Időrabló olvasmány Gilmour Filmklubja. Pont, mint a tavaszi nagytakarítás, amit az ember vesztére a könyvespolc portalanításával kezd.

Mindig megfogadom, hogy szigorúan portörlés, rendrakás, és semmi belelapozgatás, olvasgatás. De mit tegyen az ember, ha folyton na-csak-ezt-az-egyet-muszáj-újraolvasni könyvek kerülnek a kezébe? Megadja magát, és belenyugszik, hogy besötétedett, rend helyett könyvhegyek tornyosulnak a földön, és a takarítás őszre marad.

Hogy jön ide a Filmklub? Ugyanez pepitában, akarom mondani filmben.
Csábító, vékony kis kötet, és csak pár oldal után derül ki, hogy ezt mégsem fogom egy szuszra kivégezni. Hogy tehetném, amikor átlag 10 soronként eszembe juttat egy na-csak-ezt-az-egyet-muszáj-újranézni filmet, vagy elemez egy jelenetet, ami miatt elő kell venni a dévédét, és ellenőrizni, hogy igaza van-e, vagy éppen olyan háttérinformációkat ad rendezőkről, színészekről, forgatásokról, ami épp arra elég, hogy lázasan guglizni kezdjek, hogy is volt pontosan.

David Gilmour ír Elia Kazanról és az Amerika-ellenes tevékenységet Vizsgáló Bizottságról, és hogy hogyan kapcsolódik ide a Rakparton című remekmű, megtudhatjuk, ki is az a Dili Willy, a pszichopata rendező, aki a forgatásokon lövöldözött, hogy hangulatba hozza a színészeit, és hogy ki pofozott fel egy igazi papot, mert az nem hozta hitelesen a figurát.
Szóba kerül Roman Polanski is, tragédiákkal terhelt élete, és persze Gilmour azt a kérdést sem kerüli ki, mindenkit le kell-e csukni, aki egy 13 évessel szexel.

De azért ez a könyv mégsem (csak) filmekről szól. Három ajándékév története ugyanakkor, amit apa és fia kapott a sorstól. Abban az életszakaszban, amikor a kamaszok eltávolodnak a szülőktől, ők ketten közel tudtak egymáshoz kerülni. A filmeknek köszönhetően? Részben. De főleg azért, mert Gilmour soha egy percig nem hazudott a fiának: kamaszként, de egyenrangúként kezelte.
És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, aki túl van a tavaszi nagytakarításon…

Kiadvány:
David Gilmour
Filmklub-Peregnek a kamaszévek
Athenaeum Kiadó, 2010

Forrás:
olvassbele.hu
Boros Ágota
2010. 04. 28.