"Szóval, az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál dolgozni ugyanúgy nem árt elkötelezettnek és hivatásába szerelmesnek lenni, mint kis hazánkban. Adam Kay gyomorforgató, kínos, mégis kacagtató humorral értekezik rezidens és fiatal gyakorló orvos életéről, amelyben számtalan munkaórán át volt része. Természetesnek gondolta "a mértéken felüli, elképesztő stresszt, strapát", egyszerűen tudomásul vette: ezzel jár a munkája és kész. Amikor új, méltánytalan szerződésre kényszerítette őket az állam, amely megítélése szerint tovább rontotta az amúgy is rossz munkakörülményeket, közvetve pedig a betegellátás létét alapjaiban rendítette meg, nem bírta tovább és felállt. Azt írja: "Feljegyzéseimet - vicceseket és frivolakat, a számtalan tárgyról mindenféle nyílásokban, az esztelen, kicsinyes, bürokratikus vegzatúrát - újraolvasva visszagondoltam a brutális munkaórákra, arra, hogy mennyire kifacsart a kisdoktorlét."

A teljes írás elolvasható itt