"Egyértelmű, hogy Eimear McBride kötete az év egyik legkülönlegesebb és legfurcsább alkotása, amiben nem a történet a lényeg, hanem az, hogy amit olvasunk, az igazából líra, és ami ha nem „faltól falig” íródna, akkor bizony elmenne egy több ezer oldalas versnek is, hisz itt az érzések, benyomások, lelkiállapotok a lényegesek, na meg a nyelv, ami hol kopog, hol facsarodik, hol szóvirágokat, hol vadhajtásokat terem, miközben az olvasó egy nagy levegővétel után elmerül a sokszor még rímekbe is váltó szöveg mélységeiben. Szeretném azt is nyomatékosítani, hogy ehhez a könyvhöz sok nyitottság, sok türelem és sok energia szükséges, de ha belevágtok, akkor egy olyan könyvet tudhattok a magatokénak, amilyennel még nagy valószínűséggel sehol máshol nem találkozhattatok. A fordító, N. Kiss Zsuzsa előtt meg le a kalappal!"

A teljes írás elolvasható itt