? Doktornő ? vajon sűrűn megkapja ezt a titulust? ?, a jog melyik ágával foglalkozik, mi a szakterülete?
? Habár a közhiteles nyilvántartásokban doktor szerepel a nevem előtt, hitelesnek mégsem doktornőként érzem magam... Sokszor előfordult már, hogy akik a nevemmel találkoztak előbb, s csak aztán velem, meglepődtek. Egy doktornő mindenképpen komoly és hivatalos ? én viszont nem egészen. De így is működik. A közjog területén dolgozom, a parlament munkáját segítem ? kreatív feladataim vannak, lényegében munkaidőben is fogalmazok, és írok és írok...

? Nem mukifogásolják e gyerekirodalmi kiruccanását? Meglepte a kollégáit?
? Sokakat meglep, hogy jogászként meseírásra adtam a tollam, fejem. Bár ennek sokkal több köze van a szívemhez, mint a fejemhez... Az általam megfogalmazott módosító indítványok, törvényjavaslatok nem igazán bővelkednek mesés fordulatokban, költői képekben és fülragyogtatásban, így a többség nem is sejtette, hogy ujjaimban (de nem a kisujjamban...) bizony más is van. De munkatársaim is megleptek engem: mintha megkönnyebbültek volna. Lám, még az összeszedett jogászok is lehetnek szertelen gyermekek. Másképp néznek rám azóta, és talán nemcsak engem értékeltek újra.

? Majd felépíti a mesében a mukológiát. Könnyű volt mukibőrbe bújni? Honnan jött egyáltalán az ötlet?
? Az ötlet hirtelen talált rám, minden előzmény és elképzelés nélkül. Erről nem is tudok számot adni. Előtte még mesét sem írtam soha, csak novellákat, néhány verset. Mégis, az első pillanattól kezdve végtelenül természetes volt, hogy fallakó, csattogó fülű lényekről írjak. Apró termetük ellenére könnyű volt a bőrükbe bújni, hiszen sokkal inkább arról van szó, hogy ők bújtak az enyémbe, valamennyiünkébe.

? Az alkotás során biztosan nem lehetett nehéz az illusztrátorral szót érteni. Anita is mukibolond?
? Nővéremmel különleges a kapcsolatom. Kétszemélyes alkotóközösségben töltöttük egész gyermekkorunkat, úgyhogy most sem jelentett nehézséget egymásra hangolódni. Anita nagy tisztelője a mukik nemzetségének, a könyv születése során szinte bekezdésről bekezdésre olvasott, sokszor azt sem tudta kivárni, hogy egy fejezet végére érjek. A rajzok megalkotásában teljesen szabad kezet kapott, bár ő ? szerényen ? azt mondja, hogy csak híven papírra vetette a képet, amit a részletgazdag szöveg létrehozott benne. Pedig az ő képzelőereje is kellett hozzá.

? Filc az internetre is berágta magát, noha nem lehet vele kommunikálni, nincs vendégkönyv stb., igaz, a mukik alapvetően zárkózottak. Netán lesz a regénynek folytatása is? Vannak már mukifanok? Kap visszajelzéseket?
- Nővérem párja informatikus, úgyhogy a mukiknak házi rendszergazdájuk van, aki igazodva a mese játékosságához, leleményes megoldásokat talált, nagy-nagy örömömre. A honlap egész felületét a nővérem álmodta és rajzolta meg. Folyamatban van a fórum kialakítása, tervezem Filc és a többi zoknimuki megszólaltatását is, illetve játékok, kifestők hozzáférhetővé tételét, közös ötletbörze indítását. Rengeteg lehetőség rejlik még a történetben. Ezért is lesz folytatása. A szemFÜLesek már fel is fedezhették az első részben elrejtett apró utalásokat. A könyv még nagyon friss, sok visszajelzés ezért még nem érkezett, de az a ?kevés? nagyon szívmelengető. Az egy csoda, hogy a mese éppen azokat az érzéseket hívta életre az olvasókban, amelyek engem késztettek az írásra. Megint rá kellett döbbennem: nagyon rövid az út két lélek között, csak mi szállunk fel gyakran a rossz buszra. És ebben a zoknimukik sem különböznek tőlünk.

Kiadvány:
Tóth Zita
Filc, a zoknimuki
Athenaeum Kiadó, 2009

Forrás:
papiruszportal.hu
2009.05.25.