„Messze az idei legjobb olvasásélményem Az egyetlen ismerős arc! Megjelenik a regényben a túlzott mobilfüggőség problémája, és nagyon szépen világít rá az írónő, hogy nem kell 0-24 nyomkodni a telefonunkat, lehet élni nélküle is: sőt mennyi minden nyílik meg a szemeink előtt, ha nem folyamatosan a kijelzőt bámuljuk, nem csak beállunk egy nevezetes épület elé szelfizni. Ugyanakkor nagyon értékeltem, hogy nem ítélkező hangnemben íródtak ezek a részek, hanem tényleg csak említésre kerültek. Gyönyörű jellemfejlődés figyelhető meg a történet előrehaladtával, több karakternél is, de leginkább Nolen esetében. Örültem neki, hogy nem ment el a klisé irányába – szerintem egyáltalán nem! –, így nem változtatta meg a nő a férfit, csak ráébresztette dolgokra."

A teljes írás elolvasható itt