Azt kell mondanom, hogy az alapötlet zseniális (bár kissé elcsépeltnek tűnhet). Egyrészt maga az, hogy vidéken játszódik a történet, megalapozza a hangulatot, amelyben sok humor rejlik. Másrészt egy napló, amely megjósolja a holnapot - Tamarának pedig választania kell: annak megfelelően cselekszik, vagy igyekszik megváltoztatni a sorsát. Egyáltalán, mennyire lehet megváltozatni a jövőt? Honnan tudjuk, hogy amit annak érdekében teszünk, hogy elkerüljük a rosszat, nem vezet egy még nagyobb rosszhoz? Ezekre a kérdésekre úgy-ahogy választ is kapunk a kötetből, bár senki ne számítson engetrengető igazságokra, Ahern úgy gondolkozik, ahogy a többi átlagolvasó.
Nos, az alapötlet zseniális, a kidolgozás azonban már kevésbé. A legnagyobb baj az volt, hogy sem olvasás közben, sem a könyv befejezése után nem tudtam / tudom eldönteni, hogy mit is akart írni Ahern. Először is fura volt, hogy egy tizenhat éves lány a főszereplő, mert a fogalmazásából abszolút nem érződött. Másodszor túl sok mindent akart belesűríteni ebbe a szűk 400 oldalba: családi titok, mozgókönyvtár, elkényeztetett csitri, a holnapot előre megjósoló könyv, szerelem, stb. Éppen ezért műfaji besorolást sem tudok tenni: lehetne egy lightosabb lányregény, misztikus krimi, thriller, a befejezés pedig egy gyenge szappanoperára emlékeztet.
A szereplőkkel is gondjaim voltak: Tamarát nem tudtam megszeretni. Ha sikerült volna elérni, hogy szép fokozatosan változzon át nyavalygó milliomosból szerény vidéki lánnyal, talán jobban megkedvelem, de úgy éreztem, a regény végig megmaradt annak, ami: elkényeztetett kölyök. Ráadásul soha nem tudtam kiigazodni rajta, egyik pillanatban azt írja, hogy amikor eszébe jut apja, sírnia kell, a következő oldalon pedig elmondja, hogy mennyire utálta, mikor ezt meg ezt kellett tennie. A többi szereplő kidolgozása sem sikerült túl színesre: Ignatius nővérbe lehetett volna vinni több humort, Rosalie titokzatossága és viselkedése szerintem nem volt megalapozott, Marcus és Weseley pedig ilyen formájukban teljesen feleslgesek voltak.
Szóval ezt most Ahern nem jól csinálta: a regény - számomra - teljesen kidolgozatlan, egy elsőkönyves írótól még csak-csak elnézném, de egy több sikerkönyvet is jegyző szerzőtől már többet várnék. Sok-sok elvarratlan szál maradt, ilyennek gondolom Marcust, aki egyik pillanatról a másikra tűnt el, és semmilyen magyarázatot nem kaptunk rá. Ezt a szálat akár ki is hagyhatta volna nyugodtan Ahern, senkinek nem hiányzott volna.
És végül, a legfájóbb pont az egészben, hogy hiába írja le Ahern a történet végén és a köszönetnyilvánításnál, hogy mennyire fontosak a könyvek, és hogy milyen jó az olvasás, sokkal többet vártam volna, ha már mozgókönyvtár is szerepel a történetben. Ehhez képest a történet kb. 10%-ban kapott fontosabb szerepet a könyvtár és a napló, és akkor is inkább csak annyira, hogy a hormonoktól túl fűtött Tamara kiruccanjon valahova.
Összegezve az eddigieket, ez sajnálatos módon most nagyon nem jött be. Persze, ettől függetlenül nem pártolok el a szerzőtől, az összes régebbi könyvét el akarom majd olvasni, és az újakat is nagy örömmel várom, csak arra kérem Ahernt, hogy jobban szedje össze magát, mert bebizonyította már, hogy tud ő, ha akar.
Forrás: Könyvkritika
|
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
|
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
|
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
|
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
|
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
|
Fordította: Németh Nikoletta
Milyen döntést hozzon a tépelődő, fiatal lány, aki úgy érzi, választania kell családalapítás és karrierépítés között? Hogyan tudná újra szeretni az ünnepeket az édesapját gyászoló...
|
|
Ha sokáig hitte, hogy a gyerekkori mesék valóra válnak, ha reménykedett, hogy varázsütésre minden hozzátartozója pont olyan jó fej lesz, amilyennek mindig is akarta, ha ábrándozott arról,...
|
|
Fordította: Gellért Marcell
Ebben a régóta várt, megindítóan őszinte önéletírásban megelevenedik a világhírű, kétszeres Oscar-díjas színész, Sir Anthony Hopkins gyerekkora, színészi pályája, az eszméléstől...
|
|
Fordította: Molnár Csaba
Dr. Gordon Walker biokémikus, mikológus Útlevél a gombák birodalmába című kötete átfogó képet nyújt az élővilág egyik legnagyobb és legismeretlenebb csoportjáról.
Megismerhetjük e csodálatos...
|