Charles Acland, a brit hadsereg hadnagya, életveszélyes állapotban került haza Irakból; a robbanás gyógyíthatatlanul szétroncsolta az arcát. Nem tudni, hogy fel tudja-e dolgozni társai elvesztését, el tudja-e fogadni saját magát, a roncsolt arcot, ami a tükörből visszanéz rá. Képes egy ekkora sérülés végletesen megváltoztatni az ember életét, sikerül visszatérni a társadalomba, lehet így normális életet élni? 

Miért  hozhatók össze a Londont rettegésben tartó sorozatgyilkosságok Charles Acland hadnaggyal, miért viselkedik furcsán a nőkkel és miért nem tűri, ha valaki hozzáér? 

A történet során a legnagyobb segítséget egy meleg, súlyemelő orvosnőtől kapja, aki előtt képes megnyílni, aki képes őt valamennyire kordában tartani. De hova tűnik el a hadnagy a legváratlanabb pillanatokban, és mi köze van mindehhez a szüleinek és egykori menyasszonyának?

A történet szerkesztése és a főszereplő jellemábrázolása is érdekes, nem a szokványos sémát követi. Szinte nem tudunk közel kerülni a főhőshöz, a hadnagy nem enged senkit sem közel magához, az olvasó előtt sem akar megnyílni, nem csak az orvosok, a pszichológusok és a barátok elől menekül, hanem néha maga elől és előlünk is… 

Ha elolvassuk a többszörösen kitüntetett Minette Walters legújabb krimijét mindezekre választ kapunk, nem maradnak elvarratlan szálak, csak további kérdések és a döbbenet; tényleg ilyenek vagyunk?