„A Marlenka nekem most egy csodakönyv volt, a szereplői annyira közel kerültek hozzám, hogy én magam is meglepődtem. Imádtam a szerző által megteremtett világot, Marlenka virágboltját, a láthatatlan kutyájával élő dr. Dobost, Náncsit a kerekded és kissé csípős természetű cukrászlányt, aki egyszerre érti, nem érti és szereti a család tagjait, Marlenka három felnőtt gyermekét, Ferencet, Pannit és Fülöpöt. Mindannyiuknak megvannak a maguk szellemei, amelyek megnehezítik az életüket, de egymás iránti szeretetük és összetartásuk segít túlélni a nehezebb napokat, ott vannak egymásnak, számíthatnak egymásra a bajban és osztoznak a jóban és örömben."

A teljes írás elolvasható itt