A romantikus könyvek rajongói nem fognak csalódni Rachel Gibson regényében, mert minden megtalálható a Jégbe zárt szívekben, ami a könnyed szórakozáshoz kell. A hétköznapi, szerethető szereplők gazdag érzelmi viszonyaikkal gyorsan fogyasztható sikerkönyvhöz asszisztálnak.

A nőknek szóló szerelmes történetek piacát eddig Susan Elizabeth Philips és Lisa Jewell uralta, akik szívesen keverik történeteikbe az erotikát és a nagy egymásra találásokat. Most méltó ellenfelet kaptak Rachel Gibsonban. Az írónő Amerikában több könyvével már vezetni tudta a sikerlistákat, de hazánkban még kevésbé ismerik. A Jégbe zárt szívek főként azokat hódíthatja meg, akik szeretnek elmerülni az érzelmek világában. Az Amerikában született, de spanyol felmenőkkel büszkélkedő írónő nem készült tudatosan az írói pályára. Mesemondó képessége már gyerekkorában megmutatkozott, ám ő sem gondolta, hogy 1998-ban már az első regényével (Simply Irresistible, ez lett a Jégbe zárt szívek) ekkora népszerűségre tesz szert. Azóta számos regénye jelent meg külföldön, és sikert sikerre halmoz.

A könyv története talán kimódoltnak tűnhet, a karakterek mégis érdekessé teszik. A női főszereplő Georgie, egy déli származású fiatal lány, aki úgy érzi, érdemes kompromisszumot kötnie a jövője érdekében, ezért egy nála sokkal idősebb férfihoz kötné az életét.

Ám az esküvőjéről végül mégis elmenekülő menyasszony beleszalad a keménykötésű és népszerű hokijátékosba, és egy rövid, ám annál felkavaróbb egyéjszakás kalandba.

Hogy valami korszerű és tudományos is kerüljön a könyvbe, Georgie agybetegnek tekinti magát. Valójában egy diagnosztikai tévedés áldozata. A hetvenes években még nem ismerték a diszlexiát mint ún. részképességzavart, és Georgie-t az orvosok szellemi fogyatékosnak tekintették. Ezzel a bélyeggel nőtt fel, és mindvégig azt hitte, komoly agyműködési problémái vannak. Az öntudatos és cseppet sem buta lány azonban sosem adta fel a küzdelmet. Illemtanleckéket vett, balettra járt és főzni tanult. Ezzel ellensúlyozta olvasási és írási nehézségeit. Mára a gyógypedagógia tisztában van a diszlexia valamennyi tünetével és kezelési módszereivel, így segíteni is tud, de akkoriban Georgie senkire nem számíthatott. Talán ezért is lett sebezhető, ezért hordozza magával túlzott érzékenységét, amivel az őrületbe kergeti John-t, a hokist.

A férfi főszereplőnek is akad néhány sebezhető pontja. A sikeres hokis nagy kanállal habzsolja az életet, és nem ismer lehetetlent. Igazi nőcsábász, aki azt hiszi, mindent megtehet. De ez csak az előtörténet. Mert élete olyan szakaszában találkozik össze Georgie-val, amikor már semmi sem számít neki. Elvesztette kisfiát, majd felesége öngyilkosságával a társát is, ezért az ivásba menekül. Elcsábítja az esküvőről meglépő lányt, de (természetesen) nem tud arról, hogy (a romantikus recept szerint) ez nem maradt következmények nélkül.

Útjaik elválnak, John felismeri, ha nem változtat életmódján, karrierje megtörik, mindenét elveszíti. Abbahagyja az ivást, és visszavesz a tempóból. Egyre sikeresebb és gazdagabb lesz, mígnem hét évvel később egy jótékonysági vacsorán újra összefut Georgie-val. Újra kezdődik a macska-egér játék közöttük, egyszerre vonzzák és taszítják, gyűlölik és szeretik egymást. Ráadásul ott van (ki gondolná?) Georgie hatéves kislánya, Lexie.

Georgie és John keresgéli a közös hangot, hogy együtt találják meg a boldogságot. Nem egyszerű ez két megkérgesedett (az írónő fogalmazásában: jégbe zárt) szívű ember számára, akiken nyomot hagyott a múlt, és akik félnek a bizonytalan jövőtől. A szerelmes történet sok humoros pillanattal, és természetesen váratlan happy enddel ajándékozza meg az olvasót.