A szerző Hofi Géza unokaöccse. A könyvben arra vállalkozott, hogy összegyűjti mindazt az anyagot, amelyben saját maga és a közelebbi családtagok (Hofi Géza testvére, unokatestvére és lemenőik) emlékeznek a művészre, az emberre, megélt kapcsolataikra. Kiderül, hogy a nagy nyüzsgéstől irtózó Hofi mennyire ápolta a rokoni kapcsolatait, milyen közvetlen viszonyt tartott fenn legközelebbi rokonaival. A könyv tulajdonképpen egy hatalmas sztorigyűjtemény, amelynek savát-borsát Hofi hétköznapi poénjai adják. (Megtudjuk például, hogy Hofinak valóban volt anyósa, és egészen különleges kapcsolat fűzte hozzá.) A művész, akinek szinte csak a pódiumon készített fotóit ismerjük, ezúttal a földre lép, és egészen mindennapos helyzetekben ábrázolják a fényképek. Szórakoztató olvasmány egy szórakoztató művész magánéletéről.