"Úgy érzem, a kötet sikeresen teljesítette azt a küldetést, amit a szerző is megfogalmazott a fülszövegben. Olvasás közben sikerült újra átélni a rajongás izgalmát, és azt a boldog várakozást, amikor az ember szinte vágja a centimétereket, mikor kezdődik már a nagybetűs élet, amikor majd mindent lehet és a szabadság elérhető távolságba kerül (hogy aztán annak rendje és módja szerint belássa később, hogy annál szabadabb soha nem lesz, mint amilyen gyermekként volt). Rengeteg kép, emlék felvillant előttem olvasás közben, amiket már régen elfeledettnek hittem, ezért már önmagában is nagyon hálás vagyok az írónak. Azért pedig főleg, hogy emlékeztetett arra, hogy egy cseppnyi varázslatot mindig őrizzünk meg a szívünkben, amit aztán fáradtan, öregen és kiábrándultan is elővehetünk majd a szürke hétköznapokon."

A teljes cikk  itt