„Bár tagadhatatlan a tetten érhető összefüggés Kavafisz költeményének és Coetzee regényének alapgondolata között, ám enélkül is élmény ezt a kötetet olvasni, s legalább ennyi szellemi rokonság felismerhető Dino Buzzatti szintén emlékezetes remekével, a Tatárpusztával is. Ám Coetzee valójában egyik műtől sem függ, A barbárokra várva önálló, nagyon erős regény a kisember és a hatalom viszonyáról, az elkerülhetetlen, ám értelmetlen erőszakról, a lehetetlenségről és a tehetetlenségről, a szerelemről, illetve annak illúziójáról. Arról, hogy egy nagy rendszer részeként mennyire nincs esélyünk rá, hogy valóban mi alakítsuk a sorsunkat, az életünket.”

A teljes írás elolvasható itt