Igor Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét. A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz - új férje oldalán. S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát. Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi. Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez. És az ígéreteit mindig betartja...

Adott egy vallásos, háborút is megjárt orosz veterán, aki a regény elején még csak azzal a szándékkal akarja felkeresni ex-feleségét, hogy térjen vissza hozzá. Mert ő megbocsát. Mert hiába dolgozik magas pozícióban, az életében a szeretet a legfontosabb. Csakhogy időközben rájön, mekkora cafka, hazug dög is az ex-neje, ezért csak jót tenne neki azzal, ha feljuttatná a mennybe. Így lesz valaki a saját szemében egy földre-szállt angyal; mondhatni, Jézus: ha nemes a cél, bármilyen áldozatot megér, hogy véghez vigye tetteit.

És ezzel Paulo Coelho rátapintott a lényegre: ha úgy gondoljuk, hogy jót cselekszünk egy társadalmilag nem elfogadott cselekedettel, feljogosít minket, hogy megtegyük a 'nemes cél' érdekében?  Azaz a cél szentesíti az eszközt? Gondoljunk csak azokra  a "segítőkre", akik a mennybe juttatják a hajléktalanokat, vagy a magatehetetlen, idős embereket - mert ott biztos jobb helyen vannak, mint ebben a kemény, rideg világban.  Rengeteget hallhattunk ilyen ügyeket a sajtó által. Na de térjünk vissza a könyvre.

A győztes egyedül van két fő szálon fut: az első a gazdag orosz férfi 24 órán keresztül tartó macska-egér játéka, a másik pedig egy velős társadalomkritika, melyben napjaink "Nagy Embereit", azaz a Szuperosztályt filézi ki az író. És hogy miért van szükség erre? Mert egy átlagember képes elhinni azt, ami az újságokban, tévében folyik, épp ezért döbbenjenek végre rá: egy sztár nem valami nagy szám!

Coelho csalafintán leszögezi a regénye elején: "Ez nem thriller, hanem egy kimerevített tablókép arról, hogy hol is tartunk most." A környezetünkből is láthatjuk: a fiatalok álma az, hogy NÉPSZERŰek legyenek; a feltörekvők -szó szerint- seggnyalással próbálják elérni céljukat, a Szuperosztály pedig halálra unja magát a nagy élvezkedés közben. De kizárt, hogy lemondjon a hatalmáról.

Aki kicsit is kapiskálja, mi folyik a film-, divat- vagy modelliparban, annak is tud újdonságot mutatni a regény backstage-szerűsége: Coelho kellően kiábrándítja, vagy megdöbbenti a népszerűség-hajhászokat, bár nem hinném, hogy a regény megrengetné az emberek szemléletmódját és ezután mindenki szeretetben és békességben fog élni. Aki viszont képben van e csoport helyzetével, annak valószínűleg semmi újdonságot nem tud mondani - nekik az izgalmasabb részek, a gazdag orosz viselkedésének megváltozása, vagy a többi szereplő sorsa lesz az érdekesebb.

Bevallom, én még eddig sosem olvastam Coelhot, csak annyit kapisgáltam, hogy népszerű. Épp ezért, amikor elolvastam regény borzongás-gyanús fülszövegét, kapva kaptam az alkalmon és a mű beszerzése útján megpróbáltam megismerkedni az íróval - bár állítólag ez nem olyan coelhos, mint a többi. De talán épp a Coelho-szüzességem miatt tudtam elfogulatlanul olvasni a kötetet.

Egyetlen dolog nem tetszett a művel kapcsolatban: kicsit toldott-foldott lett. Thrilleres motívumok, plusz társadalomkritika - ez még elfogadható. De erőteljes keresztény-hangulat lengi be az egész regényt, ráadásul magasztos gondolatokat is vegyített az író a Szuperosztály leszólásába. Mintha hittérítőnek állt volna.

Ettől függetlenül tetszett a kötet és elképzelhető, hogy a jövőben több művet is fogok olvasni tőle.

Kiadvány:
Paulo Coelho
A győztes egyedül van
Athenaeum Kiadó, 2009

Forrás:
biblioteka.freeblog.hu
2010.01.22.