James Clavell és A sógun óta író legyen a talpán, aki megfelelő színvonalú japán témájú művel áll elő. És bevallom, I. J. Parker krimisorozatának első kötetét, a Sárkánytekercset minduntalan A sógunhoz hasonlítottam – és teszem most is.

A Sárkánytekercs a 11. században játszódik, amikor a japán kultúra még igen erősen a kínaira támaszkodott. Még nincsenek japán letisztult formák, nincs zen, a szertartások nem annyira hangsúlyosak, kiforrottak, a kereskedelem sokkal nyitottabb Kína felé – és nincs busidó, ahogy szamurájok sem. Ellenben a tekervényes hivatalnoki rendszer, a bürokrácia, a korrupció nagyon is jellemző erre a korszakra.

Szugavara Akitada a húszas éveinek közepén és a pályája elején jár, amikor nagyon fontos császári megbízást kap: derítse ki, hova tűnt Kazusza tartomány adója az elmúlt három évben. Nem véletlen, hogy egy kezdőt bíznak meg egy ilyen horderejű és bonyolult feladattal, ugyanis nem ártana, ha nem derülne ki semmi. Akkor ugyanis tisztázódna az éppen leköszönő kazuszai kormányzó, aki az egyes számú gyanúsított a hiányzó adók ügyében. Valamint az sem lenne baj, ha Akitada, a rendkívül tehetséges hivatalnok belebukna az ügybe, és nem léphetne előrébb a ranglétrán – erre többen számítanak.

Miközben Akitada nyomoz, egyre több embert gyilkolnak meg. Emellett egyéb újabb disznóságok derülnek ki, amelyekből a Kazuszában hihetetlen (és ezért már kissé gyanús) sikert arató buddhista egyház is kiveszi a maga részét.
Akitada és két szolgája, Szejmej és Tora pedig hősiesen megküzdenek az igazságért, a becsületért. De mindennek ára van, amelyet előbb-utóbb meg kell fizetni.

Nagyon nehéz volt elrugaszkodni Clavelltől és az alapműtől, amiből valamennyire megismertük a japán hagyományokat, a kultúrát, a vallást, a hiedelmeket, a szervezettséget, no és persze a szamurájokat. Clavell nagyszabású regénye alaposan kidolgozott, ami nem mondható el Parker krimijéről.

Ez a hiányérzet pedig egyre erősítette gyanúmat, hogy I. J. Parker tulajdonképpen monogramok mögé rejtőző nő, aki nagyon igyekezett egy számunkra egzotikus közegbe és a távoli múltba elhelyezett olvasmányos krimit írni.

Érzéseim ambivalensek a könyvvel kapcsolatban. Mert a regény alapvetően letehetetlen, a cselekmény szövevényes, mégis logikus. Azonban a történelmi, kulturális és vallási háttér – ami ugyanúgy fontos része egy regénynek – elnagyolt, vázlatszerű lett.

Időnként megcsillant némi próbálkozás a szerző részéről, hogy szépen és szépet írjon, de akkor már késő volt, nem lehetett visszavonni a könyv háromnegyedét, amely e tekintetben igencsak lapos lett.

Ingrid J. Parker egyébként valóban nő. A virginiai Norfolk Állami Egyetem professzoraként angolt és idegen nyelveket tanított, majd innen ment nyugdíjba. Szakmai érdeklődésből kezdett kutatásokba a 11. századi Japánnal, irodalmával, kultúrájával kapcsolatban, ez vezetett ahhoz, hogy krimisorozatát ebbe a korba és környezetbe helyezte.