A szerző Hofi Géza unokaöccse. A könyvben arra
vállalkozott, hogy összegyűjti mindazt az anyagot,
amelyben saját maga és a közelebbi családtagok (Hofi
Géza testvére, unokatestvére és lemenőik) emlékeznek
a
művészre, az emberre, megélt kapcsolataikra. Kiderül,
hogy a nagy nyüzsgéstől irtózó Hofi mennyire ápolta a
rokoni kapcsolatait, milyen közvetlen viszonyt
tartott
fenn legközelebbi rokonaival. A könyv tulajdonképpen
egy hatalmas sztorigyűjtemény, amelynek savát-borsát
Hofi hétköznapi poénjai adják. (Megtudjuk például,
hogy Hofinak valóban volt anyósa, és egészen
különleges kapcsolat fűzte hozzá.) A művész, akinek
szinte csak a pódiumon készített fotóit ismerjük,
ezúttal a földre lép, és egészen mindennapos
helyzetekben ábrázolják a fényképek. Szórakoztató
olvasmány egy szórakoztató művész magánéletéről.