"A könyv egy görbe tükör, ami nem is annyira görbe mindig. Mert Hartay Csaba felnagyítja, eltúlozza ugyan az embereket, a helyzeteket, rájövünk, hogy nagyon sok embert ismerünk, aki épp így eltúlozva létezik és szinte el sem hisszük, hogy létezik ilyen egyáltalán és azt csinálja, és azt mondja, ami éppolyan abszurdnak tűnik, mint ennek a könyvnek a karakterei, de sokszor ez az abszurditás igenis valóság. Sőt, néha magunkra is ismerhetünk a könyvben, mert tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek.  A tökéletesek nem fognak magukra ismerni. Azok lehet, el sem olvassák ezt a könyvet, annyira tökéletesek."

A teljes írás elolvasható itt