"A kétezres évekből majd mindenkinek van egy Hiperkarma-sora, ha nem tud róla, akkor is. Én tudok, ráadásul nekem több is van, jártam koncerten is, az egyik után még szót is váltottam az énekessel, rajongó nem, de hallgató voltam. És aggódós, mert azt nem volt nehéz megállapítani, hogy a lüktető ritmus és a burjánzó sorok mögött a szerzőnek a valósággal vívott (vesztésre álló) harca is ott van."

A teljes írás itt