A spiritualizmus, a mágia azon témák közé tartoznak, amelyeket nem lehet bármikor, bárhol előkapni, hogy beszéljünk róla. Ezt vagy megéli az ember, vagy nem (jobban mondva, általában nem tulajdonít neki jelentőséget). Ráadásul az ilyen élmények sosem történnek egy kaptafára. Mindenkié másmilyen, máshogy zajlik le – nincs két egyforma.

Talán ez is oka lehet annak, hogy Paulo Coelho könyvei sikeresek ugyan, de nem osztatlanul. Azonban azt mindenképpen el kell ismerni, hogy közömbösen senkit sem hagy egyik téma sem, amelyet Coelho feldob, majd levezet. Nem igazán értem, hogy a fanyalgók, meg azok, akik úgyszólván csalódtak az íróban, mit is várnak egy-egy Coelho-regénytől. Csodát? Megváltást? Életreceptet? Komolyan?

Tudom én jól, hogy Coelhónak aztán tényleg nincs szüksége arra, hogy megvédje bárki őt meg a munkáit. Az író köszöni szépen, jól elvan, megvan úgy, ahogy van. Mégis kikívánkozik belőlem néhány gondolat.

Paulo Coelho kiváló tollú író, aki regényeiben nagyon színes, részletgazdag képeket ír le rendkívül plasztikusan. A zarándoklat című regényében például, ő abban a formában élte meg az út megtételét, ahogy a könyvében leírta, azok az ő élményei. Bárki más, aki végigmegy fizikailag ugyanazon az úton, lelkében teljesen mást fog tapasztalni, mint a szerző. Hogy lehetséges ez? Úgy, kérem, hogy az illető valaki más, nem Coelho. Ám ettől az író könyvét nem kell a sarokba dobni, azzal, hogy mekkora kamu. Ha nem tetszik, van ilyen, attól egy író meg a könyve még nem rossz. Csak nem tetszik – ennyi.

A Coelho ellen emelt másik gyakori kifogás pedig a közhellyel kapcsolatos. Kérem szépen, a Biblia megírása óta tulajdonképpen minden közhelynek fogható fel. És akkor most kétségbeesünk? Lapozzunk inkább!

A nálunk nemrég megjelent, valójában már 1990-ben megírt Brida a boszorkánysággal, a mágiával foglalkozik. Brida O’Fern tisztában van azzal, mi is az életfeladata, csak a mesterét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ősi tudást ismét birtokolhassa, és a világ jobbítása érdekében használhassa. Ha pedig valaki jó nyomon jár, akkor nem kell megfeszülve kutatnia a következő jelet, amely az irányt mutatja, hanem mindenben és mindenhol megtalálja a jelzőfonalat, csak követnie kell. A fejlődési folyamat teljesen egyéni, adja magát a tanulás tempója és időtartama is. Csak elég nyitottnak és eltökéltnek kell lenni hozzá.

Bridának két mestere is lesz, akik végigvezetik a tanulás folyamatán. Nem kis feladat vár a fiatal lányra, aki eleinte több nehézséggel is szembesül. Mindenki, aki tanulásra adja a fejét, tapasztalja, hogy korábbi ismeretei, szokásai először komolyan hátráltatják a fejlődését. Brida is találkozik ezzel a problémával, viszont vérbeli boszorkány, ezért hallgat a belső hangjára, és leküzdi a saját korlátait, hogy ezután akadálytalanul vehessen részt a saját spirituális utazásában.

Most szólok, hogy a főszereplő igen élénken megélt élményei a regényhez tartoznak, nem a szerzőhöz, és olvasással senki nem fogja azokat magáévá tenni. Aki kedvelte A portobellói boszorkány című regényt, valószínűleg a Bridát is szívesen fogja olvasni. Ha azért venné kezébe Coelho új könyvét, mert kíváncsi, nyitott a témára, mert regényt szeretne olvasni, tegye bátran.

Akik viszont szívesen hangoztatják, hogy ugye-én-megmondtam-ez-vacak-mert-Coelho, azok se hagyják ki a Bridát. Legalább ennek kapcsán is meglesz a véleményük.

Kiadvány:
Paulo Coelho
Brida
Athenaeum Kiadó, 2010

Forrás:
olvassbele.hu
Oroszi Agi
2010 06. 09.