"Ahern nagyon jól ért hozzá, hogy nagyítóját az élet azon területe fölé helyezze, ahol a mindennapok szintjén történik valami. Ebben a regényében is tanúi lehetünk egy mikrovilágnak az ír kisvárosban, ahol indulatok, érzelmek törnek fel.  Megtanulhatjuk továbbá, hogy érzelmekkel legyőzhetők a legnagyobb akadályok is és a szeretet diadalt arat a racionalitás felett. Az eseményfolyam vége pedig egy olyan status quo-t eredményez, amelyben viszonylagos rend keletkezik, ahol a sorsok úgy teljesednek ki, hogy a lehető legkevesebb pusztítást hagyják maguk után, hogy azért az olvasó még örülni is tudjon egy kicsit."

A teljes írás elolvasható itt