Passuth László ezer szálon futó történelmi regénye szinte folytatása a III. Béla királyunk életét is feldolgozó, korábban általunk is bemutatott, A bíborbanszületett című művének.
A Hétszer vágott mező ugyanis a III. Béla halála után kialakult, viszályoktól sem mentes időszak bemutatásával kezdődik, amikor megismerjük három felnőtt korú gyermekét, Imrét, az új királyt, öccsét, Andrást, és Margit hercegnőt.
A rövid életű Imre után 1204-ben a délceg, igazi lovag külsővel megáldott, közkedvelt András került a trónra, II. Endre néven, azzal az apjának tett ígérettel, hogy a ráhagyott királyi vagyonból keresztes hadjáratot indít a Szentföldre, és visszafoglalja Jeruzsálemet.
A fiatal király felesége - akit az érdekek szem előtt tartásával még valamikor az apja választott ki fiának - a Bánk bánból jól ismert merániai Gertrúd volt, akitől három fia és két lánya született. Az évek multával, sajnálatos módon, Gertrúd nagyra törő, hatalomra vágyó alkata olyan növekvő ellenszenvet váltott ki az ország irányításában egyre inkább háttérbe szoruló magyar urak körében, hogy a király távollétében - egy vadászaton - meggyilkolták.
A tragédia után Endre nem rendez bosszúhadjáratot, csak a közvetlen gyilkosokkal számolnak le, megőrizve az ország nyugalmát, azt sugallva, mintha maga is belátná, hogy nem szerencsés, ha tolakodó idegenek irányítják az országot.
Arra azonban nyilván nem is gondolt, hogy az akkor még gyerek, de már megkoronázott Béla fia, felnőve mennyire neheztelni fog ezért rá. Második lánya, a Türingiába férjhez adott, majd fiatalon megözvegyült Erzsébet (a későbbi Árpád-házi Szent Erzsébet) is hasonló okok miatt nem tért haza apja hívó szavára.
Az élet azonban nem állt meg, Endre második felesége egy francia hercegnő lett, akivel hosszú boldog házasságban élt, ráadásul egy olyan nyugodt időszakban, amikor külső ellenség nem háborgatta az egyébként európai méretekben is igen tekintélyes, de anyagilag egyre szegényebb országot. Ez utóbbinak jórészt maga a király volt az oka, aki amilyen megnyerő, olyan könnyelmű is tudott lenni, minden kontrol nélkül osztogatta a királyi birtokokat, mit sem törődve a kincstárat sújtó következményekkel.
1217-ben, közel húsz évvel az apjának tett ígérete után, egyszer csak úgy határozott, hogy felvarrja a keresztet, és jókora seregével, hatalmas anyagi áldozatok árán, hajóval Ciprusra, majd onnan a Szentföldre megy.
Utólag jól látszik, hogy keresztes hadjárata elég szerencsétlen időpontban indult, amikor Európa jelentős uralkodói még csak készülődtek, szervezkedtek, így - mivel a magyar sereg önmagában nem volt alkalmas Jeruzsálem ostromára -, gyakorlatilag nagyobb ütközetek nélkül töltötte idejét a távoli országban. Anyagilag napról napra vészesebben álltak, ráadásul otthonról a civakodás hírei érkeztek, ezért a király a hadjárat befejezése mellett döntött. Végiglátogatta még a szent helyeket, felkeresett több környékbeli uralkodót, végül Bizáncba, majd a bolgár király udvarába tett látogatása után szerencsésen haza érkezett.
Miután másodszor is özvegy lett, egy álmára hivatkozva, közel a hatvanhoz, zarándokútra ment Itáliába, ahonnan fiai megdöbbenésére egy ifjú feleséggel tért haza. Nem sokkal később, halála után, várandós feleségének menekülnie kellett az országból.
II. Endre közel harminc évig uralkodott. Az utókor mégsem említi az igazán nagy királyok között, pedig az országot ért minden támadást erős kézzel levert, és sikeresen egyben tartott egy óriási birodalmat. Utódával, Béla fiával (a későbbi IV. Béla) rengeteg konfliktusa volt, de atyai fölényét, tekintélyét mindig megőrizte, a nehéz helyzetekben Béla és öccse, Kálmán herceg azonnal apja mellé állt.
Passuth László fantasztikus kutatómunka után, a lehető leghűségesebben és minden szálat kibontva írta meg páratlanul érdekes regényét. Utószava, mint mindig, most is egy külön tanulmány, könyvének szerves része, amiben szinte hitelesíti a leírtakat.
Parádés a könyvben megismert szereplők sora. Gondoljunk csak Bánk bánra, vagy Endre nővérére, Margitra, aki élete során három uralkodó felesége is volt. A család felmenői között szerepel a francia lovag nagyapa, édesanyja, akitől francia tudását kapta, az osztrák, német, aragóniai rokonok, vagy az örmény dédnagyanyja, akik gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosítottak a szerzőnek, hogy könyvében országról országra kalandozzon, bemutatva az akkori Európa számos uralkodó családját, de Bizáncot, a Szentföldet, Örményországot és a mai Szíria területén lévő, már akkor híres-neves, ősi Aleppó városát is.
Igen hosszú a történet, de végigolvasva nagyszerű élmény, a szürke történelemkönyvek után ragyogó színekben tárja elénk az Árpád-házi királyok valóban regénybe illő korszakát.

Becskereki László
utazaswebring.hu