Mv.: - Azt mondja magáról, hogy antipatikus, ezt mondják róla mások is. Vannak persze olyanok, akik szerint nem az, csak olyan ember, aki hisz saját igazában és azt még egy egészségügyi reform formájában is tűzön-vízen keresztülviszi. Sokak szerint épp ez a baj. Nem lehet az egészségügyi rendszert átalakítani nagy kockázatokkal. Molnár Lajos elkezdte ezt az átalakítást, de nem fejezte be. Befejezett viszont egy könyvet arról, hogy miért kellett volna megreformálni a magyar egészségügyet.

Molnár Lajos, főigazgató főorvos: - Elöljáróban hadd mondjam el, hogy ez a cikk az nem a hálapénzzel foglalkozott. A cikk a magyar egészségügyi reformról, illetve annak a hiányáról szól, és ennek kapcsán állapította meg azt, hogy az orvosok egy szűk csoportja érdekelt abban, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradjon és agy működjön, hiszen ők kapják a hálapénzt vagy annak a döntő többségét.

R.: - Így tűnt fel Molnár Lajos  a médiában, akkor még az István kórház igazgatójaként. A cikk, amire utal, egy külföldi lapban jelent meg, ebben az egészségügy katasztrofális állapotáról beszélt és arról, hogy egy szűk orvosi kör hatalmas hálapénzeket zsebel be. A Magyar Orvosi Kamara  vélemény miatt be is panaszolta Molnár Lajost. Ez 2004-ben volt. Molnár Lajos két évvel később már a Gyurcsány-kabinet egészségügyi minisztereként tűnt fel. Gyurcsány Ferenc már akkor nehéz embernek nevezte a szabaddemokrata minisztert. Molnár Lajos faltörő kosként kezdett neki a munkának. Nevéhez öt reformcsomag köthető, amelyek mindegyike átment a parlamenten. A patikaliberalizációval egyszerűbb lett gyógyszertárt nyitni és azóta vásárolhatunk nem vényköteles gyógyszereket  patikákon kívül, pl. benzinkutaknál.

M.L.:  - Panaszkodni kötelességünk.

R.: - Ez persze a patikusok érdekeit sértette. Ezért így fogadták a minisztert. Molnár beterjesztette és elfogadtatta az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvényt, amely előírta a gyógyszerlicitet, amivel a gyártók árait próbálta leszorítani. Ezzel az Egészségpénztár 30-40 milliárd Ft-ot spórolt meg évente. Az egészségügyi reform része volt, hogy Molnár megpróbálta kiszűrni a potyautasokat. Azokat, akik nem fizettek társadalombiztosítási hozzájárulást, csak igénybe vették a kórházak szolgáltatásait. Ezen túl 10 hónapos minisztersége idején Molnár Lajos felállította az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely a betegek érdekében ellenőrizte a gyógyítást, átláthatóvá tette a várólistákat. Több intézkedés született kórház-átalakításokról, illetve bezárásokról, ezek ellen kórházi dolgozók tüntettek, egy időben gyakorlatilag folyamatosan. A vizitdíjjal kapcsolatban sem volt más a helyzet. Az intézkedés országos felháborodást okozott, pedig több milliárdos bevételt hozott az egészségügynek.

Név nélkül: - Ennyire nem borulékony a rendszer, ezt hadd tegyem hozzá.

R.: - Mégis az volt, az SZDSZ a több-biztosítós rendszert már nem is tudta elfogadtatni. Molnár Lajos most megjelent könyvében erről a következőket mondja: az egészségpolitikusok szerették a megbonthatatlan OEP-et. Nem minden érdek nélkül, személyesen is érdekeltek voltak az egészség bizniszben. A több-biztosítós rendszer bevezetését az erősebb koalíciós fél, a szocialisták is ellenezték. A szakma és a politikai ellenzék folyamatosan bírálta. Molnár Lajos pedig lemondott.

Név nélkül: - Ezt a lemondást, mint azt önök tudják, a miniszterelnök pénteki, április 6-i hatállyal elfogadta.

R.: - Ekkor már Kóka János volt az SZDSZ elnöke. A miniszter neki is bejelentette lemondását. Molnár Lajos szerint ezután Kuncze Gábor berohant Kókához, és azt mondta, visszacsinálni. Nem lehet - jött a válasz. Erre Kuncze azt válaszolta, akkor most van vége az SZDSZ-nek. Molnár Lajos hallgatásba burkolózott, lemondása u tán sem interjút nem adott, sem a parlamentben nem szólalt fel többet. Jött a FIDESZ-KDNP kezdeményezte 2008-as népszavazás, a vizitdíj, a képzési hozzájárulás és a kórházi napidíj megszüntetése ügyében. A szavazás magas részvételi aránnyal, és az eltörlést támogató igen szavazatok 82% körüli győzelmével zárult.

Név nélkül: -  Az egészségügy átalakítása, reformja pedig a koalícióban maradásunk feltétele.

R.: - Gyurcsány Ferenc a népszavazási vereség után felmentette Horváth Ágnest, Molnár Lajos utódját. Az SZDSZ pedig kilépett a koalícióból. Az MSZP azóta kisebbségben kormányoz.

Mv.: - Vendégünk tehát Molnár Lajos, volt egészségügyi miniszter, jó estét kívánok!

Molnár Lajos, volt egészségügyi miniszter: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Miért pont mostanra időzítették ennek a könyvnek a megjelenését?

M.L.: - Hát, erre több válaszom is van és mind igaz, egyrészt most készült el. De nem kerülöm meg a kérdést, lezárult, a politikában is egy korszak, a parlamenti ciklus hétfővel és ez az én életemben is egy  4 éves periódus, ami különleges volt.

Mv.: - igen, de hát azért mégis csak választási kampány van, tehát az ember mondhatná egy kis rosszindulattal, hogy akkor most egy kicsit odamos azoknak, akik hátráltatták.

M.L.: - Hát,  ha olvassa a könyvet majd, vagy, ha elolvasta..

Mv.: - ..elolvastam, úgyhogy kívülről..

M.L.. - ..nem hiszem, hogy ez a célja ennek a könyvnek. Nem vágok oda senkinek, elmondom azt, hogy mi történt, persze, ahogy én láttam. Lehet, hogy rosszul láttam, írják meg mások. Én úgy gondolom, hogy hány percünk van?

Mv.: - Mondjuk olyan 10.

M.L. - 10, ennyit még soha nem kaptam miniszterként, de az egészségügyről 10 perc is kevés beszélni. Az egészségügy egy rendkívül bonyolult dolog, és nálunk nagyon rossz. Nagyon rossz helyzetben van az egészségügy. Ezen próbáltam változtatni, próbáltunk másokkal együtt változtatni.

Mv.: - De nem lehet, hogy egyébként a bonyolultsága miatt valamilyen más eszközzel kellett volna változtatni? Hiszen végül is mindenkivel összeveszett, akivel csak lehetett és az eredeti célját nem tudta elérni. Lehet, hogy éppen ezért.

M.L.: - Én úgy gondolom, hogy ez mindenütt természetes, aki egészségügyi reformba vág, az mindenkivel összevész,  azt nem szeretik, én elmondtam az első interjúmban, hogy sok vesztes lesz, a rossz kórházak, a rossz orvosok, egy nyertes lesz, a beteg hosszabb távon, de a legnagyobb vesztes az, az én népszerűségem lesz, ezt elmondtam valamikor már a kinevezésem után nem sokkal. De emlékeztessem arra, hogy az Egyesült Államokban most zajlik az egészségügyi reform. Ugye látta, hogy Hitlernek maszkírozzák Obamát és azzal olyan feliratokat mutatnak az ellene szurkolók, hát nem utolsósorban az egészségügyi iparnak a nagyon jól kereső szereplői, hogy az Obama reformja megöli az unokáinkat és nagymamáinkat. Az egészségügyi reformot csinálni, ez senkinek nem szórakozás, senkinek nem öröm. De kötelessége, muszáj megcsinálni. Ezt megcsinálták mindenütt.

Mv.: - Szóba hozta az egészségügyi ipart, hát nyilván, hogyha át akarja valaki vinni a terveit, mondjuk Obama elnök, vagy nevezetesem Molnár Lajos egészségügyi miniszter, akkor szembe kell mennie, ez nem kérdéses. De igazából még a betegek támogatását se tudták megszerezni, pedig azt mondta, hogy minden egyes döntés a betegek érdekeit képviseli. Nem tudták ezt átvinni.

M.L. - Nagyon nehéz átvinni akkor hogyha ilyen bonyolult kérdésekről egy iszonyatos és soha nem látott politikai viharokkal tarkított periódusban kell belevágni. Ezt egyébként, ha kiegyensúlyozottabbak a politikai viszonyok, vagy  a légkör, lásd az amerikait. Ott is viharokat vált ki. Én úgy gondlom, botor dolog lett volna azt remélni és egy percig se hittem, hogy ezt másnap megértik az emberek. Én akkor is elmondtam, most is elmondom, akkor értik majd meg, hogy mi az egészségügyi reform eredménye, ha érzik a saját bőrükön,  de ehhez 10 hónap kevés volt.

Mv.: - Egyébként érdekes amit mond, mert a könyvben szó szerint az volt, hogy azért hátráltatta pl. az ellenzék a reformot, mert tudták, hogyha végigviszik a terveket, akkor 2010-re beérhet a gyümölcs és elkezdenek látszani az eredmények. Ezzel végül is azt sugallja, hogy az ellenzék a saját politikai érdekeit előre helyezte mondjuk az ország, vagy éppen a betegek érdekeivel szemben.

M.L.: - Én nem vagyok hivatott arra, hogy erről bíráljak. Ebben az ügyben biztosan. Gondolja végig, a vizitdíj nagyon hiányzik az orvosoknak, az egészségügyi intézménynek, a vizitdíj elleni népszavazás az nem egy szakmai döntés volt, ott az emberek, akik elmentek szavazni maga szerint szakmai döntést hoztak?

Mv.: - Hát azért én emlékszem azokra az orvosokra is, akik felszólaltak a vizitdíj ellen.

M.L.: - hát persze, közben meg örömmel vették azt a havi 200 ezer Ft-ot, vagy 180 ezer Ft-ot, hogy 10%-uk 400 ezer Ft-tal többet  és én örülök neki, örültem neki, most már nem örülök, hiányzik az a pénz a zsebükből. Az egy tisztességes, legális pénz volt, ráadásul igazságos volt. Hiszen, aki több beteget látott el, az többet kapott. Az több legális jövedelemhez jutott. Az a népszavazás, az egy politikai proteszt volt. Ezt mindenki tudja. És azt a népszavazást kiírni volt hiba. Mert erről nem lehet dönteni és különösen nem lehetett olyan politikai körülmények között dönteni. Az, hogy nem lesz békés, azt természetesen, ezzel számoltam a könyvemben, azt hiszem úgy írok, hogy amikor kineveztek, annak kapcsán írom le, hogy mikor De Gaulle elnök lett, megkérdezte az első interjúján tőle egy újságíró,  hogy most boldog? És De Gaulle-nak az volt a válasza, hogy idiótának néz? Szóval én se voltam idióta, és tudtam, hogy ez népszerűtlen feladat. Valakinek be kell fejezni.

Mv.: - Voltak tervei, de egyébként a vizitdíjjal kapcsolatban volt érdekes és azért köztünk szólva én döbbenten olvastam azt, hogy hogyan is zajlott a kulisszák mögött a vizitdíjról való döntés, mert eredetileg a könyvében azt írja le, hogy a miniszterelnök úr, akkor még Gyurcsány Ferenc, sokkal hamarabb akarta nyilvánosságra bevezetni mintsem, hogy elkészültek volna  a tárca által készített háttértanulmányok, és, hogy ezt próbálták megakadályozni.  Valóban így zajlottak a döntések, hogy nem voltak hozzá számítások?

M.L.: - Nem, akkor a döntés nem született meg, szerepel a könyvemben, de más is elmondta már, hát Kuncze Gábor elmondta, Kuncze Gábortól Gyurcsány Ferencig sokan elmondták, hogy akkor nem jelentettem be a vizitdíjat, előkészítés nélkül nem voltam hajlandó, ebből nézeteltérés támadt. Ha szabad így fogalmazni, apró győzelmet arattam, mert azt mondtam, hogy így nem.

Mv: - Hát ebben apró győzelmet aratott,  de a könyve szerint pl. amikor kiderült, hogy melyek lesznek a súlyponti kórházak, ott azért vereséget szenvedett, hiszen kapott egy listát, amit nem is ismert igazából.

M.L.: - Nézze, nagyon sok ügyben szenvedtem vereséget. Csupa győzelem az senkinek nem adatik meg. Én úgy gondolom, hogy akkor azért, amikor arról  hallok most vitatkozni, hogy a kórházvezetők mondják és a politikusok mondják, jobb- és baloldali politikusok sok a kórház, be kellene zárni a kórházakat, tessék csinálni tovább! Akkor, amikor azt hallom, hogy lehetett ajándékot adni, meg olcsóbbak lettek a gyógyszerek, tessék csinálni tovább! Volt benne persze vereség is, kompromisszumok nélkül én inkább annak nevezném,  nem lehet semmit tenni. Ilyen nagy ügyben  muszáj megkötni a kompromisszumokat.

Mv.: - Mit csinálna most másként, hogyha tehetné?

M.L.:- Két dolgot feltétlenül, próbáltam lassítani a kórházbezárások, illetve kórházi ágyszám-csökkentés, azt muszáj volt megtenni. Igyekeztem ezt egy kicsit lassítani, mert úgy gondolom, hogy túl gyors volt, túl gyors volt az, az ütem, amit a kényszer meg a politikai szándék és a politikai manipuláció következtében gyorsabban kellett, ahogy azt kellett volna. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lett volna, hogy az egészen a biztosítási reformmal kezdjük. Most bizonyosodik be, két évig ugyan egyensúly volt a kasszájában, most már iszonyatos a hiány megint. Az egészségügyi pénzügyi alapjai nincsenek rendben. Az állam szabadon, akkor, amikor gondolja, egyik napról a másikra fel tudja a finanszírozási rendszer, ami mégis a rendszer az egészségügy pénzügyi alapja, egy iszonyú pénz, abban szabadon kotorhat, kivehet, betehet, addig nem lesz jó az egészségügyi rendszer. Tehát én úgy gondolom, hogy azzal kellett volna kezdeni és akkor sokkal könnyebb lett volna, ráadásul lett volna egy olyan szövetségese az egészségügyi reformnak, aki valóban érdekelt és profi módon tudta volna támogatni. De  hadd mondjak a beteg számára előnyt, ha a biztosító úgy dönt, hogy egy olyan dohányos, mint én vagyok, annak nem engedi el a vizitdíjat, de elengedi annak, aki nem dohányzik, ezt az állam nem tudja megtenni. Az állam politikai nyomásra a holnapi választás érdekében dönt arról, hogy  adjon-e pénzt vagy ne adjon. Nem kiszámítható. És a magyar egészségügy legnagyobb baja, hogy nem kiszámítható.

Mv.: - Ezt most már ugye ön ne fogja tudni megvalósítani. Ezeket a tervei. De vannak még tervei a politikában? Vagy végképp leteszi?

M.L.: - Nem a politikába. A politikába, hát mondhatnám úgy is, hogy véletlenül cseppentem, de ez nem igaz, de, hogy tudatosan hagyom abba és abbahagytam volna bármi történik, bárhogyan alakul. Egy ciklusra szerződte,, ahogy mondtam többször, Szerettem volna többet tenni az egészségügyben, de egy ciklusra szerződtem. Ez egy rendkívüli szakasza volt az életemnek és hálás vagyok a sorsnak, hogy végigcsináltam, de elég volt.

Mv.: - És mit fog csinálni?

M.L.: - Rengeteg tervem van, el vagyok késve a metszéssel, jövő héten Szentendrén megmetszem az almafákat, és a szőlőt.

Mv.: - Akkor szép termést! Köszönöm szépen a beszélgetést.

Kiadvány:
Molnár Lajos
Miért lettem antipatikus?
Athenaeum Kiadó, 2010

Forrás:
premier.mtv.hu
2010.03.02.