„Üdítően egyedi szerelmi történet” - olvasható egy recenzióból vett idézet Lydia Netzer Ragyogj, édesem! című könyvének cukorkarózsaszín borítóján. Még bele sem lapoztunk, máris előítéleteink vannak, holott a regény egészen mást ígér, mint a borító. Az, hogy a valódi célközönségéhez talán nehezen talál el, nem kizárólag a „csomagoláson” múlik, hiszen maga a regény is érdekes kevercs, melyben a chick lit, sci-fi, a fejlődésregény, a romantikus szerelmi történet és a társadalomrajz elemei olvadnak össze.

Nem csak a műfaji hovatartozás komplikált itt, hanem a szereplők is. Az amerikai Lydia Netzer debütáló regénye furcsa figurákkal és eredeti ötletekkel van tele. A főhős, Sunny, egy születésétől fogva kopasz nő, férje Maxon egy Asperger-szindrómás, Nobel-díjas űrhajós, aki szuperintelligens robotokkal szeretné benépesíteni a Holdat. Virginia egyik csendes kisvárosában, Norfolkban élnek „rangrejtve”, furcsaságaikat és különbözőségüket a lehetőségekhez mérten minél jobban elkendőzve. Főleg Sunny igyekszik a normalitás álcáit fenntartani, míg egy nap különös baleset történik, ami megváltoztatja az eseményeket, de leginkább a nő viszonyát a valósághoz, a kertvárosi élet díszleteihez. Az irigylésre méltó háziasszony éppen elég labilis állapotban van, hiszen férje a Hold felé tart, anyja végstádiumú rákbeteg, egy közeli kórházban haldoklik, ő pedig egyedül marad autista fiával, Bubberrel, és ha mindez még nem lenne elég, kilenc hónapos terhes második gyermekével. A jól felépített kis élet falai recsegnek-ropognak a terheléstől, de talán nem történne semmi, ha egy baleset során nem repülne le Sunnyról évek óta viselt szőke parókája. Az a paróka, mely voltaképpen az átlagtól való eltérés álcázásának a metaforája. A baleset idején, az űrbéli helyszínen is váratlan fordulat történik, Maxonék űrhajójába egy apró meteorit csapódik, mely letéríti őket a Hold körüli pályáról. A Földön ugyanez történik Sunnyval: „Ebben a világban képes volt arra, hogy kialakítsa a megfelelő feleség és anya viselkedésmintáit. Amikor a parókája leesett, hirtelen felébredt ebből az álomból, kirepült a röppályáról, és összevissza cikázott az égen, mindenféle kusza vektor mentén, őrült szögekben.”

Olvassa tovább a kritikát itt !

Kolozsi Orsolya

Forrás: Könyves Blog (2013.06.18.)