Bérczesi Róbert, énekes, gitáros, dalszerző, a hiperkarma együttes frontembere 1976. szeptember 12-én született Gyulán. Bár a mai napig hazajár ide, nagymamájához, egyéb kötődése nincs a határ menti kisvároshoz, szülei válása miatt ugyanis hamar elköltözött édesanyjával, és egy Vésztő melletti kis tanyán, Kórósszigeten töltötte első éveit.

Miután nevelőapja Komlón kapott állást, útjuk a Dunántúlra vezetett. Bérczesi Róbert Komlón végezte mind az általános, mind a középiskolát, és hamar kitűnt tehetségével, művészi érdeklődésével: rajzpályázatokon indult, képregényeket írt, és hamarosan a zene is belépett az életébe. A Komlói Zeneiskola növendékeként előbb furulyán és trombitán, majd tenorkürtön és klasszikus gitáron is játszott, de kiderült, hogy nem a formális zenei képzés az ő útja. Gitározni autodidakta módon, egy barátjától kölcsönkért gitáron tanult meg, elsősorban Beatles-dalok akkordjait játszva. Azóta is a tiszta, jól követhető szerkezetű dalokat szereti leginkább, a róla írott Én meg az Ének című könyvben úgy fogalmaz: a „túlzott technikai tudás, a virtuóz gitározás soha nem volt célom, ma sem vonz, egyszerűen csak dalokat akartam és a mai napig is dalokat akarok írni.” Ez a szemlélet első komolyabb eredményeket felmutató zenekarának, a Komlón megalakuló BlaBlának a dalaiban is tetten érhető, amely viszonylag gyorsan kinőtte a bányászváros kereteit.

Bérczesi Róbert életében alapvető dátum 1996. szeptember 2. – ekkor költözött fel a BlaBla dobosával a gimnáziumi évek óta vágyott Budapestre, és ez a váltás hozta meg a zenekar legnagyobb sikerét is: az 1997-es Pepsi által szervezett Generation Next elnevezésű országos tehetségkutatón az első helyet szerezték meg, ami egy Sony-lemezszerződéshez juttatta a BlaBlát, azonban a debütáló lemez, a Kétségbeejtően átlagos, noha jó fogadtatása volt, nem hozta meg az igazi áttörést.

Ezzel párhuzamosan Bérczesi Róbert magánéletében is meghatározó átrendeződés következett be, melynek rövid távú következménye a BlaBla lassú elfáradása, ezzel párhuzamosan hiperkarma nevű zenekarának létrejötte, hosszú távú pedig a rendszeressé váló kábítószer-használat volt, amely alapvetően rányomta bélyegét a munkásságára, egy olyan hosszú, tizenegy éven át tartó útra sodorva őt, amelynek a vége elvonóintézet, zárt osztály és pszichiátria lett.

„A BlaBla titkos fegyvere a gitáros-énekes szövegíróban, Bérczesi Róbertben rejlik” – írta első zenekarának demójáról a Metal Hammerben Lénárd László, és ha igaz, hogy a BlaBla dalszövegei egyéni látásmódúak és kegyetlenül őszinték, akkor ez még inkább elmondható a hiperkarma szövegvilágáról, amely a maga különleges atmoszférájával, asszociatív csavarjaival és lendületével, a központozás és a megszokott sorszerkezetek mellőzésével, jellegzetes párbeszéd-helyzeteivel nem mindennapi színt hozott a magyar zenei életbe, amelyre nem lehetett nem odafigyelni, és tökéletesen passzolt a hiperkarma mélyebb tónusú, dekadens, ugyanakkor mélyen érzelmes zenéjéhez.

A hiperkarma első dala, egyben első nagy slágere, a lidocain már mutatta azt az irányt, amely felé Bérczesi Róbert elindult, és erről adott teljesebb képet a zenekar saját nevét viselő debütáló albuma is, 2000-ben. Három év múlva az amondó lemez ezt az utat folytatta, de lehetett érezni a kísérletezős jelleg felerősödését, ami mögött a frontember erősödő drogproblémái álltak, aki ezután hosszú időre fel is hagyott a módszeres dalszerzéssel, és 2014-es visszatéréséig a hiperkarmát is feloszlatta kétszer. A visszatérést nagy várakozás övezte, és a 2014 őszén megjelent konyharegény, amelynek dalai gyakorlatilag már a kétezres évek elején készen voltak, nem is okozott csalódást: annál izgalmasabb volt a kérdés, a súlyos megpróbáltatások után láthatóan egyre jobb formába lendülő Bérczesi Róbert milyen koncepcióban gondolkodik. A 2017-es hangos sikert hozó délibáb album dalain már érezhető volt, ami 2019 elejére a hiperkarma legújabb, a napsütötte rész című lemezén kiteljesedett: tizenkét dal szerepel rajta, „amelyek nélkülözik a bonyolításokat, a formai ügyeskedéseket, könnyen érthetőek, jól befogadhatóak, és egy olyan lemezt képeznek, amely azt mutatja meg, amit én a dalaimban még sohasem: a hiperkarma napsütötte oldalát.”

Bérczesi Róbert hiperkarmán kívüli zenei tevékenysége is gazdag: három énekesnővel Barikák néven alapított szobazenekart, amely a magyar költészet és a népdalkincs hagyományát elevenítette fel, Karafiáth Orsolya alkotótársaként részt vett a Rájátszás projektben, Nemes Andrással közös rövid életű, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadott zenekaruk, a BioRoBoT a lemezkiadásig is eljutott. Bérczesi Róbert 2011-ben jelentette meg első szólóalbumát, Én meg az Ének: emléxel? címmel, ezt hat évvel később az Én meg az Ének – emléxel még? követte, amelyeken a számára gyerekkorától fontos dalokat, dalrészleteket gondolta újra. A szólólemezeken szerepelő dalok többsége egy szál gitáros fellépésein hallható.

Kiss Lászlóval közösen írott életrajzi könyve 2019 tavaszán jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában, Én meg az Ének címmel. Ebben Bérczesi Róbert így vall magáról: ha „éppen nincs koncertünk, akkor inkább otthon kényeztetem magam, finom kajákat rendelek, filmeket nézek, gitározgatok, vagy befekszem a kádba olvasni – ez az életforma tökéletesen megfelel nekem. Nem igazán jár hozzám senki, ahogyan én se nagyon járok át senkihez. Leugrom a boltba, a házzal szemben levő vendéglőbe, vagy éppen sétálok egyet a közeli Szabadság téren, és ennyi. Nagyon kis területen élem az életemet, de a világ nem megy el mellettem, látom, hogy merre tartunk, és azt is érzem, hogy mostanában olyan szintű spirituális változáson mentem keresztül, mint húsz éve, amikor rágyújtottam az első spanglimra. Minden átértékelődött, ami eddig velem történt, szellemi újszülöttnek érzem most magam, és ha a Jóisten életben tart az elkövetkező években, akkor akár hosszú ideig is az életben maradhatok.”