Interjú a svéd-norvég Gabi Gleichmannal, aki az azért írta meg A halhatatlanság elixírjét, hogy a fiai megismerhessék zsidó gyökereiket.

Gabi Gleichmann 1954-ben született, a kilencvenes évek nagy részében prominens kulturális újságíró volt az Expressennél, egy ideig betöltötte a svéd PEN elnöki tisztségét, interjúkat készített és barátságokat kötött nemzetközileg ismert írókkal, és a kapcsolatainak köszönhetően sokan fordultak hozzá, ha éppen meg kellett tippelni az év Nobel-díjasait. 1998-ban Gabi Gleichmann Stockholmból Oslóba költözött, miután összeházasodott Anette Skaugen örökösnővel, a Skaugen hajózási társaságot jegyző család sarjával. Ketten együtt vezetik az Agora nevű kis könyvkiadót, és van három közös fiuk. Gabi Gleichmann tíz év „profi pelenkázás” után tavaly szinte módosult tudatállapotban  félév alatt megírta első könyvét, A halhatatlanság elixírjét, amely egy több mint 600 oldalas családi krónika és európai történelmi regény széles vásznon. Gabi Gleichmann azt állítja, hogy a gyerekekkel töltött évek gyermeki tekintettel ajándékozták meg, amely nem ismer lehetetlent.
 
- Félre tudtam vonulni, és ki tudtam pottyantani magamból ezt a történetet. – Tudtán kívül harminc éven át várandós volt vele.

Az íráshoz az adta meg a végső lökést, amikor anyai ágon a Cappelen családhoz tartozó feleségének több mint háromszáz éves családfáját meglátva rájött, ha azt akarja, hogy a fiai megismerjék az apjuk zsidó családját, amelyet elsöpörtek a különböző üldöztetések és a holokauszt, akkor neki magának kell megírnia a történetét. A halhatatlanság elixírje kilencszáz éven át követi a Spinoza család harminchat nemzedékét.  A család tagjai – gyakran mágikus erők segítségével – közvetlen kapcsolatba kerülnek szinte minden kultúrtörténeti fordulóponttal és politikai drámával Európában, és híres filozófusok, tudósok, papok, királyok, császárok és hóhérok, mint Hitler és Sztálin személyesen is színre lépnek. Amolyan illusztrált klasszikus regény, komoly és népszerű irodalmi elemekben egyaránt gazdag történelemábrázolás.

- Azért írtam meg A halhatatlanág elixírjét, mert el kellett mesélnem valamit a gyerekeimnek, amit a norvég iskolában nem tanítanak. Megismertetni velük a génjeikben hordozott hagyatékot. És egy olyan országban élek, ahol a kozmopolita, európai, zsidó kultúra szinte nem is létezik. Körülbelül ezer zsidó él Norvégiában. Csekély jelentőséggel bírnak errefelé, és az emberek nem nagyon tudják, mennyi kulturális, politikai, szociális és tudományos fejlődés gyökere keresendő a zsidó kultúrában.

Ezért is volt szüksége 36 nemzedékre…

- Igen, nem volt kedvem mélyre ásni. Inkább széles panorámát akartam létrehozni. És inkább a tollam vezette a kezemet, mintsem az eszem. De most éppen új regényen dolgozom, ami a XX. század meghatározott korszakában játszódik, egy nőről szól az európai és amerikai történelem viharos időszakában, és sok fontos eseményt átél a század közepén.

Haza Magyarországra

Az Aschehoug nevű norvég könyvkiadó egykori igazgatója, William Nygaard (akit leginkább arról ismernek, hogy meglőtték, amikor a Rushdie-ra kimondott fatva után kiadta a Sátáni verseket) már az elkészülése előtt érdeklődött Gabi Gleichmann könyve iránt, és az Aschehoug ügynöke a krimidivat hullámát megülve hatvan oldalnyi kéziratot fordításban kivitt a nagyvilágba. A siker minden várakozást felülmúlt. A halhatatlanság elixírjét már a kiadás előtt féltucat országban megvették – a német Hanser Verlaggal az élen. (Eredeti nyelvén, svédül, még mindig nem jelent meg, mivel a Bonnier hosszas huzavona után elutasította a kéziratot.) Legutóbb Kínában sikerült eladni, de megvették már az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és Magyarországon is. Gabi Gleichmann leginkább ez utóbbinak örül. Ugyanis ott született, és a nyelvet is beszéli, de 1969-ben az apja, aki diplomáciai szolgálatot teljesített Stockholmban, félévvel a kiküldetése lejárta előtt úgy döntött, maradnak.

Gabi Gleichmann száz százalékig világi: - Amikor azt mondom, „zsidó”, én nem arra gondolok, hogy tartjuk a zsidó szokásokat és hagyományokat, gyertyát gyújtunk és így tovább, én a zsidóság humanista és egyetemes aspektusaira gondolok. A lényegre, amitől jobb ember lehetek, és aminek köszönhetően tisztelettel és emberséggel tudok tekinteni másokra. A zsidó filozófia erre tanít minket. Nem arra, miként legyünk egy fura kis szekta.

Ez most úgy hangzik, mintha speciálisan zsidó tulajdonságnak akarná láttatni, hogy valaki emberséges, felvilágosult és világi.

- Nem, arról van szó, hogy itt Norvégiában a magamfajtához nincsenek hozzászokva az emberek. És ha azt akarom, hogy a környezetem megértse, ki vagyok, egy szélesebb közönség érdeklődését kell felkeltenem. Hiszen a könyv nem rólam szól, hanem arról, amit a génjeimben hordozok, ami az európai kultúrtörténetnek nagy részét képzi. Valahányszor felbukkan egy új „-lógia”, mindig előkerül egy zsidó, aki már elmerengett rajta: szociológia, pszichológia… Közösségként a zsidók konzervatívak; egyénenként progresszívak.

Vagyis ez a könyv amolyan ismeretterjesztő is?

- Igen, mert Norvégiában rengeteg remek mérnök van, de humán tudományokból nem állunk olyan jól. Ez egy nagyon pragmatikus társadalom, és a nagy olajkészletnek köszönhetően Norvégia az utóbbi harminc évben a semmiből a világelsők közé került az olajtermékek piacán.

Milyen alapvetések mentén szeretné, hogy A halhatatlanság elixírjét megítéljék?

- Nem stílusutánzat, nem is ifjúsági regény. Az európai kultúra számos ágának a fejlődését ábrázolja. Egy valami nincs benne, zene, de megtalálható benne az építészet, a szépírás, a festészet, az orvostudomány, a filozófia és a pszichológia. Törekedtem totális regényt írni, amelyben minden benne van.

Nem áldozattörténet

Gabi Gleichmann nem akart nagy feneket keríteni a holokausztnak. Meghagyta háttértörténetnek.

- Amikor az emberek a zsidókról beszélnek, leginkább a holokauszt jut az eszükbe. Ami tragikus esemény volt a történelmünkben, de nemcsak erről szól a történelmünk. Hitler tragikus figura volt a történelmünkben, de ő nem azonos a történelmünkkel. És bár szüleim családjának a nagy részét kiirtották, nem tekintek áldozatként magamra és a családomra. Azok az áldozatok, akik másokat meggyilkoltak, és nem tudták meg, mit jelent embernek lenni. Én büszke folytatója vagyok egy hagyománynak, amely előre mutat, és képes felépíteni a jövőt. Annyi mindenre lehet büszkének lenni a zsidó történelemben.

Gleichmann ugyanakkor nem ásta bele magát a részletekbe, nem végzett kutatásokat, csak hagyta szabadon áramlani a történetet. – Tudtam, amit tudtam - mondja. – Amit nem tudtam, ott biztos ejtettem hibákat. Mesélő vagyok. Azt mondtam azoknak, akik annak idején ismerték Baruch Spinozát, kelj fel! Minden ma élő ember csak olvasott róla, az én változatom miért lenne rosszabb a többinél?

Milyen irodalmi hagyományokat követ?

- Három eszménykép előtt akartam fejet hajtani. Az egyik az Ezeregy éjszaka volt, amely az illatok és kalandok varázslatos világát nyitotta meg a számomra 6-7 éves koromban. Ami azt illeti, a könyvem 1001 töredékből áll. A narrátor, Ari, haldoklik, ahogy Seherezádé is meghal, ha nem képes lebilincselni a királyt. Egy másik fontos elbeszélői hagyomány a közép-európai, amelyben a  végzet játssza a legnagyobb szerepet. Kafka A perében nem tudjuk, hogy Josef K milyen ember, de az a végzete, hogy letartóztassák és kivégezzék. Ugyanígy lényegtelen volt, hogy a zsidók jó vagy rossz emberek voltak: a végzetük halálra ítélte őket Auschwitzban. A harmadik hagyomány, ami sokat jelent nekem, a latin-amerikai mágikus realizmus. Egyesíti a tegnapot és a holnapot a mával, és az események nem időrendben történnek, hanem ciklikusan. Varázslat és valóság egymás oldalán.

A szabadság

Amikor Gabi Gleichmann az általa „nyugodalmas éveknek” nevezett, gyerekekkel töltött időszakban visszatekintett publicista pályájára, nem az írásra emlékezett a legszívesebben, hanem hogy rengeteg izgalmas és érdekes emberrel találkozhatott. Ugyanakkor élvezte első regényének a megírását – ez meg is látszik a szövegen – és néha hangosan felnevetett írás közben. De ezek szerint 57 évesen ért meg a regényírásra.

Mekkora jelentőséggel bír, hogy maga és főleg a felesége vagyonos emberek? Nagyobb szabadságot ad az íráshoz?

- Sok jó anyagi helyzetben lévő embert ismerek, akik szeretnek írni, de nem lesz belőlük regényíró. Nem, szerintem fontosabb, hogy idősebb lettem. Már nem vagyok harminc éves, nem kell körbepisilnem a körzetemet. És ha a feleségem azzal jön, jópofa lenne például elmenni a Nobel-vacsorára, azt tudom felelni: én már voltam ötször, unalmas. Nagy szabadságot jelent, hogy nem kell senkinek a tetszését elnyernem, nem kell semmit bizonyítanom.

De most kezdőként új vidékre merészkedett… talán a renoméját teheti kockára.

- Nem, semmi jelentősége nincs, mit írnak a kritikusok. Még a leglelkendezőbbek sem értették meg a könyvet. És a tapasztalattal némi arrogancia is jár: tudom, mire vagyok képes.

Gabi Gleichmann gyerekei még nem olvasták A halhatatlanság elixírjét. Az első házasságában született 24 éves fiának még nem volt rá ideje. Gürcöl egy befektetési bankban. – És azt a kevés szabadidejét inkább nőkkel tölti! – A három kisebb gyerek közül a középső tizenegy éves, ő a család nagy mesélője. És a vállalkozó kedv sem hiányzik belőle. A minap egy könyvesboltban volt a nagynénjével, meglátta A halhatatlanság elixírjét, és azonnal felajánlotta egy idegen nőnek, hogy dedikálja neki az apja helyett.

Marie Tetzlaff 

Forrás: Politiken, Dánia (2013.02.09)
http://politiken.dk/kultur/boger/interview_boger/ECE1896246/norsk-forfatter-som-samfund-er-joeder-konservative-som-individer-er-de-progressive/ 

Gabi Gleichmann – svéd-norvég író. 1954-ben született Budapesten. Tízévesen Svédországba költözött, ahol később filozófiát és irodalmat tanult. Dolgozott újságíróként, és 1990 és 1994 között a svéd PEN elnöke volt. Ma Norvégiában él, irodalomkritikus, és az Agora kiadót vezeti. 2012-es első regénye, A halhatatlanság elixírje, 14 országban kelt el.