Egy nagymama is lehet szerelmes fruska (ÚKP)
(kiadvány:
és megint nagymama
)
Egy baleset esélyt adhat az újrakezdésre,és perzselhet a szerelem a második unoka érkezése után is - derül ki Pataki Éva ... és megint nagymama című új regényéből. A szerzővel a kötet kapcsán családi szerepekről, a Ratkó-korszak gyermekeiről és a belső szabadság megőrzéséről beszélgettünk.
Új regényében továbbviszi a Nőből is megárt a nagymama című könyvben felvett szálat, az anya-és nagyszülősors tapasztalatairól ír. Saját élményeket dolgoz fel, vagy fiktív történetet alkotott?
A saját élményeimből merítek, és ebbe beletartozik mindaz, amit magam körül látok; a barátaim, szomszédjaim, emberek az utcán. Érdekes folyamat, ahogy írás közben még a valóságos esemény is fikcióvá válik, mondhatni: poétikai szempontoknak rendelődik alá.
A kötet hangvétele személyes, az események viszont mindennaposnak is mondhatóak - családi örömökről, barátságokról, szerelmekről olvashatunk. Miért érzi fontosnak, hogy ezekről az élethelyzetekről írjon?
Mindig is a mindennapok érdekeltek, és a legfontosabb témám a család. Nem tudok betelni vele, hihetetlenül izgalmas egy apa-lánya vagy anya-lánya viszony, a testvérkapcsolat, ezek kimeríthetetlen témák. Ebben a könyvben leginkább a különböző családi szerepek egyszerre jelenvalósága érdekelt, amikor az ember egy személyben gyerek, anya és nagymama - ezek szinte összeegyeztethetetlen szerepek - ugyanakkor benső én ezektől függetlenül is létezik: hol kislány, hol szerelmes fruska, hol bölcs öregasszony, és ez egyfajta szabadság.
Az ... és megint nagymama központi tere egy kórház, ahova az elbeszélő baleset miatt került - itt látogatják unokái, barátnői, itt térnek vissza az évtizedes emlékek. Szimbolikus helyszínről lenne szó?
A kórház egyszerre konkrét és szimbolikus. Konkrét abban az értelemben, hogy a székesfehérvári kórház traumatológiáján szerzett élményeimet írtam meg - ide azért kerültem, mert eltörtem a bokám - de már ott is éreztem, hogy ez egy különös állapot. A baleset mindig váratlan és mindig üzen valamit: hirtelen kikerülünk a napi taposómalomból, van benne valami Varázshegy-szerű, mivel képtelenek vagyunk ellátni a napi rutinfeladatainkat, sőt, önmagunkat is, így tágas rálátás nyílik az életünkre, arra, hogy mi vezetett ide, mit csináltunk rosszul, min kell változtatni, kik vagyunk, hogyan élünk.
Ugyanakkor a könyv sok egyéb mellett az öregedésről is szól: egy balesetet fiatalon teljesen máshogy élünk meg, mint később, amikor eleve sérülékenyebbek vagyunk, és egy ilyen helyzet drasztikusan jelzi, hol vannak a határaink.
Az elbeszélő barátnőit néven említi, gyerekeit és unokáit viszont nem. Mi ennek az oka?
A barátnők fiktív szereplők, a gyerekek-unokák is, de azért mégis a valódi gyerekeim, unokáim a minták. Szerettem volna inkább típust formálni belőlük, és védeni őket. A valódi nevüket nem használhattam, de kitalált nevet egyszerűen nem voltam képes leírni, olyan hamisan csengett volna.
A könyvben többször is szóba kerül a Ratkó-korszak harcedzett generációja. Hogyan látja ma ezt a korosztályt, milyen kihívásokkal kell ma megküzdeniük?
Egyre érdekesebbnek látom a nemzedékemet. Sokáig szürkének tűnt, nem Fényes szelek-nemzedék, nem rendszerváltó, inkább igavonó. Még élnek szülők, nagynénik, felnőttek a gyerekek, megjelentek az unokák, sokan még dolgoznak, közben olvasnak, tüntetnek, mindenhol ott vannak. Mi abban nőttünk fel, hogy a közösség fontos, és ez ma egyre nagyobb érték. Félszavakból is értjük egymást.
Jelenleg min dolgozik, és mikor olvashatjuk?
Egy történelmi regényt tervezek a fantasztikus Pulszky Károlyról, akinek köszönhetjük a Szépművészeti Múzeum régi olasz gyűjteményét - cserébe tönkretették, Ausztráliáig menekült, ahol öngyilkos lett.
Új regényében továbbviszi a Nőből is megárt a nagymama című könyvben felvett szálat, az anya-és nagyszülősors tapasztalatairól ír. Saját élményeket dolgoz fel, vagy fiktív történetet alkotott?
A saját élményeimből merítek, és ebbe beletartozik mindaz, amit magam körül látok; a barátaim, szomszédjaim, emberek az utcán. Érdekes folyamat, ahogy írás közben még a valóságos esemény is fikcióvá válik, mondhatni: poétikai szempontoknak rendelődik alá.
A kötet hangvétele személyes, az események viszont mindennaposnak is mondhatóak - családi örömökről, barátságokról, szerelmekről olvashatunk. Miért érzi fontosnak, hogy ezekről az élethelyzetekről írjon?
Mindig is a mindennapok érdekeltek, és a legfontosabb témám a család. Nem tudok betelni vele, hihetetlenül izgalmas egy apa-lánya vagy anya-lánya viszony, a testvérkapcsolat, ezek kimeríthetetlen témák. Ebben a könyvben leginkább a különböző családi szerepek egyszerre jelenvalósága érdekelt, amikor az ember egy személyben gyerek, anya és nagymama - ezek szinte összeegyeztethetetlen szerepek - ugyanakkor benső én ezektől függetlenül is létezik: hol kislány, hol szerelmes fruska, hol bölcs öregasszony, és ez egyfajta szabadság.
Az ... és megint nagymama központi tere egy kórház, ahova az elbeszélő baleset miatt került - itt látogatják unokái, barátnői, itt térnek vissza az évtizedes emlékek. Szimbolikus helyszínről lenne szó?
A kórház egyszerre konkrét és szimbolikus. Konkrét abban az értelemben, hogy a székesfehérvári kórház traumatológiáján szerzett élményeimet írtam meg - ide azért kerültem, mert eltörtem a bokám - de már ott is éreztem, hogy ez egy különös állapot. A baleset mindig váratlan és mindig üzen valamit: hirtelen kikerülünk a napi taposómalomból, van benne valami Varázshegy-szerű, mivel képtelenek vagyunk ellátni a napi rutinfeladatainkat, sőt, önmagunkat is, így tágas rálátás nyílik az életünkre, arra, hogy mi vezetett ide, mit csináltunk rosszul, min kell változtatni, kik vagyunk, hogyan élünk.
Ugyanakkor a könyv sok egyéb mellett az öregedésről is szól: egy balesetet fiatalon teljesen máshogy élünk meg, mint később, amikor eleve sérülékenyebbek vagyunk, és egy ilyen helyzet drasztikusan jelzi, hol vannak a határaink.
Az elbeszélő barátnőit néven említi, gyerekeit és unokáit viszont nem. Mi ennek az oka?
A barátnők fiktív szereplők, a gyerekek-unokák is, de azért mégis a valódi gyerekeim, unokáim a minták. Szerettem volna inkább típust formálni belőlük, és védeni őket. A valódi nevüket nem használhattam, de kitalált nevet egyszerűen nem voltam képes leírni, olyan hamisan csengett volna.
A könyvben többször is szóba kerül a Ratkó-korszak harcedzett generációja. Hogyan látja ma ezt a korosztályt, milyen kihívásokkal kell ma megküzdeniük?
Egyre érdekesebbnek látom a nemzedékemet. Sokáig szürkének tűnt, nem Fényes szelek-nemzedék, nem rendszerváltó, inkább igavonó. Még élnek szülők, nagynénik, felnőttek a gyerekek, megjelentek az unokák, sokan még dolgoznak, közben olvasnak, tüntetnek, mindenhol ott vannak. Mi abban nőttünk fel, hogy a közösség fontos, és ez ma egyre nagyobb érték. Félszavakból is értjük egymást.
Jelenleg min dolgozik, és mikor olvashatjuk?
Egy történelmi regényt tervezek a fantasztikus Pulszky Károlyról, akinek köszönhetjük a Szépművészeti Múzeum régi olasz gyűjteményét - cserébe tönkretették, Ausztráliáig menekült, ahol öngyilkos lett.
2014-12-15 18:34:08
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
Fordította: Szieberth Ádám
Mennyi minden történhet egy hét alatt?
Richard Russo Pulitzer-díjas szerzőjének frenetikusan vicces regénye ifjabb Hank Devereaux életének egyetlen, balul elsült hetét követi végig.
Devereaux az angol tanszék kelletlen vezetője...
|
 |
Caroline O'Donoghue
Fordította: Vándor Judit
Az egyetemista Rachel egy könyvesboltban dolgozik, itt találkozik Jamesszel, akivel rögtön megtalálják a közös hangot. A szikrázóan intelligens fiúval hamarosan lakótársak lesznek, és ezzel...
|
Kiemelt Ajánlatok
 |
A halálnak van humorérzéke
Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám.
KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem. DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI,...
|
 |
Balázs Béla, az elismert, sikerei csúcsán járó író egy éjszakai lokálban megismerkedik egy fiatal nővel, akinek nem tud ellenállni. A mindent elsöprő vonzalom hatására a meggyőződéses...
|
