van, és gyakran váltogatja színét és hangulatát, a Föld felszínének háromnegyedét összefüggő óceán borítja. Földrajzi szempontból nézve ez a tény nem mellékes körülmény, hanem bolygónk legjellemzőbb sajátossága. Korunkban, amikor az utolsó talpalatnyi földre is igényt tart valamelyik kormány, és amikor az emberként való lét abszolút alapfeltételének az állampolgárságot szokás tekinteni, az óceán birodalma továbbra is radikálisan szabad maradt. Ezt a szabadságot több mint negyvenezer hatalmas tengerjáró hajó testesíti meg, amely a megszámlálhatatlanul sok kisebb partmenti vízi jármű között szinte minden szabályozás nélkül szántja a nyílt óceán vizét. Erre a negyvenezer hajóra nehezedik a nemzetközi kereskedelem szinte teljes súlya, gyakorlatilag a teljes nyersanyag- és készáruszállítás, amire szárazföldi életünk épül. Ezek az acélból készült, lassú és elképesztően hatékony behemótok már csak méretük és célszerűségük alapján is fenséges lények. De politikai és társadalmi szempontból sem közömbös - nemcsak azért, mert ez az ősidők óta létező végtelen sivár pusztaság emlékeztet arra, hogy milyen volt egykor a világ, hanem azért is, mert jelzi azt, hogy mekkora, - talán a korábbiaknál is nagyobb - káosz elébe nézünk. Ez a megállapítás nem holmi vészmadárkodás, hanem a modern életnek egy ritkán látott helyről való megfigyelésből ered.