"Lehengerelt. Magával sodort. Tükröt tartott.

Még feljebb emelt, és elégedettséggel töltött el… Igen, ahogy Kosztolányi is megfogalmazta, a jó könyvet mindig ketten alkotják: így volt ez most is.

A történetet elindító élethelyzet nem ritka, mondhatjuk rohanó, önző világunk melléktermékének is, aminek a súlya egyénenként más-más viszonyulással, feldolgozással párosul.

Talán mindennapi a helyzet – annak  gyakoriságát, előfordulását illetően… De az a mód semmiképp nem mondható mindennapinak, ahogyan a szerző ezt az élethelyzetet elénk tárja."

A teljes cikk elérhető ITT.