Kovács Noémi Lélekölő című regényében a gyilkos figuráját „egy magyar közéleti személyiség ihlette”. (Bakos András kritikája)

Elsősorban bűnügyi regény, másodsorban viszont mintha budapesti útikönyv, gasztrokalauz szeretne lenni Kovács Noémi Lélekölő című krimije. Szereplői ismert helyeken bűnöznek és nyomoznak, a pestiek számára biztosan könnyen beazonosítható éttermekben esznek, isznak, ájulnak el, rendeznek jelenetet, és fontos, saját nevén nevezett helyszín a Teve utcai rendőrpalota is, ahová pizzát lehet rendelni. Nem csak a helyek ismerősek: a főszereplőt, aki félig amerikai, félig magyar nyomozó, és Page-nek nevezik, egyszer Egri Viktor, a riporter hívja telefonon, a végén pedig Liszkay Mihály, az ismert borász. Kedélyesen csipkelődve vonja felelősségre, miért nem foglalt asztalt Page a legközelebbi borvacsorára, ha egyszer úgy volt, hogy ott lesz. Erről az Elvarázsolt dollár című krimi jutott eszembe, amelyben Bujtor István néhány mondatos szerepet adott Puskás Öcsinek, a futballistának. Ez itt és most azonban nem a ’80-as évek: Kovács Noémi történetének jelenideje 2012 nyara. A sorozatgyilkos szép, fiatal lányokat öl, és erről – mint Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes az előszóban figyelmezteti az olvasót – nyugodtan eszünkbe juthat Bándy Kata tragikus sorsa. Az előszó és a regény első fejezete közötti, kurzívval szedett ajánlás pedig leszögezi, hogy „…a regény cselekményét az író fantáziája szülte, de szereplői nagyon is valóságos alakokról lettek mintázva. A gyilkos figuráját is egy magyar közéleti személyiség ihlette. A regényben szereplő gyilkossal ellentétben azonban, a valós személy soha nem lenne képes ölni, ugyanis hiányzik belőle az ehhez szükséges bátorság.”

(...)

Tovább a kritikához!

Bakos András

Forrás: Librarius.hu (2013.06.27.)