Többéves hallgatását törte meg Molnár Lajos, aki a héten megjelenő könyvében rövid, de annál emlékezetesebb tíz hónapos minisztersége kulisszatitkairól ír. Kiderül, hogy miért utálja Draskovics Tibort, és milyen afférja is volt Gyurcsány Ferenccel a lemondása előtti estén. Saját pártjáról viszonylag keveset, a szocialista "felebarátairól" viszont annál többet árul el. Érdekes viszont, hogy Horváth Ágnes neve a több mint háromszáz oldalas könyvben csupán egyszer jelenik meg.

Könyvet írt Molnár Lajos. Az SZDSZ-es extárcavezető többéves hallgatást tör meg ezzel. Bizonyára kevesen vannak, akik így vagy úgy ne emlékeznének a 2006-2007-es évek egészségügyben zajló cirkuszaira, a kórházbezárásokra és átalakításokra, a patikaliberalizációra, a Zöld Könyvre, a vizitdíjra és az Egészségbiztosítási Felügyeletre, csak hogy a legjelentősebbeket említsük.

Aztán 2007 tavaszán, egyik pillanatról a másikra eltűnt Molnár Lajos, és vele együtt eltűnt a reform is. Ez utóbbit lehetett szeretni vagy gyűlölni, lehetett róla vitatkozni, de egy biztos: senki sem volt iránta közömbös. És pont ilyen megosztó személyiség volt Molnár Lajos is. 

Molnár Lajos eltűnése óta írni írt ugyan - bár nem sokszor -, de interjút soha nem adott, és bár képviselőként a parlamentben ült továbbra is, fel egyszer sem szólalt. Az egészségügytől annyira eltávolodott (vagy megcsömörlött?), hogy jelenleg nem is az Országgyűlés egészségügyi, hanem a honvédelmi bizottságának tagja.

Majdnem mexikói nagykövet

Könyvében rövid, tíz hónapos pályafutása kulisszatitkaiba avatja be az olvasót. És messze nem csak azokat, akik "szakemberek", "szakértők, vagy "véleményformálók" lennének. Sőt. Molnár Lajosról kiderül, hogy tud írni, ami kevés politikusról mondható el. Méghozzá úgy, hogy gyakorlatilag letehetetlenné teszi a könyvét. A politika és közélet iránt nyitottaknak igazi csemege a "Miért lettem antipatikus?".

Nincsenek nagy csattanók, és a poént sem lehet lelőni, egyszerűen azért, mert nincsen. Csak hazugságok és köpönyegforgatások, irtózatos lobbik, álszentség. Ha politikáról esik szó, ma már talán senki sem naiv, de Molnár Lajos rendesen kiteregeti a szennyest. Kiderül, hogy utálja Draskovicsot, az is kiderül, hogy miért. Feltűnik, hogy egykori helyetteséről, majdani utódjáról, Horváth Ágnesről egyszer tesz csupán említést, ami azért minimum elgondolkodtató. Hogy Kókáért finoman szólva sem rajongott, és hogy csak nagyon kevesekre hallgatott.

Sokat lehet a könyvön nevetni, és elgondolkodni is. Molnár Lajos tulajdonképpen egy percre sem hazudtolja meg önmagát: ugyanolyan kép rajzolódik ki róla, mint amilyen kép élt a fejekben, amíg miniszter volt. Önfejű, dacos, elszánt és mogorva. A kép viszont lényegesen árnyalódik. Amit nem mondhatott el senkinek, most elmondja mindenkinek.

Vége a hallgatásnak: Molnár Lajos kitereget (Fotó: Hírszerző)

Például, hogy amikor 2002-ben az MSZP- SZDSZ megnyerte a választásokat, és Csehák Judit lett a miniszter, felajánlotta Molnár Lajosnak, hogy válasszon az államtitkári vagy az OEP-főigazgatói poszt között. "Komolyan vettem, és őszintén elmondtam: nem lehet közös minisztérium, annyira eltérőek a nézeteink. Kérdésére, hogy akkor mi akarok lenni, tréfásan válaszoltam: mexikói nagykövet. (?) Pár nap múlva Judit felhívott, hogy beszélt Kováccsal, a mexikói nagykövetség nem megy, mert oda néhány hónapja neveztek ki egy tehetséges karrierdiplomatát. Nagy önuralommal, nevetés nélkül válaszoltam, hogy akkor maradok kórházigazgató. Judit először vett komolyan: amikor tréfáltam".

2006-ban aztán az SZDSZ kapta meg az egészségügyi tárcát. Erről az időszakról azt írja: "Folytak a koalíciós tárgyalások, a kormányprogrammal kapcsolatos viták. (?)A szocialistáknak az egészségüggyel kapcsolatban semmilyen tervük, előkészített anyaguk nem volt, csak több évtizedes, idejétmúlt nézeteik (inkább előítéleteik). 

Jellemző epizód a háttérmutyikra: amikor sokadszor tárgyaltunk a biztosítási törvényjavaslatunkról, kértük, ne jelszavakat ismételjenek (éljen a megbonthatatlan OEP, meg az ingyenes, magas szintű, egyenlő stb.), hanem konkrét szakmai ellenérveket, kritikát kérünk írásban. Rácz (Rácz Jenő, akkori egészségügyi miniszter - a szerk.) ekkor egy vastag dossziéra mutatott, hogy itt van, de kérésre sem adta át. A tárgyalás végén már állva, kis csoportban beszélgetve, kinyitottam a dossziéját, amiben csak üres géppapír volt. A kérdésünkre ('Hogy mered ezt tenni?') nevetve válaszolt: mindenki azzal harcol, amije van. És tényleg ennyijük volt".

"Bokrossal nemcsak a bajusz közös"

2006. május végén tette le Molnár Lajos a miniszteri esküjét. Ez után néhány nappal találkozott először négyszemközti beszélgetésre Gyurcsány Ferenccel. "Meggyőzően beszélt a reformokról, és tudtam, a helyzet miatt csak ebben hihetett. Mondta, hogy nehéz lesz, és biztosított arról, hogy mellettem áll, kitart, bár sokan - az övéi is - hamar követelni kezdték a lemondásom. Ezt az első hónapokban többször elmondta nyilvános alkalmakon is. Három egészségügyi sztrájkot az idén még elviselünk, mondta. (?) Azt javasolta, figyeljem az ajtót, és ha egy kicsi rés nyílik, tegyem be a lábam (vagyis a biztosítókról szóló törvényjavaslatot), rajta nem fog múlni. A beszélgetés megnyugtató volt. A helyzet kevésbé."

Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert Molnár Lajos nevéhez öt reformcsomag is köthető, gyakorlatilag mind az öt csont nélkül ment át a Parlamenten és az Alkotmánybíróságon is. De az utolsó, az SZDSZ és Molnár Lajos álma, mindvégig lebegett ugyan a levegőben, de soha nem valósult meg. Nem lett több-biztosítós rendszer Magyarországon, ami végül a miniszteri pályafutása végét is jelentette.

"A befejezés azt is bizonyítja, hogy az egészségpolitikusok szerették a megbonthatatlan OEP-et. Nem minden érdek nélkül, személyesen is érdekeltek voltak az egészségbizniszben. A patikaliberalizációt oly hevesen támadó Mikola önkézzel kitüntetett testvére, Mikola Bálint a legnagyobb magyar gyógyszerkereskedő, a Hungaropharma résztulajdonosa. Ez a cég már az első előkészítő minisztériumi megbeszélésen jelen volt, hogy később a benzinkutak és szupermarketek gyógyszerbeszállítója és egy patikalánc alapító tulajdonosa legyen. Miközben testvére a Parlamentben a magyar nép megmérgezésének, a patikák tönkretételének veszélyéről prédikált."

Az erről szóló döntést megszámolni is nehéz, mennyiszer halasztották el. MSZP, majd SZDSZ tisztújító ülés, karácsony, év vége. 2007 januárja emlékezetes volt ebből a szempontból. A Parlamentben rendeztek egy biztosítási reformról szóló vitanapot. Itt mondta el Gyurcsány Ferenc azt a beszédet, ami végső soron a szakításhoz vezetett, és ami lényegében ismét kitolta az erről szóló döntést, immár időpont megjelölés nélkül.

És ahogyan Molnár Lajos látta: "Megdermedtem, majd elöntött a düh. Az agyamon átvillant, hogy felállok és kimegyek. Két éve erről vitázunk, minden részletét átrágtuk egymás közt, szakemberekkel, sajtóban. Te mondod, hogy álljunk meg, aki egy éjjel vizitdíjat, egy hónap alatt kórházbezárást akart? Nem két hét, az elnökké választásodig, hanem két hónap? (?) Bokrosra néztem, és az évértékelőre gondoltam. Akkor éreztem meg, hogy nem csak a bajusz közös bennünk."

"Több is elhangzott, de már ordítva"

Február közepén az MSZP pártelnökké választotta Gyurcsányt. "Azonnal megkerestem a biztosítói törvény ügyében. Találkozónkon megdöbbentett. Közölte, hogy március 15. előtt semmiképpen nem szeretne ezzel foglalkozni, mivel tartanak az október 23-i utcai zavargások megismétlődésétől, és nem szeretne ehhez okot szolgáltatni. 'Ha balhé lesz, nem ezért lesz' - válaszoltam."

Végül áprilisban robbant a bomba. "Április harmadikán ültünk le a Munkácsy Teremben. A miniszterelnök mellett Lendvai, Kiss, Katona, mellettem Kóka és Horn Gábor. (?) Újabb szünet, Gyurcsány körülnézett, és elkezdte. Rögtön hangosan, gesztikulálva. Elég volt, sok is, nem kell sietni. Sok volt a hiba a rohanásotok miatt. Jól elő kell készíteni, állítsatok össze egy anyagot a vitás kérdésekről, majd azt két hét múlva megbeszéljük. (?) 'Nincs előkészítve. Ennek alapján döntsünk, ezt a pár oldalt nevezed előkészítésnek? Tudod, miért volt sikeres a 100 lépés program? Mert rendesen előkészítettük!' - de ekkor már üvöltött. Akkor már én is: 'Sikeres volt? Nem elkúrtátok? Nem csináltatok semmit, nem magad mondtad?' Több is elhangzott, de már ordítva, majd felugrott, és az asztalt megkerülve felém rohant. A többiek is felugrottak, talán azt hitték, ölre megyünk. De csak a mellettem lévő kijárathoz futott kiabálva, hogy 'Majd két hét múlva, most külföldiek várnak'."

Ekkor már Kóka János volt az SZDSZ elnöke, Molnár előbb Gyurcsánynak, majd neki is bejelentette, hogy lemond. "Kivágódott az ajtó, feldúltan rontott be Kuncze: 'Visszacsinálni.' 'Nem lehet' - válaszolta kapásból Kóka. - 'Akkor most van vége az SZDSZ-nek' - volt a válasz."

Molnár Lajos könyve a választások előtt különösen árnyalja a képet.

Kiadvány:
Molnár Lajos
Miért lettem antipatikus?
Athenaeum Kiadó, 2010

Forrás:
hirszerzo.hu
2010.02.23.