A XVI. században járunk, Olaszországban, Ferrara városának egyik apácazárdájában. Egy 16 éves ifjú hölgy, aki apácajelöltként a Serafina nevet kapja, éppen bekerül a zárdába, ahová akarata ellenére dugják be. Húgát ugyanis férjhez adja a család, az ő hozományára már nincs pénz, arról nem beszélve, hogy egy rangon aluli férfiba szeret bele. Ezért egyetlen út létezik számára, ahogyan sok-sok család sokadik lánygyermekeinek is: az apácaság. Ezért is kell ugyan fizetnie a családnak, de közel sem annyit, mintha férjhez akarnák adni a lányt.
Érdekes, hogy ebben a korban teljesen megszokott volt, hogy a nők egy igen jelentős része apácaként él. És a látszat ellenére sokuknak ez az egyetlen élhető életet, nem pedig a szabadságuk elvesztését jelentette. Értem ez alatt a csúnya, nyomorék, árva, férj elöl menekülő, özvegy stb. nőket. Ma már az apácaság igazán kuriózumnak számít, és velem együtt sokan érdeklődve és csodálattal tekintenek erre a zárt világra, ezért is voltam annyira kíváncsi erre a könyvre.
Mint az a fentiekből sejteni lehet, Serafina zárdába kerülése izgalmas eseményeket indít el a kolostor életében. Hiszen minden erejével azon van, hogy kiszabaduljon innen, ugyanis kinn szerelme várja.
A könyv címe alapján azt hinnénk, hogy ezen oknál fogva itt egy áskálódós, szövevényes, izgalmakkal teli történet veszi kezdetét, de ez nem pont így van. Bár van azért ezekből is a történetben, mégis valahogy nem annyira hangsúlyosan és egetrengetően, hatásvadász módon jelennek ezek meg, mint azt például egy kalandregényben megszoktuk, hanem nagyon szépen be- és felvezetve az eseményeket, viszonylag sok háttérinformációval az előzményekről, a zárdai életről, illetve a gyógyítás és gyógynövények alkalmazásának tudományáról. Ez utóbbiak pedig azért vannak hangsúlyosan jelen a történetben, mert a sztori főszereplője igazából nem is Serafina, hanem inkább Zuana nővér, egy idősebb apáca, aki patikáriusként és gyógyítóként tevékenykedik a zárdában.
Bekerülése után az ő kezei közé kerül az őrjöngő lány, akit először lecsillapítania kell, majd együtt dolgoznia vele. Zuana megkedveli a lányt, így különös módon akadályozva ill. segítve fog közreműködni a lány zárdából való megszökésében.
Zuanát nagyon kedveltem. Ő sem önszántából került a zárdába, orvos édesapja halála után nem volt hová mennie, ezért került a rendhez. Apja szakmája révén eléggé jártas volt a gyógyítás és gyógyfüvek tudományában, így nagy hasznát vette a zárda, illetve neki is jó lehetőség volt ez, hogy az imádságok között elfoglalja magát és hasznosan töltse idejét, egészségesen tartsa elméjét.
Szerettem a gyógynövényekkel és főzetekkel teli világát. Van némi kötődésem a fitoterápiához, tanultam, így közel áll a szívemhez a téma. Azt is szerettem Zuanában, hogy meglehetősen szabadelvű és értelmes, világi gondolkodású volt sok más apácával szemben.
Ami kevésbé tetszett a regényben, az a hossza. Egy 100 oldalt simán le lehetett volna csippenteni belőle. Bár én nem untam, mert élvezetes volt, ahogyan a viszonylag csekély történéseken felül az írónő a korról, a történelmi háttérről (tridenti zsinat és hatásai a zárdák életére), gyógyításról mesél, de el tudom képzelni, hogy valaki ezeket unalmasnak tartotta.
Összességében ez egy jól megkomponált, élvezetes stílusú, intelligens és hiteles regény a XVI. századi apáca-életről. De inkább csak elszántaknak ajánlom, akik szeretnek belemerülni mélyebben egy sajátos mikrokozmoszba. És bár van benne izgalom, aki vérbeli kalandregényre vágyik az inkább másik polcra nyúljon.