"Először nem akartam írni erről a könyvről, mert úgy éreztem, nem tudom azt elég jól kifejezni, amit bennem keltett, így inkább hagytam. DE! A nagy betűs “de”-kkel általában az a baj, hogy nem hagyják nyugodni az embert, és addig motoszkálnak  a fejében, míg le nem írja a gondolatait, és ezt már több hete görgettem magam előtt, és még mindig itt van, így már ezen hatása alapján is látszik, hogy tudhat valamit a könyv. Ám egyrészt azért nehéz írnom róla, mert zsánerileg szinte besorolhatatlan, ugyanis annyi elemből táplálkozik, a másik az a sokfajta érzés, benyomás, amit kiváltott belőlem, de azért megpróbálkozom vele, hogy a hozzákapcsolódó gondolatok háttérzaja megszűnjön. Bár azzal, hogy megírom ezt az értékelést, nem biztos, hogy megszűnik, mert már most fontolgatom az újraolvasást (valamikor biztosan sor kerül rá), de talán tompulni fog. A regény hatásához kapcsolódik, hogy elég hosszú volt az olvasási idő, mert folyamatosan elgondolkodtatott az egyes részeknél és egységeknél, így meg-megálltam közben, lassabban bontakozott ki a teljes kép, de nagyon élveztem. A végére viszont begyorsítottam, ahogy közeledtünk a miértek és a végkifejlet felé, mert nagyon érdekelt, mi lesz a vége."

A teljes cikket eléritek ITT.