Van-e olyan ember, akit nem fog el a bűntudat vagy a rossz lelkiismeret érzése, amikor olyasmit tesz, amit `nem volna szabad`? Amikor túl sokat ettünk, tiszteletlenül vagy gonoszul viselkedtünk másokkal szemben, munkánkat hanyagul végeztük, azonnal működésbe lép a belső cenzor, amelynek az a feladata, hogy viselkedésünket a `helyes` és a `helytelen` kategóriákba való besorolással minősítse. A tilalmak a neveltetés, a hagyományok és a konvenciók hatására alakulnak bennünk szabályrendszerré, és bizony a legtöbbünknek terhére vannak. De szükségünk van-e rájuk egyáltalán? Lehet-e tőlünk idegen, mégis sajátunkká vált tilalmi rendszerrel szakítani, ki tudunk-e bújni kedves határozottsággal a cenzor öleléséből, anélkül persze, hogy felelősségtudatunkat feladnánk.