Gabi Gleichmann az 1980-as és 1990-es években a svéd kulturális élet markáns személyisége volt, majd visszavonult a nyilvánosság elől. Most szépíróként debütál, monumentális regényében egy zsidó család történetét követi ezer éven át.

Hova a bánatba tűnt ez a Gabi Gleichmann, az irodalmár és kritikus, aki jó nevű újságíróként ficánkolt a hangadó skandináv lapoknál az 1980-as és 1990-es években? Hova tűnt ez a sziporkázó tollú, humanista elkötelezettségű férfi? Gabi olvasott és világlátott ember volt, világhírű  írókkal barátkozott, szerkesztette az Expressen kulturális rovatát, és ő volt a svéd PEN elnöke. Gabi volt az, aki kijárta Svédországban a menedékjogot a halálos fenyegetésben élő, Iszlámmal szemben kritikus bangladesi írónak, Taslima Nasreennek, és Gabi volt az, aki hajba kapott Jan Myrdal írókollégájával, aki megértéssel viseltetett Khomeini iránt, amikor az kimondta a fatvát Salman Rushdie-ra. És Gabi volt az, aki felvállalta a konfrontációt Jostein Gaarder norvég íróval, amikor Gaarder Izrael államnak a megszűnését követelte.

De utána ez a szemüveges és végletekig tar férfi eltűnt a színről. Hacsak az embernek nincs tudomása az igényes fordításirodalomban utazó parányi norvég könyvkiadóról, az Agoráról, amely mögött a kiadóvá avanzsált Gabi áll, aki időközben Norvégiába nősült, és Oslóba költözött. De akkor is... mi a magyarázata ennek az eltűnésnek?

- Háztartásbeli férj voltam, pelenkáztam – meséli Gabi Gleichmann. A pelenkázás ráadásul hozzájárult Gabi írói karrierjéhez:

- Egy kiadóvezető kollégám, William Nygaard kérdezte, mivel foglalkozom mostanában. A gyerekeim már nagyok voltak ahhoz, hogy a pelenkázás hihető válasz legyen, így azt találtam mondani, hogy egy regényt bütykölök. Ó, nagyon szívesen elolvasnám a kéziratot, lehet, hogy kiadjuk, mondta Nygaard. Nem volt menekvés.

Bestseller-gyanús

Most adják ki dán fordításban az első regényét, amely egy zsidó család ezer évnyi európai kultúrtörténeten átívelő krónikája, ezért tartózkodik Gabi Gleichmann Koppenhágában. A könyv szembetűnően vaskos (több mint 700 oldal), és 12 ország rangos könyvkiadói versengtek a sikergyanús kéziratért még a norvégiai megjelenés előtt. Örülhet a veszteséges Agora kiadó. Ugyanis Gabi minden jogdíjat, amit A halhatatlanság elixírjéért kap, újabb világirodalmi művek lefordításába akarja fektetni.

De sokkal több húzódik a regény mögött egyetlen anekdotánál. Hogy megértsük a mélyen személyes indíttatást, tudni kell, hogy Gabi 1954-ben született Budapesten, magyar zsidó holokauszt túlélők fiaként, és családjának nagy részét elnyelték a náci haláltáborok krematóriumai. A könyv ajándék a gyerekei számára, így próbálja feleleveníteni az ősöket, akikről történelmi nyom alig akad. A náci megsemmisítő gépezet semmit sem kímélt. Gabi a magyarországi gyerekkorára azonban emlékszik.

Pelenkák és könyvek

- Hatással volt rám olyan országban felnőni, ahol a közbeszédben minden hazugságokra épült. Gyorsan megtanultam értelmezni és keresni az igazságot, amit a cenzúra alulfizetett közalkalmazottai a szépirodalomban átengedtek a szűrőn. Ily módon a totalitárius diktatúrának köszönhetem az irodalomszeretetemet.

Gabi szülei diplomaták voltak, és az 1968-as Prágai tavasz eltiprása után úgy döntöttek, Stockholmban maradnak. Gabi fiatalon filozófiát tanult, az etika és az erkölcs foglalkoztatta, különösen a francia zsidó filozófus, Emmanuel Lévinas munkája a Másik arcáról. A kor szelleme azonban balos volt, és a morálfilozófiát ”polgárinak” tartották. Jött az új pálya, a kulturális újságírás. Miért szakadt hirtelen félbe a ragyogó karrier?

– Egy nap már nehezen tudtam tükörbe nézni. Az életem felszínessé vált. Rohantam reptérről reptérre, és a hektikus újságírói feladatok között és a csábító ajánlatok özönében soha nem volt időm elmélyülni, nem volt időm rendesen könyveket olvasni.

Gabi búcsút intett a publicisztika világának, és belevetette magát a gyereknevelésbe és a világirodalom akadálytalan élvezetébe.

– Sokat lehet tanulni abból, ahogy a gyerekek belefeledkeznek a játékba. A gyerekeimtől tanultam meg, hogy képzeletben minden lehetséges. Ott az ember azzá lehet, akinek lennie kéne.

A kalandnak és a fantáziának nagy szerep jutott Gabi legfontosabb irodalmi eszményképeiben.

– Az Ezeregyéjszaka meséit olvasni megvilágosodás volt a szürke szocializmusban. Színek, illatok, varázslat, egész életemen végigkísértek. A regényem a gyermektelen Ari Spinozáról szól, aki 1999-ben haldoklik Oslóban. Akárcsak Seherezádé, újabb és újabb történetekkel késlelteti a halált, bár az én elbeszélőm a saját és egész családjának a múltját menti meg. Ugyanis vele a család is kihal. A halhatatlanság elixírje pont 1001 töredékből áll.

Mágikus realizmus

A közép-európai prózaművészet szereplői is megihlettek, mint például Josef K figurája Kafka Peréből.

– Josef K-t nem a személyes tulajdonságai miatt tartóztatják le, hanem mert ez a végzete. A zsidóknak is van végzetük. Ezért minden szereplő történelmi közegbe van beágyazva.

A Spinoza család 36 nemzedékén át (a 36 kabbalista varázsszám) vonulnak a nagyorrú figurák (a kampós zsidó orr sztereotípiája a könyvben szatirikus karikatúrává válik), akárcsak páratlan képességük arra, hogy történelmi fordulópontokban találják magukat, olyan kulcsfigurák közvetlen közelében, mint Voltaire, Herzl, Freud, Hitler és Sztálin.

A latin-amerikai mágikus realizmus hatása is nyilvánvaló, például a kronológia felrúgása terén.

– Ahogy Mario Vargas Llosa egyszer elmondta nekem Limában: Latin-Amerikában a népek történetének mi csak az európai, spanyol változatát ismerjük. Regényíróként 500 évnyi űrt kell kitöltenünk. Ezért ugrálnak a történeteink oda és vissza az időben.

A halhatatlanság elixírjében számos természetfölötti jelenséggel találkozhatunk: a 350 évig élő Salman, azaz a ”bolygó zsidó”, a feltámadt Mózes és a kőtáblái, egy spiritiszta médium, aki elhunyt rokonokkal társalog, és még sorolhatnánk.

Zsidó egyetemesség

A regény többszólamúsága Gabi életétől sem állt távol. Zsidó családi hátteréről a következőt mondja:

- Az én családomban mindenki egyszerre beszélt, és senki nem figyelt. Mint egy Woody Allen filmben. De a könyvben megjelenő Spinozák nem önéletrajzi ihletésűek. Kitalált figurák, egytől egyig. Ez a szépirodalom nagy szabadsága az újságírással szemben: szabad hazudni és kiagyalni.

A fel-felbukkanó zsidóüldözés megkerülhetetlen a könyvben. A spanyol inkvizíciótól a náci haláltáborokig. De a nem vallásos Gabi Gleichmann unja az antiszemitizmus jármát, amely akadályozza a zsidók történelmének a megértését.

– Az antiszemiták perverz emberek, a zsidók az áldozataik. Ezen kívül semmi közük nincs hozzájuk. Számomra a zsidó kultúra lényege, amit a nácik megpróbáltak eltörölni Európában, a mások iránti empátia. A zsidó humanizmus, Menschnek lenni. Az antiszemitizmus mások betegsége. Számomra a zsidóság alapja egy filozofikus állásfoglalás: Kozmopolitizmus és egyetemesség. Az én szememben a zsidóság hozzájárulása a világkultúrához az embertársaink tisztelete. Hogy képesek vagyunk együtt élni.

Niels Ivar Larsen

Forrás: INFORMATION.DK (2013. 02.11.)
http://www.information.dk/450780