"Coetzee regénye, bár erőteljesen párbeszédet folytat Konsztantinosz Kavafisz azonos című versével, nem a római birodalomban játszódik. Felismerhetjük benne a dél-afrikai apartheid elemeit, a koncentrációs táborok mindennapjait, a modernkori diktatúrák működési elveit. Talán nem véletlen, ha mindez nekünk, a háborúktól mentes, békés késő huszadik században felnőtt magyar embereknek manapság túlságosan is ismerős. A világháborúk szelét nem érezzük a bőrünkön, a kommunizmus mindennapos túlkapásai már vitrinbe zárt történelemnek számítanak. A 21. század globális falujában azonban egyre közelebbről, a modern technikának köszönhetően pedig egyre élesebb nagyításban látjuk például a szíriai polgárháború következményeit, a menekültválságot, az európai terrortámadásokat. Nem csoda, ha azt érezzük, hogy hasonló dolgok velünk személy szerint is bármikor megtörténhetnek. A fenyegetettség érzése pedig gyors és automatikus válaszokat szül. A barbár betörés képzetének folyamatos készültségében élünk, még ha az talán soha nem is jön el."

A teljes írás elolvasható itt