„De nem szükséges az epizódok valamennyi, hol esetlegesen, hol ténylegesen összekapcsolódó láncszemét felfejtenünk ahhoz, hogy elismerjük: egy érzékeny napló érzékeny adaptációja elevenedik meg a színpadon, a totalitárius rendszerekkel szembeni közép-európai ismerősségek, reflexek és undorok révén. A gyorsan tovatűnő játékidő után azokat a kérdéseket fontolgathatjuk, hogy vajon mit kell még elviselnie az emberiségnek a 21. század rettenetében, ami bár oly közel van a 20. századéhoz, mintha képes lenne túlszárnyalni még azt is, ami a lakosság dezinformálását és a szolidaritás hiányának mértékét illeti, a legkülönbözőbb globális szinteken, a nacionalista eszmék bizarrba forduló, új hajnalán."

A teljes írás elolvasható itt