Pablo Escobar, a kolumbiai Medellín város drogmaffiájának főnöke nem lett hosszú életű a földön. Pedig már 1989-ben a világ leghatalmasabb maffiózójának számított: az USA-ba bekerülő kokainmennyiség 50%-a fölött rendelkezett. A kolumbiai kormány sokáig nem tudta, mit is kezdjen vele Erőszakos likvidálására nem vállalkozott (nem is tudta volna végrehajtani), így hát alkut kötöttek. Escobar föladta magát, és hónapokat töltött az általa építtetett luxusbörtönben, és onnan irányította tovább a kábítószer-kereskedelmet és ellenfeleinek likvidálását. Amikor a kormányzat tétova kísérletet tett arra, hogy valóban kivonja a forgalomból, és igazi állami börtönbe zárja, megszökött. Szökése véget vetett a drogkereskedők közti fegyverszünetnek. De ekkor már a kormányzat is elszánta magát a döntő lépésre, és az USA nyomására és segítségével valóságos hadmûveletet indított Pablo kézre kerítésére, illetve akkor már inkább meggyilkolására. Mark Bowden tényfeltáró újságíró, aki tevékenységéért számos díjat kapott. A Black Hawk Down című 1999-es könyve mely kiadónknál A Mogadisu-ügy címmel jelent meg az amerikai hadsereg szomáliai kalandját (kudarcát) dolgozta fel. Amerikában bestseller lett, jelölték a `nemzeti könyvdíjra` is legújabban pedig film is készült belőle, mely ugyancsak nagy siker.

Ön is biztosan akart már tévésztár lenni, ha csak néhány percre is. Talán már kipróbálta a tükör elõtt, hogyan nézne a kamerába, hogyan beszélne milliókhoz, hiszen nem nagy ügy: csak ott kell állni, és magyarul beszélni. Tessék, itt a lehetőség! Mit szólna, ha hajnalban kelne, és a Nap első sugarai helyett a Reggeli stúdiójának lámpái ébresztenék fel? Gyakorolhatná empatikus képességeit: álmos és lámpalázzal küzdő emberek ülnének Önnel szemben. Ezután öt perce lenne, hogy kiszedjen belőlük mindent, ami érdekes. Mindezt könnyedén és szórakoztatóan, hogy a tévénézők elhiggyék: érdemes ma is belekortyolniuk a kávéba. Ha már kellőképpen felpörögne, átballaghatna a Receptklubba, és az elmaradt reggelit főzéssel pótolhatná. Persze nem úszná meg egy rántottával: valószínűleg kimondhatatlan nevű ételt kellene elővarázsolnia a sütőből. Ha még nem izzadt volna meg eléggé, játszhatna a Telepartiban, persze a képernyőn innen. Ha valamelyik játékos házassági ajánlatot tenne élő adásban: mondja meg diszkréten, már foglalt. Ezek után joggal érezné, hogy Kell egy csapat, amiért cserébe megbirkózna egy seregnyi emberrel és kérdéssel - amiben az sem segítene, hogy tudja, Ön történetesen olimpiai bajnok bokszoló. Ha közben ráeszmélne, ereje nem az öklében, hanem mosolyában lakozik, vezethetné a Mónika Show-t vagy a Találkozásokat. Ha még bírná, beülhetne a Híradóba, ahol olyan neveket kellene hiba nélkül kimondania, amelyek helyett inkább a `mit sütsz kis szűcs`-öt ismételgetné percekig. Ezután egy üres szobában találná magát, a képernyőn hatalmas ciklonok és anticiklonok kavarognának a háta mögött, miközben épp azt latolgatná: holnap változékony, felhős vagy éppen csapadékos lesz az időjárás. És ha nem válna be, amit jósolt: jobb, ha nem megy másnap reggel piacra. Aztán a tartalékaiból futnia kell még néhány történetre, hogy aznap még Fókuszba kerülhessenek a sztorijai. A nap fáradalmait levezethetné a kvízprofesszor szorítójában, hátha épp ön avatna újabb milliomost, és mielőtt tényleg Barátok közt érezhetné magát, még jó lesz küldenie egy Üzenetet az éterbe. Könyvünk nemcsak arra keresi a választ, kiből, hogyan és miért lesz médiasztár, hanem arra is: hogyan változott meg annak az ötvenhét embernek az élete, akiket Ön az RTL Klubon láthat nap mint nap - már ha egyáltalán megváltozott. A tévéből már jól ismerheti őket - vagyis az arcukat, a hangjukat, a mozdulataikat. Reméljük, a könyv olvasásakor meglepetés éri, és azt mondja majd: ezt nem is gondoltam volna róla! Amikor pedig az utolsó oldallal is végez, és fölteszi a Sztárkönyvet a polcra, reméljük azt gondolja: pontosan ilyennek ismertem meg őket!

A Zászlóenciklopédia módszeresen áttekinti a világ zászlóarzenálját, bemutatja a zászlóhasználat történetét (Kr. e. 3100 tájától) a közelmúltug, alkalmat ad a nemzeti zászlók, katonai jelzések, uralkodói standardok, tengeri felségjelzések és polgári zászlók lenyűgöző választékának felfedezésére. Ezen kívül részletesen elmagyarázza a zászlók szimbolikus jelentését, ismerteti a zászlótipusokat és zászlóformákat, a zászlóhasználatot és a zászló-etikettet, sőt, a zászlók okozta konfliktusokat is. Az enciklopédia több mint 1400 színes illusztrációt közöl.

`Az annamariságban mindenki magára ismerhet. Az író egyszerre áll a történet kellős közepén, ugyanakkor önironikusan, nagy szeretettel mutatja meg ugyanazt egy kívülálló szemszögéből is. A szerző eredeti humora megfogott.` : KOVÁTS ADÉL színésznő `Végre egy nő, aki él. Gondolkodik, szenved, nevet, dolgozik, szül, barátkozik, szereti a szexet, a férfiakat, a nőket, a teljes életet. Politizál. Nem kiagyalt és nem sznob, valódi, hús-vér. Itt él közöttünk Kelet-Európában.` : MÉSZÁROS MÁRTA filmrendező PATAKI ÉVA forgatókönyvíró, rendező, ez az első regénye. Filmírói munkái között szerepelnek olyan művek, mint a KISVILMA, a HETEDIK SZOBA, a NAPLÓ APÁMNAK, ANYÁMNAK, valamint a NAPLÓ SZERELMEIMNEK.

Elérkezünk a film már papíron kiszámított csúcspontjához, papa és kislánya a tévéjük előtt ül, és videón nézik együtt a számukra legszeretettebb nőt, ahogy szoptatja újszülött gyermekét. Önkéntelenül szakad ki a kérdés a kislányból, `Anya mikor jön haza?` `Anya már nem jön haza, a mennyországból figyel minket.` Majdnem csettintek. Remek. Tökéletes. Nem túl rövid, nem túl hosszú. Érthető, nem megjátszott, giccsmentes, sírni fognak rajta. Tulajdonképpen örülök, ez a riport bizonyára jelentősen emeli majd a nézettséget. Az érzés nem meglepő minden alkalommal erre vár a szerkesztő, olyan pillanatokat akar látni a filmen, amelyek könnyeket csikarhatnak ki a tévé előtt lustán pihegőkből. Aztán lebénulok.Minek is örülök én? Mitől megy fel bennem az adrenalin szintje? Mire nézek és úgy, mint egy jól sikerült cip&ő felsőrészre? Egy ember haláláról van szó, egy asszonyéról, akit kegyetlenül elszakított az elmúlás a szeretteitől. Nem az ötletes riporter fantáziájának megmutatkozása ez, hanem a valóság. A VALÓSÁG, aminek nem lesz vége, amikor az utolsó kép is lefut a riportból.

A magyarországi Raiffeisen Bank Rt. 2000 őszén költözött új, Dunaparti székházába. Az építészeti díjat is nyert épület lehetőséget adott arra, hogy falai között a Bank kortárs magyar képzőművészeti alkotásokból egy tudatosan szerkesztett gyűjteményt helyezzen el. Munkatársaink műteremről műteremre járva, művészettörténészek segítségével választották ki és vásárolták meg azt a több mint száz festményt, grafikát és kisplasztikát, melyek együtt joggal nevezhetők tekintélyes képzőművészeti magángyűjteménynek. Ügyfeleink és munkatársaink hamar megkedvelték ezeket a műveket és alkotóikat, akikkel a gyűjtemény létrehozása óta a Raiffeisen Galéria kiállításai révén is folyamatos a kapcsolatunk. A gyűjtemény kezelése, bővítése mellett a Raiffeisen Bank további tárlatok és művészeti kiadványok létrejöttének elősegítésével is jelen van a kortárs magyar művészet helyszínein, és ily módon a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja a magyar kultúrát. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy Bankunk gyűjteményét ne csak ápoljuk, hanem e kötettel minél szélesebb érdeklődő közönségnek is bemutassuk. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen alkotások környezetében végezhetjük munkánkat, és szeretnénk, ha örömünkben Önök is osztoznának. (Dr. Felcsuti Péter)

Glikl Hameln zsidó kereskedőasszony német földön élt a 17. és 18. század fordulóján. Hamburgban született és a lotaringiai Metzben hunyt el. Jiddis nyelven írott emlékiratai (melyet a nagy tudós Kaufmann Dávid adott ki 1896-ban Majna-Frankfurtban) a még nem asszimilálódott zsidó polgárság életének alapvető dokumentumai. A memoár a világ számos nyelvén megjelent már, magyarul pedig most lát először napvilágot. Glikl asszony Európa északi és középső részén tevékenykedett, mely térséget Askenáznak nevezték. Rendszeresen járt Frankfurtba, Lipcsébe, Braunschweigbe, a kor legjelentősebb vásáraira, északon Koppenhágáig, északkeleten Danzig és Settin városokig, keleten Prágáig, délkeleten Bécsig, nyugaton Amszterdamig, délnyugaton Metzig jutott el. Ebben a német kereskedelmi szférában folytatott tevékenységét írja le legrészletesebben a gyermekei számára készített, bensőséges hangulatú memoárban. Emellett persze megismerjük írásából a zsidó polgárság életmódját, ünnepeiket, házassági szokásaikat és a korabeli élet számos érdekességét.

A jugoszláv helyzet megértéséhez sokoldalú vizsgálódásra van szükség (ha meg lehet érteni egyáltalán...). Szlavoljub Gyukics szerb újságíró ebben a könyvében elsősorban a személyiség szerepét vizsgálja: arra keres választ, hogy a párt- és államelnök Szlobodan Milosevics, valamint felesége, állandóan változó vezetői gárdája milyen szerepet játszott a délszláv népek sorsának alakulásában, Jugoszlávia felbomlásában. Gyukics politikai pamfletje óriási tényanyagot dolgoz fel, s azt módszeresen, szellemesen, olvasmányosan tárja elénk. Nem mehetünk el az események mellett érzéketlenül, hiszen tőlünk néhány száz kilométerre történtek az ezredvégi Európához nem méltó események. Az sem véletlen, hogy Szlobodan Milosevics az egyetlen mai államfő, akinek a hágai Nemzetközi Bíróság előtt kell felelnie tetteiért.