"A patriarchális társadalom ortodox rendje és a nők szaporodásra, utód gondozásra redukált szerepe erősen emlékeztet minket A szolgálólány meséjére, néhány epizódban (például amikor Janey fellázítja a sziget lányait, és a Nyár vége után saját közösséget alkotva a tengerpartra költöznek) viszont William Golding Legyek ura című regényének egyfajta genderbend változata juthat eszünkbe, a külföldi kritikusok pedig a Ne engedj el…-t és az Emlékek őrét is felfedezni vélik a Lányok csöndjében. A disztópia elemeinek és ismert szcenárióinak ellenére is Melamed képes kiemelni történetét a többi hasonló közül. Itt jön be az írónő háttere, aki hivatását tekintve első sorban pszichiátriai szakápoló, és főleg traumatizált gyerekekkel foglalkozik. Tanulmányait a Washingtoni Egyetemen végezte, ahol a gyermekbántalmazás antropológiai, biológiai és kulturális aspektusait vizsgálta."

A teljes cikk elérhető ITT .