"Ezt a rövid szakaszt, amelyre szüleinek halála nyomja rá bélyegét, a középiskolai évek követik, amelyben már vallásos nagynénjéé a gyámkodás szerepe. Ő az, aki - úgymond - közelebbről is bevezeti az egyház és tanításainak világába. Őszintén szólva ez a rész volt a kedvencem a regényben, pontosan azért, mert az írónő kitűnő érzékkel mutatta be a tinédzser Cameron mindennapjait: nem azt sugallta, hogy nők iránti vonzódása miatt máshogy kéne tekintenünk rá, épp ellenkezőleg, hogy ő is ugyanolyan tizenéves, mint bárki más, ugyanazokkal a problémákkal küzd, és ugyanolyan tiszta a szerelem, amit érez, mint bárki másé. Ez volt az a rész, amelyet legszívesebben minden ember kezébe nyomnék, főleg azokéba, akik ellenzik az egyneműek kapcsolatát, hogy ők is értsék: az, hogy ki kit szeret, nem megkülönböztető alap."

A teljes írás elolvasható itt