Sokan mondogatják (köztük jópár milliárdos), hogy az egyetem megöli a kreativitást, csak időhúzásra jó, és a diplomának semmi haszna a valódi életben. Mások azt mondják, tanulni jó, az egyetemek a tudás és a lehetőségek fellegvárai, a diploma pedig belépőt jelent a jobb életbe. A valóság nyilván itt is a kettő között van valahol, de a Facebook két alapítójának „szakításában” ez az alapvető felfogásbeli, életmódbeli különbség is szerepetjátszott. Legalábbis az Oscarokat és Golden Globe-okat arató film alapjául szolgáló könyv szerint.

Természetesen a Mark Zuckerberg ötletéről szóló könyv nagyon sok dologban eltér a filmtől – de ez jobbára csak a műfaji különbségekből adódik. A sztori részletei pontról pontra megegyeznek – ez már csak azért is természetes, hiszen mindkettő a valóságot igyekszik követni. Ben Mezrich, mielőtt hozzányúlt volna ehhez a kényesen aktuális témához, alaposan tájékozódott: interjúkat készített minden elérhető féllel, jegyzőkönyveket bogarászott, és ezek alapján a lehető legpontosabban igyekezett rekonstruálni a történetet – a film pedig az ő írását követte hűen. A különbségek éppen csak a hangsúlyokban vannak: a könyvben sokkal jobban meg lehet érteni a szereplők motivációit, változásait, azt, hogy mi játszódik le bennük – a filmben pedig sokkal érzékletesebben be lehetett mutatni a történéseket. Abban nem kellett hosszú soros leírásokat áldozni arra, hogy leírják, hogyan sütteti az arcát a monitorfényben a facebook csapata; elég volt pár snitt arról, hogyan folyik a munka a kollégiumi szobában, vagy hogyan pörög fel az élet ahogy gyűlnek a milliók, mindenki látta, miről van szó. Ugyanakkor, bár a filmben is jelen van, a könyvben még hangsúlyosabb a sztori egy háttérszereplője: a Harvard, és az egész amerikai elitegyetem-világ.

Mezrich pontosan tudja ebben az esetben is, miről ír: ő is a Harvardra járt. És lehet, hogy nem is teljesen szándékosan, de igen kedvezőtlen képet fest az USA nagynevű, híres egyetemeinek és az ott tanuló aranyifjaknak a világáról. Részben egyébként ez lehet az oka a könyv (és a film) hatalmas sikerének: mindenki kíváncsi, hogyan élnek azok az irigyelt kiválasztottak, akik az elitegyetemi élet zárt paradicsomában töltik mindennapjaikat.

Már a filmben is feltűnő volt, hogy mennyire hímsoviniszta egy környezet ez: hőseink között egyáltalán nem fordul elő nő, a lányok alárendeltek, és gyakorlatilag csak a szex miatt tűnnek fel az egyetemen, a kollégiumokban. A könyvből sokkal jobban kiderül ennek háttere; olyan fogalmakkal ismerkedhetünk meg, mint a „Fuck-Truck”, amin a kampusz lánykollégiumaiból szállítják a bulikba a csajokat, és az elit egyetemi klubok felvételi szívatásain kívül abba is belelátunk, miért és hogyan érdemes egy ilyenbe bekerülni, és mennyi hatalom központosul ezekben.

Persze az a tény is kiderül, hogy mennyi munka és kitartás szükségeltetik egy ilyen helyen – de azt hiszem, a hazai elit egyetemek sokkal szimpatikusabbak, minden hibájuk ellenére.

A filmhez képest tehát ez a része ad legtöbbet a könyvnek; ez azonban csak a háttér, maga a facebook-sztori ugyanaz. Aki nem ismerte volna, az megtudhatja belőle, hogyan és miért jött létre a facebook, miért lett sikeres (meglepő módon emögött is a szex van), kik állnak mögötte és milyen harcok folytak/folynak közöttük. Ez már önmagában is érdekes lenne, hiszen a szegénylegényből milliárdossá válás mindenkit érdekel, ez az alapja a legősibb meséknek is – ha meg mindez kapcsolatban van azzal a honlappal, amin nap nap után időnk nagy részét töltjük, már garantált is a siker.

Lerontaná azonban az olvasás élményét, ha a sztori igénytelenül, rosszul lenne megírva, de ez szerencsére egyáltalán nincs így: Mezrich ügyes stílusban fogja meg az olvasót, simulékonyan, a korszellemnek megfelelő nyelvezetet használ – és még a fordítási/korrektúrázási hibák sem zavaróan gyakoriak. Nem Mezrich a legjobb kortárs író, de érti a dolgát: szórakoztató és hiteles, a téma pedig több szempontból is kétségtelenül garantálja, hogy egy pillanatig sem unalmas olvasmány a Véletlenül milliárdos.