Van-e olyan ember, akit nem fog el a bűntudat vagy a
rossz lelkiismeret érzése, amikor olyasmit tesz,
amit `nem volna szabad`? Amikor túl sokat ettünk,
tiszteletlenül vagy gonoszul viselkedtünk másokkal
szemben, munkánkat hanyagul végeztük, azonnal
működésbe lép a belső cenzor, amelynek az a feladata,
hogy viselkedésünket a `helyes` és a `helytelen`
kategóriákba való besorolással minősítse. A tilalmak a
neveltetés, a hagyományok és a konvenciók hatására
alakulnak bennünk szabályrendszerré, és bizony a
legtöbbünknek terhére vannak. De szükségünk van-e
rájuk egyáltalán? Lehet-e tőlünk idegen, mégis
sajátunkká vált tilalmi rendszerrel szakítani, ki
tudunk-e bújni kedves határozottsággal a cenzor
öleléséből, anélkül persze, hogy felelősségtudatunkat
feladnánk.