„Horgass Antal szórakozottan meredt a képernyőre, mintha krimit nézne” – írja egyik, épp a műtőben ügyködő főhőséről Sztanó László, a kiváló italianista, művelődéstörténész, nyelvész, aki a költészet után a krimiírásban is sikerrel próbálta ki magát. Horgass kimagasló arcsebész, aki új arcot ad Allyson Synge-nek, a neves amerikai zongoraművésznek: a hölgy hivatalosan egy mesterkurzuson vesz részt a Zeneakadémián, miközben két gyilkosságra is sor kerül. A hátlapon szereplő „pengeéles” minősítés így több értelemben is telitalálat. Stacy Wyatt, az egyre terheltebb pszichéjű újságírónő hivatott vigyázni a páciensre, miközben egy stáb magánzó tagjaként sajtószenzációt kell kreálnia a csodás átváltozásból. Az arc, a saját arc, a megcsonkított, az összeszabdalt arc, a maszk kiemelt szerephez jut a krimiben, ahogy az arcvakság vagy az arcot gyakorlatilag megsemmisítő elefántkór is. Az arc fel- és eltűnése, elősejlése a szélsőséges, szinte horrorisztikus traumákkal terhelt múlt vérfagyasztó eseményeit is újraidézi, és a sok elfojtott, lappangó, több-kevesebb sikerrel visszaszorított lelki és testi tragédia szinte generálja a végzetes analógiákat. Kertész Olivér megcsonkított holtteste, naplója, bonyolult (valós és vélt, illetve kreált) szerelmi viszonyok, pszichológiailag terhelt családok, véres kórházi környezet, szó szerinti és metaforikus álarcosbál – mind-mind olyan elem, melyekből egy is elegendő ahhoz, hogy az izgalom feszültségfoka meglegyen.

Jómagam inkább a szöveg dinamikus történetszövési dimenzión túlmutató célzásaira figyeltem, melyek legalább annyira izgalmasak, mint a cselekmény fordulatai. Amikor pl. a szerző kommentál egy egyszerű nyelvi megnyilatkozást, „nyelvtani burjánzásról”, „apró kinövésről” beszél, ám épp ezek a burjánzások, kinövések torzítják vagy szabják át a szereplők arcát, arcait. A létezés testté lett grammatikája így szervesül a regény szövetébe. Az arc és az arcadás, arctulajdonítás is kiterjedt szimbolikával bír, akárcsak egy gyerekdal ritmusa: a látvány és a hang versengése ugyancsak kiemelt pozícióba kerül.

Sztanó László könyve igazi, könnyű nyári olvasmány, mely úgy teremti újra a populáris műfaj alapkritériumait, hogy az intellektuálisabb finomságokra is odafigyel.

Csehy Zoltán

Forrás: Új Szó (2013.08.03.)