"Olvasói vélemény a Hugicám, a sorozatgyilkos című regényről

Ez a könyv is egy tragédia, noha látszólag sokkal szűkebb keretek között, mint egy repülőgép-szerencsétlenség. Egy nigériai testvérpáros bizarr kommunikációját mutatja be, ami az alig tizennégy éves kishúg erőszakos férfiakkal szembeni magatartásából fakad, akiket önvédelemből és egyéb – a történet későbbi pontján feltáruló – okokból eltesz láb alól. Olvasóként a nővér szemszögéből látunk mindent, aki történetesen ápolónő, és az a szerepe, hogy rendszeresen feltakarítsa a nyomokat a testvére után. A tragikomikus jelenetekben tobzódó sztori egy apa nélkül maradt családról és egy maszkulin értékek mentén szerveződő, patriarchális társadalomról nyújt látleletet, a személyközi kapcsolatokba megindító módon engedve betekintést. Az önfeláldozás és a kihasználtság közti, az „Attól függ, hogy honnan nézzük?” perspektíva vékony jegén táncoló történet aztán valamerre eldől, de még sokáig boncolgathatjuk magunkban, a lezárás bármilyen feszültséget felold-e."

A cikk elolvasható itt