„Úgy tűnik, az író alaposan beleásta magát ezekbe a kérdésekbe, mert végül is egyszerre valós és mesés lett a történet alakulása. Nagyjából a regény közepe táján érezhetővé válik, hogy nem egy túl szokványos végkifejletre kell számítani, de bármennyire is meglepő az utolsó csavar, még azt is követi némi feszültség, egészen a legutolsó oldalakig. A személyiségek megragadása elég jó, tipizált, de emberi és sajátos is. A központi kérdés lecsengése mégsem az, hogy mi történik kívül, hanem hogy mi zajlik legbelül. Erre a mai korban egyrészt nagy szükség is van, másrészt kissé elvontabb módon, de a regény hűen tükrözi a jelen uralkodó áramlatait. A sekélyesség tettenérése jóleső érzéssel tölti el az igényesebb olvasót, hiszen mindannyian – akár a falainkon túl – arra vágyunk, hogy mélyebb vizekre evezzünk magunkban és másokban."

A teljes írás elolvasható itt