"A közvetlenség Vámos írói eszköztárának legjellemzőbb vonása, amelyet az általa követett történetmesélő hagyomány – nevezhetnénk egyszerűen sztorizásnak, persze szépirodalmi igénnyel űzve – meg is követel: nem teremt távolságot szöveg és befogadó között, nincsenek megugrani való akadályok, meghódítani való bércek, felfejtendő rétegek, vagyis az olvasó úgy vonódik be az író világába, hogy utóbbi mindenben partnerének tekinti. Ennek jellegzetes vámosi megnyilvánulásai a tegező, többes szám első személyű kiszólások, az olykor felbukkanó „barátaim” szófordulat: ezzel közösséget teremt önmaga és olvasói között, baráti társasággá (a novellákban is gyakran emlegetett tényleges baráti társaság tagjaivá) emelve közönségét. A Mikszáth, Gárdonyi, Krúdy, Karinthy, Hašek nyomán továbbélő anekdotázó hagyományt az író a leplezetlen személyesség irányába mozdítja el, és ez adja e novellagyűjtemény savát-borsát."

A teljes cikk elérhető ITT.