Egy nagymama is lehet szerelmes fruska (ÚKP)
(kiadvány:
és megint nagymama
)
Egy baleset esélyt adhat az újrakezdésre,és perzselhet a szerelem a második unoka érkezése után is - derül ki Pataki Éva ... és megint nagymama című új regényéből. A szerzővel a kötet kapcsán családi szerepekről, a Ratkó-korszak gyermekeiről és a belső szabadság megőrzéséről beszélgettünk.
Új regényében továbbviszi a Nőből is megárt a nagymama című könyvben felvett szálat, az anya-és nagyszülősors tapasztalatairól ír. Saját élményeket dolgoz fel, vagy fiktív történetet alkotott?
A saját élményeimből merítek, és ebbe beletartozik mindaz, amit magam körül látok; a barátaim, szomszédjaim, emberek az utcán. Érdekes folyamat, ahogy írás közben még a valóságos esemény is fikcióvá válik, mondhatni: poétikai szempontoknak rendelődik alá.
A kötet hangvétele személyes, az események viszont mindennaposnak is mondhatóak - családi örömökről, barátságokról, szerelmekről olvashatunk. Miért érzi fontosnak, hogy ezekről az élethelyzetekről írjon?
Mindig is a mindennapok érdekeltek, és a legfontosabb témám a család. Nem tudok betelni vele, hihetetlenül izgalmas egy apa-lánya vagy anya-lánya viszony, a testvérkapcsolat, ezek kimeríthetetlen témák. Ebben a könyvben leginkább a különböző családi szerepek egyszerre jelenvalósága érdekelt, amikor az ember egy személyben gyerek, anya és nagymama - ezek szinte összeegyeztethetetlen szerepek - ugyanakkor benső én ezektől függetlenül is létezik: hol kislány, hol szerelmes fruska, hol bölcs öregasszony, és ez egyfajta szabadság.
Az ... és megint nagymama központi tere egy kórház, ahova az elbeszélő baleset miatt került - itt látogatják unokái, barátnői, itt térnek vissza az évtizedes emlékek. Szimbolikus helyszínről lenne szó?
A kórház egyszerre konkrét és szimbolikus. Konkrét abban az értelemben, hogy a székesfehérvári kórház traumatológiáján szerzett élményeimet írtam meg - ide azért kerültem, mert eltörtem a bokám - de már ott is éreztem, hogy ez egy különös állapot. A baleset mindig váratlan és mindig üzen valamit: hirtelen kikerülünk a napi taposómalomból, van benne valami Varázshegy-szerű, mivel képtelenek vagyunk ellátni a napi rutinfeladatainkat, sőt, önmagunkat is, így tágas rálátás nyílik az életünkre, arra, hogy mi vezetett ide, mit csináltunk rosszul, min kell változtatni, kik vagyunk, hogyan élünk.
Ugyanakkor a könyv sok egyéb mellett az öregedésről is szól: egy balesetet fiatalon teljesen máshogy élünk meg, mint később, amikor eleve sérülékenyebbek vagyunk, és egy ilyen helyzet drasztikusan jelzi, hol vannak a határaink.
Az elbeszélő barátnőit néven említi, gyerekeit és unokáit viszont nem. Mi ennek az oka?
A barátnők fiktív szereplők, a gyerekek-unokák is, de azért mégis a valódi gyerekeim, unokáim a minták. Szerettem volna inkább típust formálni belőlük, és védeni őket. A valódi nevüket nem használhattam, de kitalált nevet egyszerűen nem voltam képes leírni, olyan hamisan csengett volna.
A könyvben többször is szóba kerül a Ratkó-korszak harcedzett generációja. Hogyan látja ma ezt a korosztályt, milyen kihívásokkal kell ma megküzdeniük?
Egyre érdekesebbnek látom a nemzedékemet. Sokáig szürkének tűnt, nem Fényes szelek-nemzedék, nem rendszerváltó, inkább igavonó. Még élnek szülők, nagynénik, felnőttek a gyerekek, megjelentek az unokák, sokan még dolgoznak, közben olvasnak, tüntetnek, mindenhol ott vannak. Mi abban nőttünk fel, hogy a közösség fontos, és ez ma egyre nagyobb érték. Félszavakból is értjük egymást.
Jelenleg min dolgozik, és mikor olvashatjuk?
Egy történelmi regényt tervezek a fantasztikus Pulszky Károlyról, akinek köszönhetjük a Szépművészeti Múzeum régi olasz gyűjteményét - cserébe tönkretették, Ausztráliáig menekült, ahol öngyilkos lett.
Új regényében továbbviszi a Nőből is megárt a nagymama című könyvben felvett szálat, az anya-és nagyszülősors tapasztalatairól ír. Saját élményeket dolgoz fel, vagy fiktív történetet alkotott?
A saját élményeimből merítek, és ebbe beletartozik mindaz, amit magam körül látok; a barátaim, szomszédjaim, emberek az utcán. Érdekes folyamat, ahogy írás közben még a valóságos esemény is fikcióvá válik, mondhatni: poétikai szempontoknak rendelődik alá.
A kötet hangvétele személyes, az események viszont mindennaposnak is mondhatóak - családi örömökről, barátságokról, szerelmekről olvashatunk. Miért érzi fontosnak, hogy ezekről az élethelyzetekről írjon?
Mindig is a mindennapok érdekeltek, és a legfontosabb témám a család. Nem tudok betelni vele, hihetetlenül izgalmas egy apa-lánya vagy anya-lánya viszony, a testvérkapcsolat, ezek kimeríthetetlen témák. Ebben a könyvben leginkább a különböző családi szerepek egyszerre jelenvalósága érdekelt, amikor az ember egy személyben gyerek, anya és nagymama - ezek szinte összeegyeztethetetlen szerepek - ugyanakkor benső én ezektől függetlenül is létezik: hol kislány, hol szerelmes fruska, hol bölcs öregasszony, és ez egyfajta szabadság.
Az ... és megint nagymama központi tere egy kórház, ahova az elbeszélő baleset miatt került - itt látogatják unokái, barátnői, itt térnek vissza az évtizedes emlékek. Szimbolikus helyszínről lenne szó?
A kórház egyszerre konkrét és szimbolikus. Konkrét abban az értelemben, hogy a székesfehérvári kórház traumatológiáján szerzett élményeimet írtam meg - ide azért kerültem, mert eltörtem a bokám - de már ott is éreztem, hogy ez egy különös állapot. A baleset mindig váratlan és mindig üzen valamit: hirtelen kikerülünk a napi taposómalomból, van benne valami Varázshegy-szerű, mivel képtelenek vagyunk ellátni a napi rutinfeladatainkat, sőt, önmagunkat is, így tágas rálátás nyílik az életünkre, arra, hogy mi vezetett ide, mit csináltunk rosszul, min kell változtatni, kik vagyunk, hogyan élünk.
Ugyanakkor a könyv sok egyéb mellett az öregedésről is szól: egy balesetet fiatalon teljesen máshogy élünk meg, mint később, amikor eleve sérülékenyebbek vagyunk, és egy ilyen helyzet drasztikusan jelzi, hol vannak a határaink.
Az elbeszélő barátnőit néven említi, gyerekeit és unokáit viszont nem. Mi ennek az oka?
A barátnők fiktív szereplők, a gyerekek-unokák is, de azért mégis a valódi gyerekeim, unokáim a minták. Szerettem volna inkább típust formálni belőlük, és védeni őket. A valódi nevüket nem használhattam, de kitalált nevet egyszerűen nem voltam képes leírni, olyan hamisan csengett volna.
A könyvben többször is szóba kerül a Ratkó-korszak harcedzett generációja. Hogyan látja ma ezt a korosztályt, milyen kihívásokkal kell ma megküzdeniük?
Egyre érdekesebbnek látom a nemzedékemet. Sokáig szürkének tűnt, nem Fényes szelek-nemzedék, nem rendszerváltó, inkább igavonó. Még élnek szülők, nagynénik, felnőttek a gyerekek, megjelentek az unokák, sokan még dolgoznak, közben olvasnak, tüntetnek, mindenhol ott vannak. Mi abban nőttünk fel, hogy a közösség fontos, és ez ma egyre nagyobb érték. Félszavakból is értjük egymást.
Jelenleg min dolgozik, és mikor olvashatjuk?
Egy történelmi regényt tervezek a fantasztikus Pulszky Károlyról, akinek köszönhetjük a Szépművészeti Múzeum régi olasz gyűjteményét - cserébe tönkretették, Ausztráliáig menekült, ahol öngyilkos lett.
2014-12-15 18:34:08
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
 |
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
Kiemelt Ajánlatok
|
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
|
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
