“Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne” – írja Paulo Coelho A Zahír c. könyvében, és a Mint az áradó folyó kötetében válaszol is:  ”Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat.”

Még ha Paulo Coelho neve eddig a Cultura portálon túl sokszor nem fordult elő, és információt sem találhatott sokat a Coelho-fanklub. Ennek ellenére tény: legyen szó ünnepi alkalomról, nyári kikapcsolódásról Coelho könyvei gyakori társa az őt rajongóknak. Pedig kevés olyan megosztó szerző él, mint a brazil Paulo Coelho, ám azt el kell ismerni, hogy a világ egyik legnagyobb (García Márquez után a legolvasottabb dél-amerikai) mesélőjének irodalma – vagy legalábbis annak látszó olvasmánya – létező rajongó táborral bír. A kortárs irodalom legsikeresebb szerzőjeként tartják számon, annak ellenére is, hogy a szakma és a kritikusok semmibe veszik, sőt szenvedélyesen szólnak fel ellene. Be kell látnunk, Coelho minden hibája ellenére, ért hozzá, hogyan vigye egy különleges, általában misztikummal és érzelmek felvonultatásával teli meseáradatba, tudja, hogyan tegye lendületessé és élményszerűvé a leírásait, hol érdemes fordulatokat alkalmazni, mikor van szükség elmélkedésre, leíró szakaszokra, párbeszédre.

“Vannak dolgok, amiket nem lehet megosztani. Nem szabad félnünk azoktól az óceánoktól, amelyekben szabad akaratunkból merítkezünk meg. A félelem tönkreteszi a játékot.” (Paulo Coelho: Tizenegy perc)

A Mágus

A neves életrajzíró, Fernando Morais 2007 elején megkapta egy szinte szekrény méretű fekete láda kulcsát. A láda Coelho csaknem 6 évtizedet felölelő levelezéseit, naplókat, videószalagokat, fotókat és jegyzeteket tartalmazott. Coelho teljesen megbízott az életrajzíróban. Az életrajzíró pedig úgy meséli el a világhírű író élettörténetét, ahogyan azt a források elmondják – szépítés nélkül. A Mágus – Paolo Coelho élete Brazílián kívül több mint harminc országban jelent meg egy időben.

Coelho 1947-ben született, így az évek során hatalmas mennyiségű anyag gyűlt össze. Ez a dokumentáció adta az alapját Fernando Morais életrajzíró művének, aki összegezte és papírra vetette mindazt, amit tudni érdemes Paulo Coelhóról, bár korábban maga Coelho már meg akarta semmisíteni a fennmaradt feljegyzéseket. Morais több mint 600 oldalon keresztül ismerteti meg az olvasóval részletekbe menően a világ egyik legolvasottabb írójának örömökben és tragédiákban egyaránt gazdag életéről.
Megtudjuk, hogy Paolo Coelho, “a szupersztár, aki több mint 100 millió eladott könyv írója” halva született, hogy szülei hétévesen beíratták a Rio de Janeiró-i Szent Ignác jezsuita iskolába, amelynek zord falai között talált rá igazi, írói hivatására. Szülei más sorsot szántak neki, megpróbálták lebeszélni arról, hogy az irodalomnak szentelje magát: nem értették fiuk magába fordulását, írói pálya utáni vágyódását. A szigorú apai reakció nem váratott magára: kamaszkorában többször is elmegyógyintézetbe záratta, ahol elektrosokk-kezelésnek vetették alá, majd háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki. Coelho később azt nyilatkozta: „Nem azért tették, mert bántani akartak, de nem tudták mit tegyenek… Nem akartak tönkretenni, azért tették, hogy megmentsenek.” Kereste önmagát, a hitét, az útját a világban, vagy egyszerűen csak lázadni kívánt minden konvenció, hagyomány ellen? A Mágus magáénak tudta a szex, drog, rock and roll, hippi filozófiát, sajátos szertartások keretében többször is megidézte az ördögöt, mielőtt visszatért a keresztény hithez, évekig kicsapongó és kísérletező szexuális életet élt, mely életformának a drogfogyasztás is szerves részét képezte.

“Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden lehetséges, s hogy az ember kezdi újra felfedezni azt, amit elfelejtett: saját belső hangját.” (Paulo Coelho: A Zahir)

Coelho később újságíróként kezdett tevékenykedni, tagja lett egy színjátszó-csoportnak is. 1977-ben Londonba költözött, vett egy írógépet és dolgozni kezdett. Első, 1987-ben megjelent regénye, A zarándoklat (Egy mágus naplója) sikerkönyv lett. Következő műve, az 1988-ban megjelent Az alkimista, amelyben az író alkímiának szentelt tizenegy évi kutakodásának tapasztalatai is megfogalmazódnak, első kiadásban csak kilencszáz példányban fogyott el. Később viszont minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett Brazíliában. Egyes statisztikák szerint több példányban kelt el, mint addig bármely más portugál nyelvű könyv.

Az adatok és tények (ezeknek hinni kell) alapján Paulo Coelho a világ “legdivatosabb” írói közé tartozik; honlapja szerint művei 150 országban, 69 nyelven, több mint 100 millió példányban fogytak el. Az Egyesült Államokban 1993-ban, ötvenezer példányban adták ki Az alkimistát; első kiadású könyvet ilyen magas példányszámban brazil szerzőtől azelőtt sohasem hoztak ki. Az amerikai siker ugródeszkát jelentett a nemzetközi elismertséghez, a mű, amelyet már 56 országban adtak ki, ma klasszikusnak számít. Paulo Coelho a 2003. évi frankfurti könyvvásáron Guinness-rekordot állított fel azzal, hogy Az alkimista 53 nyelven megjelent kiadásait dedikálta.

„Mit keresek én itt?”

Coelho sok mindenen keresztülment, mégis csak negyven éves korában találta meg az utat, amiről álmodott: hogy íróvá válhasson. Göröngyös út volt az övé, mégis tanulságos, és talán azoknak az olvasóknak is rokonszenvessé válhat, akik eddig nem kedvelték, mindenesetre életrajza segít, hogy jobban megérthessük munkáit. A Mágus életéből sok erőt meríthet az, aki megszállottan küzd álmai eléréséért, hiszen Paulo Coelho eltántoríthatatlansága példaértékű. Hogy megfogalmazott gondolatai, aranyigazságai a giccs és a pátosszal áldott üres művészettel azonosak-e? Kinek, mi hoz megnyugvást.

“A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük.” (Paulo Coelho: A Zahír)

Coelho nagyon tudatos író. Mind témaválasztásban, mind leírásban az önmaga által alkotott világban kiszámíthatóan, nagyon okosan építi fel a regényeit. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz. Ahogy A zarándoklat című könyvében felteszi a kérdést: „Mit keresek én itt?” A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egy irányzathoz, hanem korunk emberének elvárásai alapján a vallási pluralizmust, vallási szinkretizmust követi: felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít a természetvallásokból is.
Megjeleníti a csalódást, az elidegenedést, a hit fontosságát. Teszi mindezt úgy, hogy a gyakran sablonos mondatpaneleket vallásos-misztikus témával tölti fel. Csakhogy Coelhót éppen ezért szeretik oly sokan, mert nem foglalkozik a kritikával, az olvasóknak ír.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Veronika meg akar halni (2001), Az alkimista (2002), Az ördög és Prym kisasszony (2002), A Piedra folyó partján ültem és sírtam (2003), Tizenegy perc (2004), Az alkimista – Díszkiadás (2004), A Zahir (2005), A zarándoklat (2005), Az alkimista – Hangoskönyv (2005), A portobellói boszorkány (2007), A portobellói boszorkány-Hangoskönyv (2007), A zahir-Hangoskönyv (2007), Tizenegy perc – Hangoskönyv (2007),  A fény harcosának kézikönyve (2008), A győztes egyedül van (2009), Brida (2010), Alef (2011), Mint az áradó folyó (2012)

Forrás: Cultura.hu (2012.06.18.)